Muzsika, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - SZ. R.: Egy szlovák muzsikus Kodály Zoltánról
Nem szőLHik muzsikítt !Cödáhj fólián ró! Mikulás Schneider-Trnavsky (1881— 1958) a régebbi szlovák zene legkiválóbb képviselője, aki részben Budapesten végezte tanulmányait a Zeneakadémián, s egy ideig fővárosunkban is működött, mint karmester. Nagyszombatban nyolc éven át osztálytársa volt Kodály Zoltánnak. Schneider-Trnavsky népdalgyűjtéssel is foglalkozott s a szlovák műdal első tudatos művelője volt. Érdekes, kissé adomázó hangú emlékiratokat hagyott hátra. Művét Dsmevy a shy (Mosolyok és könnyek) címmel jelentette meg a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó Pozsonyban. A könyvet a szlovákiai Bartók-levelek összegyűjtője, Ladislav Burlas zenetörténész adta ki s látta el utószóval. Schneider-Trnavsky figyelemre méltó fejezetet szentelt írásművében nagy magyar iskolatársának, Kodály Zoltánnak. Ezt a részt közöljük itt, kissé rövidítve. (Sz. R.) Gimnáziumi iskolatársaim között feltűnt egy gyöngekötésű, parányi és csendes fiúcska, Kodály Zoltánnak hívták. Az I/a osztályban találkoztunk s attól fogva együtt jártunk nyolc osztályt. Bizonyítványam Zoltánnak csupa kitűnője volt. Minket, többieket, nemigen aggasztott, hogy a jobb jegy bizonyítványainkban olyan ritka volt, mint a mazsola a fösvény szakácsné kuglófjában. Olyannak is kell lenni, mondogattuk, akinek kitűnői vannak — s ezzel Kodály Zoltán számunkra el volt intézve. Amikor Kodály harmadikos lett, hegedűt kezdett tanulni az én tanítómnál, Kubicsek Gyulánál. Én akkor már „híres" hegedűs és énekes voltam . Sütögetni tudtam valamelyest a zongorán is. Tanítóm áradozott Zoltánról, dicsérte gyors felfogását, elmesélte előhaladását a tananyagban. Kodály apja a vasútállomás főnöke volt Nagyszombatban, szigorú és lelkiismeretes elöljáró. Volt kitől örökölnie fiának becsvágyat, kitartást, no meg tehetséget. Az öreg Kodály szigorú fegyelemben nevelte a fiát. Zoltánnak nem voltak pajtásai, jómaga mindössze két utat ismert a városban: a hazulról iskolába vezetőt s az iskolából haza vezetőt. Szűkszavú és zárkózott fiúcska volt Kodály Zoltán. Mi többiek már régen feljártunk az öreg Matzenauerhez, a nagyszombati dóm orgonistájához zenélni és énekelni a kórusra, amikor Kodálynak e zenei örömökről még sejtelme sem volt. Matzenauer Ferenc Ottónak, akit röviden „Fotti"-nak hívtunk, tizenhárom gyermeke volt, akik mind ott énekeltek és játszottak a dóm kórusán. Ebbe a zenekedvelő társaságba, amelyhez pajtásaink egész sora tartozott, sikerült elcsábítanunk a remete Zoltánt is. Nagyon jól érezte magát az új környezetben, akárha új világba került volna. Kimondhatatlan örömmel sietett közénk játszani. Mint autodidakta megtanult brácsázni és csellózni. A csellójátékban rövidesen annyira haladt, hogy létrehoztunk egy vonósnégyest ebben az összeállításban: Vancsó Lajos elsőhegedű, én második hegedű, Matzenauer Béla brácsa s Kodály cselló. Klasszikus négyeseket játszottunk, így szívtuk magunkba a zeneirodalom legnagyobbjainak nemes szellemét. A hatodik osztálytól kezdve megtisztelő feladat hárult rám: a gimnázium orgonistája lettem. Már akkoriban készségesen rögtönöztem az orgonán, ez vitt rá a komponálásra. Kodály is komponálni kezdett s tüstént be kell vallanom, hogy az ő szerzeményei nekem jobban tetszettek, mint saját műveim. Gyakorlatom volt, de az ész barátomé volt! El is látott Kodály értékes tanácsokkal, így például tanácsára megszereztem Lobé elméleti műveit. Kodály hívta fel figyelmemet Singer és Seyfriz hegedűiskolájára, erre a kompendiózus műre, amely mind pedagógiai, mind zeneszerzési szempontból ma is kiváló. Emlékszem, szeptemberben a gimnázium hangversenyén játszottuk Kodály d-moll ouvertürjét és Esz-dúr trióját két hegedűre és brácsára. Az ouvertürt a szerző Haydn nyelvén írta. S azt hiszem, ha Haydn hallhatta volna, megdicséri Kodályt... 40 (•ttrdilo opera Angliában A Sadler's Wells operaegyüttes nagyméretű előregyártott „gördülő operaházat" építtet vidéki előadások céljára. A tervezett 1500 férőhelyes gördülő operaház nem lesz sátorjellegű, hanem normális színházépület, öltözőkkel, modern színpaddal, sőt vendéglővel ellátva. A Sadler's Wells társulat reméli, hogy ezzel megoldódik a legnagyobb problémája, a vidéki színháztermek szűk befogadóképessége. Jelenleg ugyanis valahányszor vidéken lépnek fel, rendszerint a nézőtér első sorait el kell távolítani, hogy az együttes zenekarát el lehessen helyezni.