Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - GÁCH MARIANNE: Egy óra a 75 éves Kodály Zoltánnál
T"De sokan kérdezték már, hogy mi a titka Kodály örök fiatalságának! A munka? A torna." A gyermekekkel, a fiatalokkal való folytonos törődés? Amikor én is ezt emlegetem, Kodály Zoltán egy bőrkötéses, öreg könyvet lapoz fel. Erasmus Colloquia-ját olvasgatja mostanában latinul fa lábjegyzetek legapróbb belhit is szemüveg nélkül.) Erasmms szavaival válaszol kérdésemre. Dióhéjban ezt: — Egy fiatal pár lakodalmán a Múzsa azt magyarázza ,,collocutorjának", vagyis beszélgető társának, Alipiusnak, a gráciáknak az a dolguk, hogy a házasokat elválaszthatatlanul egymáshoz fűzzék, hogy a feleség ne halljon mást férjétől, mint "anea lux" — én fényem —, a férj pedig feleségétől: „anima mi", — én Lelkem. — Alipius megjegyzi, hogy az ilyenfajta boldogságot az öregség sem sorvasztja el, sőt inkább még gyarapítja. A Múzsa erre így szól: igen, ezek a házastársak, akik így élnekegyütt, nem vénülnek meg, sorsul; nem az öregség lesz, hanem az érettség. Ódály Zoltánnak ez a költői példálózása Emma asszony feje köré von dicsfényt. Az ő legendás házasságukról van szó. A nyár derekán utaztak a Galyatetőre és ett töltötték az őszt is. Kodály Zoltánné, a modern magyar zenetörténet Emma asszonya három évvel ezelőtt a Szabadsághegyen, virágszedés közben elcsúszott és utána nem bírt felállni. Eltört a lába. Akkor mind a ketten beköltöztek a Kútvölgyi úti kórházba. Kodály Zoltán csak egy-egy órára hagyta ott feleségét, különben éjjel-nappal ápolta, gyógyította, indította. Emma asszony pedig betegségének legsúlyosabb idejében csakúgy, mint sok évtizedes házasságuk alatt mindig, új és nagy művek alkotására ihlette férjét. Betegágyában, ahonnan Emma asszony olthatatlan érdeklődéssel figyelte az élet kis és nagy eseményeit, versesnaplót írt, elragadó rímeket faragott és urát minden születésnapján egy-egy legépelt verseskötettel lepte meg. Most készült el a negyedik kötet. Fedele vászonból való és rajta a népi hímzés pontosan olyan, mint amilyen Kodály vonósnégyesének azt a példányát díszítette, amelyet1 évvel ezelőtt Emma asszonynak ajánlott és ajándékozott. Viszont Emma asszony versesköteteinek első oldalán ez a megható mottó olvasható. ..Nem magamnak. Neked írtam. Nem magamnak. Neked éltem.'' Téli madáretetés a Galyatetőn Gáeri Martianné [elv.)