A Százados úti Művésztelep (Budapest, 1999)
A művésztelep fogalmát - legalábbis mai szóhasználatban- a múlt század óta ismerjük, alkalmazzuk, méghozzá két értelemben. Az egyik szerint a művésztelep egy-egy alkalmi célra összetoborzott művész közösség, a másik szerint viszont egy állandó lakhelyet és műtermet is jelentő olyan együttes egzisztálás, amely sok mindenben egymásra utalttá is teszi az ott lakókat, családjukkal egymás közelében élőket. Magyarországon ilyen művésztelep is sok jött létre az elmúlt 100-150 évben, de kevés van közülük, ami máig is őrzi színvonalát. Mindenképpen ezek közé tartozik a budapesti Józsefváros szélén elhelyezkedő Százados úti Művésztelep, amely immár közel kilencven év óta biztosít alkotói feltételeket kiváló magyar képzőművészeknek. A külsőségeiben mára már kissé megkopott épületeken belül ma is intenzív és sokszínű alkotói munka folyik. Különleges sajátossága ennek a kis együttesnek, hogy egy adott kor kiválóságai közül mindig többen dolgoztak itt. Szerencsére ez ma sincs másként. Immár több művész-generáció tevékenykedik a falakon belül (és néha a házak közötti szabad térben is), a közel kilencven évestől a huszonévesig... A telep eredetileg leginkább szobrászok számára készült. Ma is jellemző, hogy kortárs szobrászatunk jelesei dolgoznak itt, de mára színesedett a szakmai paletta festőkkel, grafikusokkal, iparművészekkel, restaurátorokkal, fotósokkal. A Százados úti Művésztelep építészeti, várostörténeti szempontból is a főváros egyik különleges helyszíne leginkább azért, mert töretlen az itt folyó értékmentés, értékalkotás. Ma is van valami utolérhetetlenül izgalmas atmoszférája e helynek, amiről meggyőzheti az olvasót ez a kis kiadvány is. A "Százados út" egy fogalom, mely századunk művészettörténetének kitörölhetetlen, nélkülözhetetlen folyamatát is jelenti egyben. Ennek kell tovább is élnie, melyet a megalakult Egyesület és a művészek tevékenysége garantál. 1999. augusztus Feledy Balázs művészeti író