Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám - RAICS ISTVÁN: 100 éve született Albert Schweitzer
Az Ember szolgálatában Nem volt a világtól elfordult aszkéta. Bár az eget kereste a földön, megismerte a föld minden gyöngéjét és erősségét. Filozófusként járt a vadonban, a dolgok mértékének tehát az embert tekintette. Páratlan szervezőereje volt, önmagát is képessé vált hatalmassá, rendkívülivé szervezni. így lett a század talán legutolsó polihisztora, akiben a reneszánsz ember végtelent birtokbavenni vágya támadt új életre; így lett orvos, hogy segítsen azokon, akiket mindenki magára hagyott, így lett világhírű zenész, a zene egyik legnagyobb megszólaltatója és magyarázója; így lett — Albert Schweitzer. „Él ebben a mi szomorú világunkban egy rendkívüli ember!" — így beszélt róla Einstein. S hogy rendkívülivé válhatott, szerencsés külső körülmények és mindig szemmel tartott belső adottságok stimulálták. „Tízéves voltam — meséli nagy Bach-könyvének előszavában —, amikor megismerkedtem Bach korálelőjátékaival. Münch, a mühlhauseni Stephanskirche művésze szombat esténként fölvitt magával a kórusra, amikor előkészült a másnapi — vasárnapi — orgonamuzsikára. Mély megindultsággal figyeltem a régi Walcker-orgona felséges hangjaira s a titokzatos áradásra, mely szinte elveszett a templom sötét hajóiban." E gyermekkori élmény életre szóló hatással alakítja ki Schweitzer fejlődésének legfőbb irányát. De huszonegy éves fejjel ébred rá Günsbachban, a szülői ház atmoszférájában, milyen szerencsésen alakult addig az élete. Harmónia vette körül s adottságai, amelyek szinte párhuzamosan fejlődtek, e harmóniától nyertek buzdító segítést. A zene, a filozófia, a teológia tartotta ébren szellemét s ezen az 1896-os pünkösdi tavaszon döbbent rá: az élet boldogságát, sikerét nem szabad valami magától értetődő dologként fogadnia — mindezért fizetnie kell, s nem is apróval, hanem élete egész tartalékával. Talán itt és ekkor született meg benne, hogy az élet legfőbb tartalma: szolgálat. Mindaddig azonban, míg a szolgálat legnagyobbikát magára vállalja, még sok idő telik el, másfél évtized. Addig a filozófia és teológia mellett Bachot szolgálja elsősorban. Azt a Bachot, aki a maga korában fölemelte, magas és tiszta szférákba vonta a szenvedőt, az igazságra áhítozót. A zeneharmóniát teremtő 100 éve született Albert Schweitzer