Élet és literatúra 1826 (1. évfolyam, 1-4. rész)
1. rész
ELSŐ RÉSZ. A* gondolkozó fej ítéletet hoz a’ resultátumokról a’princípiumokra és viszont: ’s az illyenekre nézve Montesiquiennek tanácsát követnünk illik; nem mondani el mindent; *s a’ mit mondunk is, csókádért mondani el, hogy az Olvasó gondolkodásral ébresztessék. I. Számtalan észrevételek tűnnek élőnkké , valahányszor életünk’ környűállásaira figyelemmel vagyunk. Boldog, ki csak azért áll a’ scénán, hogy nézzen, ’s nem vonatik sem sors sem szabad akarat által, a’ többiekkel együtt játszani. De kitől lehet , hogy csak nézhessen ! mit ér azon nagy hidegség is, mit azon quietismus , melly a’ Fakirt bélyegzi ? Éljünk, édes barátim! Az az örüljünk és szenvedjünk, mert’ eggyet A’ kettő közzül bírni csak isteneké.