Muzsika, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám - JUHÁSZ ELŐD: Megemlékezések Erkelről
MEGEMLÉKEZÉSEK ERKELRŐL Erkel Ferenc halálának háromnegyed évszázados fordulójáról szerte az országban megemlékeztek. Budapesten, az Erkel Színházban rendeztek kiállítást, vidéken pedig a zeneszerző szülővárosa, Gyula kínálta a leggazdagabb programokat. Abból az alkalomból, hogy megjelent a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok jórészt Erkel művészetének szentelt első kötete és a Hunyady László zongorakivonata, ünnepséget rendeztek Gyulán. A Városi Tanács, az Országos Filharmónia és a Zeneműkiadó Vállalat közös munkáját dicsérik a jól sikerült Erkelprogramok. Mindenekelőtt a nagyon ízlésesen rendezett, gazdag anyagú tárlat, melyet Gyula város nevében dr. Vidó István tanácselnök nyitott meg. Itt természetesen nemcsak a most megjelent ünnepi kiadványokkal ismerkedhettek meg a látogatók, hanem a Zeneműkiadó különböző sorozataival, — könyvekkel, kottákkal — egyaránt. A kiállítás megnyitása utáni fogadáson elhangzott az a kölcsönös kívánság, hogy a régi magyar zene s a vele foglalkozó tudomány népszerűsítése legyen több egyszeri alkalomnál: váljon kiindulóponttá, hogy zenetörténetünk elfeledett értékei megtalálják az utat a nagyobb nyilvánossághoz. Hogy erre minden remény megvan, bizonyítja az esti, rendkívül melegen fogadott Erkelhangverseny. Bónis Ferenc, a zenetörténeti tanulmány sorozat szerkesztője bevezetőjében is hangsúlyozta: „Fogjunk össze valamenynyien, történészek, előadóművészek, zenét szerető olvasók és hallgatók, és kövessünk el együtt mindent, hogy Gyula nagy fiának életét és munkásságát a maga teljességében ismerje meg ország-világ. Mert ma még ennek a hosszú, munkás életnek, ennek a sokágú, hallatlanul érdekes és értékes pályának csak egyes szakaszait, csak töredékeit ismerjük." Ezeket a gondolatokat közvetítette a koncert, mely javarészt az ismeretlen Erkel emlékének hódolt. A Debreceni MÁV szimfonikus zenekar Sulyok Tamás vezényletével a Dózsa György, Brankovics György és az István király c. operákból adott elő részleteket Csajbók Terézia, Szabó Miklós és Sebestyén Sándor közreműködésével. Hangversenytermi ősbemutatóként hangzott el Erkel nyolc népszínmű dala, melyekről Kodály Zoltán írta: „már Erkel Ferenc elindult azon az úton, melyen a népet a zene felé, a zenét a nép felé közelíteni lehet". A népszínmű-betétdalok és feldolgozások valóban megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet. Nemcsak zenetörténeti érdekességük miatt, hanem azért is, mert többségük művészi szépségével és hangulatával ma is élőnek hat. Mindegyik dal más jellegű, tempójában is eltérő karakterű. A korabeli műdalok nyelvén szólnak, de átszövi őket Erkel egyéni hangja. Gyula város, közismerten jó lehetőségeivel — gondoljunk a Várszínházra! — a magyar múlt prózai emlékei mellett bizonyára feléleszthetné a muzsikában visszhangzó magyar múltat is. Zenei kincseink feltárása és ápolása mindannyiunk közös ügye kell hogy legyen. Éppen ezért, reméljük, és kívánjuk, hogy az Erkel-ünnepségeket hasonlóak kövessék majd Gyulán, és más városokban is. Juhász Előd MUZSIKA 1969 JANUÁR, XII. ÉVF. 1