Muzsika, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám - ASZTALOS SÁNDOR: II. (A Muzsika II. évfolyama elé)

,a 3655 1­ m­ásodik évfolyamát kezdi a „Muzsika". Úgy illenék, hogy ebből az alkalom­ból elkészítsük az első esztendő mérlegét és elmondjuk kedves olvasóinknak, mit találtunk jónak, mit találtunk problematikusnak és rossznak eddig való mun­kánkban. El kellene mondanunk azt is, mit szándékozunk tenni az elkövetkezendő időkben, hogy ezek a hiányosságok megszűnjenek és hogy ami eddig jónak bi­zonyult, ezután még jobb legyen. Hosszas magyarázkodás helyett, hadd mondjunk el annyit, amit tudunk, olvasóink leveleiből, megjegyzéseiből tudjuk elsősorban. Célunk már a kezdet legkezdetén az volt, hogy a lap ne csak a szakmabeliekhez szóljon, hanem mind­azokhoz, akik a muzsikát szeretik. Az egy esztendő alatt itthonról és külföld­ről — mert a „Muzsika" az elmúlt egy év alatt szinte a világ minden tájára is eljutott — hozzánk érkezett vélemények szerint ezt a célkitűzést nagyjából meg­valósította. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint az a tény, hogy zenei újság ilyen nagy példányszámban még soha nem jelent meg és nem fogyott el Magyarorszá­gon. Az is tény, hogy lapunknak egy-egy számát sokszor kétségbeesetten kere­sik még hónapok múlva is. Tudjuk, hogy a lap külseje többnyire tetszetős, szép, s hogy „jó kézbe venni" — mint ahogy itthoni és külföldi olvasóink vallják. Illesse ezért köszönet és dicséret kitűnő technikai munkatársainkat, mindenek előtt a Terv Nyomda vezetőit és dolgozóit, akik az elmúlt esztendő alatt (leszámítva néhány nyomdai hibát) nemcsak hozzáértésükről tettek bizonyságot, hanem a „Muzsika" iránti szeretetükről is. Fogadják ezért mindannyian őszinte köszönetünket. Azt is tudjuk azonban, hogy a szép, ízléses külső még nem minden. Ha vol­tak bajok — mint ahogy voltak — valahol máshol voltak. Onnan származtak, hogy kísérleteznünk, próbálkoznunk kellett. Onnan, hogy a szakemberek és az egyszerű, zenebarátok igényeit egyszerre kellett volna kielégítenünk. Mennyivel egyszerűbb lett volna szaklapot szerkesztenünk kevesek számára! És mennyivel könnyebb lett volna azonnal megtalálni a helyes utat, ha akár hazai, akár kül­földi példák állottak volna előttünk. Ilyenek azonban nem nagyon vannak. Va­lami olyasfajta egyensúlyt igyekeztünk megkeresni, amit megtalálni végső fokon csaknem lehetetlen. A problémák mindig ennek az egyensúlynak kereséséből adódtak és adódnak talán ma is. Innen származtak egynémelyik számnak mind hangvételi, mind szerkesztési, mind stiláris problémái is. Nem teszünk nagy és hangzatos ígéreteket. Az első év mérlegét elkészítet­tük és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a „Muzsika" valóban a ma­gyar zenei élet tükre legyen és megfeleljen a párt idevonatkozó irányelveinek. És mint egy évvel ezelőtt tettük, most is megkérjük kedves olvasóinkat: ne csak olvasóink, hanem — mint eddig, ezután is — őszinte véleményüket, gon­dolataikat és bírálatukat közlő munkatársaink is legyenek. Asztalos Sándor

Next