Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám - ERNEST ANSERMET: Kodály Zoltán mint alkotó

den valódi zenei alkotásban fellelhető módon kötelezi el saját személyét művészetében. Né­zetem szerint ebben rejlik Kodály zenéjének nagysága és átütő ereje. Ő aláveti a spekulatív elemet, azaz a zenei nyelv lehetőségeinek a stílusalkotásokra annyira jellemző feltárását annak az elvnek, hogy valódi zenét alkosson, ami, mint mondottam, annyit jelent, hogy bi­zonyos emberi igazságot juttasson kifejezésre a létezés és az érzés bizonyos módja révén. Kétségtelen, hogy Bartók éppúgy törődött művészetének igazságával, m­int Kodály, őt azonban az esztétikai alkotás gondolati eleme jobban ösztönözte, türelmetlenül kutatta a rendkívüli lehetőségeket. Ám különleges talá­lékonysága nem vezette-e őt is élete alkonyán olyan stílusösszpontosításra az alkotás során, amely örökös barátjáéval közös magatartást eredményezett? Hogy Kodály éppúgy képes volt spekulatív jellegű stíluskutatásra, mint mások, azt ékes­szólóan tanúsítja gordonkára írt szóló-szoná­tája, hogy más példát ne is idézzünk. Nyilván­valóan azonban elsődleges gondjának stílusa igazságát, összefüggő voltát, tisztaságát, benső értékét tekinti és ezek a kvalitások elegendők ahhoz, hogy művének öröklétet biztosítsanak, összegezve, ami művének értékét megszabja: az emberi szubsztancia, amit Kodály kizárólag önnönmagában lelhetett fel. Mint már a bevezetőben említettem, olyan korban, amikor a világ, legalábbis a Nyugat, a zenével szemben merőben esztétikai állás­ponttá helyezkedett, Kodály egyénisége nem kelt divatos feltűnést, és Kodály nem áll egyedül ebben a nemben. A divat elsősorban azok felé fordul, aki­k magának a divatnak hó­dolnak. De a divat múló, a való értékű zene viszont maradandó. Kodály muzsikájára pedig­­nyugodtan alkalmazhatók a Kilencedik Szim­fónia Beethoven­-zengelle szavai: „Seine Zander birnden wieder Was dia Mode streng geteilt," S Varázsa újból köti azt, Mit szétzilált a divat.") Francia-Svájc közönsége lelkesen megtap­solta a Változatok egy magyar témára (Páva­variációk) című alkotást, ezt az epikus ihle­tettségű, hatalmas lélegzetű zenei tablót. Ab­ban a szerencsében volt részem, hogy főbb vá­rosainkban magam vezényelhettem a művet, szerzője hetvenötödik születésnapjának tiszte­letére. ELVESZETTNEK HITT DEBBUSSY-KÉZ­IRATOT vásárolt meg a párizsi Nemzeti Könyvtár. ,,Az Usher-ház bukása" (L­a chute de la m­a­i­s­o­n U­s­h­e­r) című, ma már ke­véssé ismert Debussy-mű annak idején bemu­tatásra került a newyorki Metropolitain Opera­házban, de kéziratát a legutóbbi időkig elve­szettnek tartották. A francia zenebarátok most örömmel láthatták a Nemzeti Könyvtár kéz­iratgyűjteményének legutóbbi kiállításán. TEL AVIVBAN ünnepélyes keretek közt avatták fel a 2400 személyt befogadó új hang­versenytermet. Az esemény fényét világhírű művészek fellépése adta meg. Így például az izraeli filharmonikus zenekart L­e­o­n­a­r­d Bernstei­n vezényelte. I­s­a­a­c S­t­e­r­n volt a Mendelssohn-hegedűverseny szólistája. Beethoven Esz-ilur zongoraversenyét pedig A­r­t­u­r R­u­b­i­n­s­t­e­i­n játszotta. • RAVEL HALÁLÁNAK HUSZADIK ÉV­FORDULÓJÁRA készül a francia nemzeti dalszínházak egyesülete és a Maurice Ravel Alapítvány, amelynek elnöke Marguerite Long. A jövő januárban megrendezésre kerülő emlékhangverseny műsorán a mester szimfo­nikus művei és balettzenéi szerepelnek. Kodály Anseril­el társaságában

Next