Muzsika, 1971 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám - FEUER MÁRIA: A fejlődő ízléshez igazodva
hat most, mint korábban. Ám az ismeretterjesztés, a színvonalas zenei nevelés feladatait változatlanul fontosnak tartjuk s fontosnak tartják olvasóink is. A Muzsika Szerkesztősége kérdőíveket juttatott el előfizetőihez, amelyekben olvasói véleményét kérte, mivel foglalkozzék a jövőben. Nagy örömünkre előfizetőink hetven százaléka nem sajnálta a fáradtságot, s válaszra érdemesítette kérdéseinket. E válaszok arra ösztönöznek, hogy azokra is gondoljunk, akik „most szeretnék pótolni a zenei műveltséget, amelyet iskolás korukban nem kaphattak meg" - ám a színvonalas ismeretterjesztés és egy-egy zenetudományi írás mellett azokról se feledkezzünk meg, akik „fáradtan veszik kézbe a lapot és felüdülést várnak tőle". Sokakhoz szeretnénk szólni, s tudjuk, hogy minden cikkünk nem érdekelhet mindenkit. Ezért terveztük állandó rovatainkat úgy, hogy olvasóink tájékozódását megkönnyítsük velük. E rovatok egy része - mint a Könyv-lemez-kotta - régebbi formában szerepelt már, más része - például a Portré - rendszertelenül került sorra. Olvasóink kívánságára most minden számunkban bemutatunk egy előadóművészt vagy zeneszerzőt, és új sorozatokat indítunk. „Fiatalok hangján" az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezetének tagjai jelentkeznek problémáikkal, maguk szervezik vitafórumukat, írják beszámolóikat, maguk szólnak az őket legjobban érdeklő kérdésekről. Állandó helyet biztosítunk az ország zenei életének, s mivel úgy véljük, hogy budapesti cikkíró beszámolója kevéssé segítené a decentralizálódás nagyon is szükséges folyamatát, helyi tudósítókat bíztunk meg, hogy rendszeresen számoljanak be öt nagyvárosunk: Szeged, Debrecen, Miskolc, Győr, Pécs és környéke zenei problémáiról, örömeiről, gondjairól és eseményeiről. Ebben az Országszerte című rovatban természetesen hírt adunk és riportot közlünk többi városunkról is, esetenként változtatva a színhelyet. A Világszerte rovat a zenei nagyvilág jelentős eseményeivel igyekszik lépést tartani, munkatársaink személyes tapasztalatai és írott beszámolók alapján. Kritikai híradásunk eddig is sok gondot okozott: a szűkreszabott terjedelem és a kényszerű, hosszú nyomdai átfutási idő megnehezítette e kötelességünk teljesítését. E nehézségek változatlanok, ezért koncertkrónikánkból csak a bemutatókat emeljük ki; az előadóművészi produkciókat inkább sommásan regisztráljuk, így a koncertek mégsem hangzanak el visszhang nélkül s hogy a rövid megjegyzések mércéje ne ingadozzék, egyetlen kritikus látja el a feladatot. Az operai előadásoknál inkább a magyar művészek újabb bemutatkozásait kísérjük figyelemmel, külföldi énekesekről csak jelentősebb produkció esetén emlékezünk meg. Fontosabbnak véljük viszont egy-egy repertoár előadás kritikáját éppen azért, mert e „hétköznapi" esték tükrözik a színház színvonalát, s a próbaként megvizsgált előadásokat az állandó, bérletes törzsközönség látogatja. Szólni kell még táncrovatunkról, annál is inkább, mivel olvasóink egy része sokallotta a táncos cikkek mennyiségét. Való igaz, hogy e művészeti ágnak önálló folyóiratra lenne szüksége, ám jelenlegi szűkös nyomdai kapacitásaink között a lap megindítására várni kell. A jövőben igyekszünk a Muzsika táborához alkalmazkodva még jobban a lényegre koncentrálni, s a zenéhez kapcsolódva foglalkozunk testvérművészetünkkel; úgy érezzük, kulturális kötelességet teljesítünk, amikor néhány oldalon beszámolunk a tánc eseményeiről, problémáiról. Az állandó rovatok mellett változatlanul feladatunknak tartjuk időnként egy-egy zeneelméleti cikk közlését, és a zenei ismeretterjesztés körébe vágó írások publikálását. S ami terveink között a legszilárdabb: nem akarunk megszilárdulni. Külső megjelenésünket és tartalmunkat a művészet természetes változásaihoz szeretnénk igazítani, s ha úgy érezzük, kísérleteink nem váltak be, újabbakhoz kezdünk. Feuer Mária