Muzárion - Élet és literatúra 1829 (4. évfolyam, 20-29. rész)
20. rész
HUSZADIK RÉSZ, 3 Ab , konyhakés kardom , dárdám seprőnyel, pánczélom használta kovács, 's pajzsom’ öblét teknőként ragozza a’ szép nem mosófa kezében. Végy bunkót, és lármázz, ha nemesi kardod eladtad, így a’ Lélek Vissza szegzi ismétlen fejét Fercsire rajong éktelen szuszval. Nesze bátorság, mondá's eltün azonnal. Fercsi feláll Nem szól, de a’ hősiség látszik már zúzmara képén. A’ mezőnek indúl lelkének birodalmában, it követi Jancsi kocsis, és agg Débora, a’ bőzengésű Konyha - Királyné. Ott Imrus. Komolyan nógatja emberit, áskálni a’ szomszédos telket, melly Fercsinek jutott kínos osztályban. Mellette tündérkedik egyetlen leánya , a' vékonytagú Jutka : szeme nagy, lába nagy, szája nagy, ő maga is nagy. Előrobog Fercsi. Elrikkantja magát, és Débora háta mögött százszorozva visszalövi hangját. Folyong a’ zaj. Erőt merít Imrus 5 nem kímélve az illyen amollyant. Szózatok után döbbennek a’ felek, ’s hajaik fel-felmerevednek. Tettre kelnek. Hős Fercsi’ bunkója suhog a* légben. Szélnek véli azt a’ mosolygó juhász’ paripája 5 's esőt jövendöl. Fercsi suhog , de az ő hátán is az 1*