Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11. szám - KÁRPÁTI JÁNOS: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola száz éve
sadalmi alapokra való átépítése. Ez mindenekelőtt azt jelentette, hogy a XX. század magyar zeneművészete lett minden további fejlődés kiindulópontja. (Szabó Ferenc, 1965.) A mai napon a Zeneművészeti Főiskola legnehezebb, legküzdelmesebb évét zárjuk. Talán fennállása óta sohasem küzdött annyi bajjal, sohasem forgott puszta léte annyira veszélyben, mint az elmúlt évben. ...(Fennmaradása,) nem kis mértékben a Zeneművészeti Főiskola vezetőségének és tanári testületének köszönhető, mert néhány kivételtől eltekintve úgyszólván mindenki a helyén maradt. Köszönetet kell mondanom a hallgatók közül azoknak, akik az igazgatóság első hívó szavára megjelentek, segítettek eltakarítani az ostrom után maradt romokat és munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Főiskolánkon a tanítás is mielőbb megindulhatott... Lesznek talán, akik emlékeznek arra, hogy két évvel ezelőtt, tanévmegnyitó beszédemben arra kértem a Főiskola ifjúságát: ne foglalkozzék politikával. Akkor, abban az időben ez a kijelentésem már magában véve is politikumnak számított, de meg kellett tennem az emberiesség nevében. (Zathureczky Ede, 1945. júl. 31.) sen és tisztességesen gondolkodók annyira többségben voltak, hogy még a nyilas rémuralom legsötétebb óráiban sem történt főiskolánk falain belül olyan, amiért ma a szégyentől vagy a bűntudattól pirulnunk kellene. (Szabó Ferenc, 1965.) Mikor 65 éve először léptem át az Országos Királyi Zeneakadémia küszöbét, nem sejthettem, hogy megérem a mai napot. Visszatekintve a 65 évre, úgy látom, hogy mindig együtt éltem az intézettel. . . lassankint egyik életcélommá lett az intézet felemelését szolgálni. Erre először 1918-ban, majd 1945-ben olyan kilátások nyíltak, hogy egy kis hozzáértéssel és jóakarattal olyan fokra emelhetjük az iskolát, hogy például vehetik más népek, amint most például veszik elemi iskolai énektanításunkat. Az iskola zivataros története eléggé magyarázza, miért nem sikerült ez mostanáig. Bizonyos, hogy 90 év zavartalan, következetes munkájával többre vittük volna. De megvan minden feltétel, hogy a jövőben sikerüljön. Ebben a hitben nyitom meg a 90. évforduló emlékülését, bízva abban, hogy akik a 100.-at megérik, el fogják ismerni: küzdöttünk becsülettel, megtettük, amit megtehettünk. (Kodály Zoltán, 1965. nov. 14.) Falainkon belül voltak megtévesztettek, sok volt a megfélemlített ember, de az emberreösszeállította. Kárpáti János SZABÓ FERENC TANÍT (MTI fotó) KODÁLY ZOLTÁN URAT TART (MTI fotó)