Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám - RAICS ISTVÁN: 100 éve született Albert Schweitzer

Az Ember szolgálatában Nem volt a világtól elfordult aszkéta. Bár az eget kereste a földön, meg­ismerte a föld minden gyöngéjét és erősségét. Filozófusként járt a vadonban, a dolgok mértékének tehát az embert tekintette. Páratlan szervezőereje volt, önmagát is képessé vált hatalmassá, rendkívülivé szervezni. így lett a század talán legutolsó polihisztora, akiben a reneszánsz ember végtelent­ birtokba­venni vágya támadt új életre; így lett orvos, hogy segítsen azokon, akiket mindenki magára hagyott, így lett világhírű zenész, a zene egyik legnagyobb megszólaltatója és magyarázója; így lett — Albert Schweitzer. „Él ebben a mi szomorú világunkban egy rendkívüli ember!" — így be­szélt róla Einstein. S hogy rendkívülivé válhatott, szerencsés külső körülmé­nyek és mindig szemmel tartott belső adottságok stimulálták. „Tízéves vol­tam — meséli nagy Bach-könyvének előszavában —, amikor megismerked­tem Bach korálelőjátékaival. Münch, a mühlhauseni Stephanskirche művé­sze szombat esténként fölvitt magával a kórusra, amikor előkészült a más­napi — vasárnapi — orgonamuzsikára. Mély megindultsággal figyeltem a régi Walcker-orgona felséges hangjaira s a titokzatos áradásra, mely szinte elve­szett a templom sötét hajóiban." E gyermekkori élmény életre szóló hatással alakítja ki Schweitzer fejlő­désének legfőbb irányát. De huszonegy éves fejjel ébred rá Günsbachban, a szülői ház atmoszférájában, milyen szerencsésen alakult addig az élete. Har­mónia vette körül s adottságai, amelyek szinte párhuzamosan fejlődtek, e har­móniától nyertek buzdító segítést. A zene, a filozófia, a teológia tartotta ébren szellemét s ezen az 1896-os pünkösdi tavaszon döbbent rá: az élet boldogságát, sikerét nem szabad valami magától értetődő dologként fogadnia — mind­ezért fizetnie kell, s nem is apróval, hanem élete egész tartalékával. Talán itt és ekkor született meg benne, hogy az élet legfőbb tartalma: szolgálat. Mind­addig azonban, míg a szolgálat legnagyobbikát magára vállalja, még sok idő telik el, másfél évtized. Addig a filozófia és teológia mellett Bachot szolgálja elsősorban. Azt a Bachot, aki a maga korában fölemelte, magas és tiszta szfé­rákba vonta a szenvedőt, az igazságra áhítozót. A zene­harmóniát teremtő 100 éve született Albert Schweitzer

Next