Muzsika, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám - Két fontos kiadvány az Erkel-évfordulóra

vendetes, hogy a téma fontosságát a kiadó is felismerte. Az első kötet két témakörben közöl tanul­mányokat. Az első rész Erkel munkásságához kapcsolódik. Major Ervin közlésében találjuk meg benne Erkel műveinek teljes jegyzékét. Pándi Marianne a zeneszerző előadóművészi szerepléseinek sajtóvisszhangjáról tájékoztat a „Honművész" beszámolói alapján. Somfai László érdekes adalékokat publikál a Him­nusz ősbemutató szólamanyagáról, s a pályá­zat néhány részletéről. Bónis Ferenc Erkel­nek eddig ismeretlen írását teszi közzé a Bánk bán című operáról. Legány Dezső a Ze­neakadémia születésének dokumentációját adja, Valkó Arisztid pedig Erkel temetésének dokumentum-anyagát publikálja. A tanulmányok másik csoportja a magyar zene távolabbi múltjába vezet. Rajeczky Ben­jámin a középkori Magyarország és Európa kapcsolatára mutat rá, amikor a többszóla­múság nyomait vizsgálja zenei emlékeink­ben. Falvy Zoltán egy XII. századi dallam kelet-európai változatait mutatja be. Szabol­csi Bence a XVII. századi olasz zene kelet­európai elemeit kutatja, másik tanulmányá­ban egy közép-európai vándor­dallam törté­netét, s vándorútját. Murányi Róbert Árpád a Miskolci melodiárium anyagát ismerteti, ér­tékesen egészítve ki a kollégiumi zenéről, a melodiáriumok dallamanyagáról meglevő is­mereteinket. Bárdos Lajos tanulmánya Liszt „népi" hangsorait vizsgálja. A kötetet Martin György néptánc-vonatkozású tanulmánya zárja az úgynevezett botoló nótáról. A témák változatossága, gazdagsága, s a szerzők nevé­vel is fémjelzett magas színvonala méltó hó­dolat ebben a kötetben Erkel emlékének. Az Erkel-évforduló másik, régóta várt pub­likációja a Hunyadi László zongorakivonata. A tanulmány­kötetben Bónis Ferenc nyoma­tékosan hangsúlyozza: mennyivel tartozunk még Erkelnek. A Hunyadi zongorakivonata örvendetes eseménye kottakiadásunknak, de legalább annyira elgondolkoztató is. A parti­túra,­ a kritikai kiadás sem várathat magára, hiszen elég egy pillantást vetnünk a zongora­kivonatra, melyen Erkel neve mellett még három átdolgozó is szerepel, hogy az eredeti szöveg hűségének igénye csak fokozottabban jelentkezzék bennünk. S amikor Erkellel szemben meglevő nyomasztó adósságainkra emlékeztetünk, nem akarjuk csökkenteni en­nek a kiadványnak az értékét, mely külsejé­ben, kottagrafikájában, egész nyomdai meg­valósításában csak becsületére válik a ma­gyar kottakiadásnak. (fábián) Lukács Miklós megnyitja az Erkel-kiállítást (Jánosi Ferenc felvételei) .

Next