Új szerzemények a Ferenczy Múzeum képzőművészeti gyűjteményében (Szentendrei Képtár, 1999)

-i S­­Q -ban került sor utoljára gyűjteményi kiállí­­t­­st­­ásra, amely az 1980-85 közötti periódus A.L­­vi VJ új szerzeményeiről adott áttekintést. Ez még a nagy hagyatékok (Anna, Ámos, Oosvai Varga, Kmetty, Vajda) átadásának ideje volt, de emellett sike­rült folyamatosan figyelemmel kísérni mind a régebbi, mind a kortárs szentendrei művészetet, és vásárlások révén jelentős mértékben gazdagítani a gyűjteményt. A mostani tízéves időszakban a megelőzőhöz képest kevesebb, majd egyre csökkenő saját forrás állt rendel­kezésre, de szerencsére a Művelődési Minisztérium (és utóda) illetve a Nemzeti Kulturális Alap forrásai biztosí­tották a vásárlásokat a múzeumok számára, amelyeket mi is évről-évre sikeresen megpályáztunk. Visszatekinteni az elmúlt tíz év gyűjteményezésére alkalom arra, hogy számvetést készítsünk, vajon ki tudtunk-e állni az egyre inkább piaci szempontoknak alárendelt műtárgykereskedelem mellett a szakmai érdekekért, volt-e lehetőségünk és éltünk-e azzal, hogy valóban jó, múzeumba való műtárgyakat szerezzünk. Mindig többféle szempont keveredett egy-egy gyűjtemény - legyen az magán- vagy közgyűjtemény - megalapozásában és fokozatos bővítésében. A kérdés inkább az, hogy kialakult-e a gyűjteménynek egy sajá­tos, felismerhető karaktere. A múlt században a nagy közgyűjtemények alapításá­nak idején a reformkori gondolkodók is megfogalmaz­ták, hogy minél műveltebb, a társadalom számára hasz­nos európai embert kell nevelni, és ebben a műveltség­ben, társadalmi elismertségben a képzőművészetekben való tájékozottság nélkülözhetetlen. Ma, a huszadik szá­zad végén a kultúra szerepe újra felértékelődön, az or­szágos gyűjteményekben őrzött nemzeti kulturális kin­csek hozzátartoznak az országról kialakított kép teljes­ségéhez, hiszen egyre inkább a kultúrán keresztül törekszünk megismertetni az országot más nemzetek­kel, így kellene egy vidéki múzeumnak is az adott régióról alkotott képet teljesebbé tenni akár a hazai, akár a külföldi nyilvánosság számára. Ezért érthetetlen az a bizonytalanság és közömbösség, amelynek

Next