Muzárion - Élet és literatúra 1829 (4. évfolyam, 20-29. rész)

20. rész

HUSZADIK RÉSZ, 3 Ab , konyhakés kardom , dárdám seprőnyel, pánczélom használta kovács, 's pajzsom’ öblét teknőként ragozza a’ szép nem mosófa kezében. Végy bunkót, és lármázz, ha nemesi kardod­ eladtad, így a’ Lélek Vissza szegzi ismétlen fejét­ Fercsire rajong éktelen szuszval. Nesze bátorság, mond­á's eltün azonnal. Fercsi feláll Nem szól­, de a’ h­ősiség látszik már zúzmara képén. A’ mezőnek indúl lelkének birodalmában, it követi Jancsi kocsis, és agg Débora, a’ bő­zengésű Konyha - Királyné. Ott Imrus. Komolyan nógatja emberit, áskálni a’ szomszédos telket, melly Fercsinek jutott kínos osztályban. Mellette tündérkedik egyetlen leánya , a' vékony­­­tagú Jutka : szeme nagy, lába nagy, szája nagy, ő maga is nagy. Előrobog Fercsi. Elrikkantja magát, és Dé­bora háta mögött százszorozva visszalövi hangját. Folyong a’ zaj. Erőt merít Imrus 5 nem kímélve az illyen­­ amollyant. Szózatok után döbbennek a’ felek, ’s hajaik fel-felmerevednek. Tettre kel­nek. Hős Fercsi’ bunkója suhog a* légben. Szél­nek véli azt a’ mosolygó juhász’ paripája 5 's esőt jövendöl. Fercsi suhog , de az ő hátán is az 1*

Next