Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-11-01 / 11. szám - KÁRPÁTI JÁNOS: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola száz éve

sadalmi alapokra való átépítése. Ez minde­nekelőtt azt jelentette, hogy a XX. század ma­gyar zeneművészete lett minden további fej­lődés kiindulópontja. (Szabó Ferenc, 1965.) A mai napon a Zeneművészeti Főiskola leg­nehezebb, legküzdelmesebb évét zárjuk. Ta­lán fennállása óta sohasem küzdött annyi baj­jal, sohasem forgott puszta léte annyira ve­szélyben, mint az elmúlt évben. ...(Fennma­radása,) nem kis mértékben a Zeneművészeti Főiskola vezetőségének és tanári testületének köszönhető, mert néhány kivételtől eltekintve úgyszólván mindenki a helyén maradt. Kö­szönetet kell mondanom a hallgatók közül azoknak, akik az igazgatóság első hívó sza­vára megjelentek, segítettek eltakarítani az ostrom után maradt romokat és munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Főisko­lánkon a tanítás is mielőbb megindulhatott... Lesznek talán, akik emlékeznek arra, hogy két évvel ezelőtt, tanévmegnyitó beszédem­ben arra kértem a Főiskola ifjúságát: ne fog­lalkozzék politikával. Akkor, abban az időben ez a kijelentésem már magában véve is politi­kumnak számított, de meg kellett tennem az emberiesség nevében. (Zathureczky Ede, 1945. júl. 31.) sen és tisztességesen gondolkodók annyira többségben voltak, hogy még a nyilas rém­uralom legsötétebb óráiban sem történt fő­iskolánk falain belül olyan, amiért ma a szé­gyentől vagy a bűntudattól pirulnunk kellene. (Szabó Ferenc, 1965.) Mikor 65 éve először léptem át az Országos Királyi Zeneakadémia küszöbét, nem sejthet­tem, hogy megérem a mai napot. Visszate­kintve a 65 évre, úgy látom, hogy mindig együtt éltem az intézettel. . . lassankint egyik életcélommá lett az intézet felemelését szol­gálni. Erre először 1918-ban, majd 1945-ben olyan kilátások nyíltak, hogy egy kis hozzá­értéssel és jóakarattal olyan fokra emelhetjük az iskolát, hogy például vehetik más népek, amint most például veszik elemi iskolai ének­tanításunkat. Az iskola zivataros története eléggé magyarázza, miért nem sikerült ez mostanáig. Bizonyos, hogy 90 év zavartalan, következetes munkájával többre vittük volna. De megvan minden feltétel, hogy a jövőben sikerüljön. Ebben a hitben nyitom meg a 90. évforduló emlékülését, bízva abban, hogy akik a 100.-at megérik, el fogják ismerni: küzdöttünk becsülettel, megtettük, amit meg­tehettünk. (Kodály Zoltán, 1965. nov. 14.) Falainkon belül voltak megtévesztettek, sok volt a megfélemlített ember, de az emberre­összeállította. Kárpáti János SZABÓ FERENC TANÍT (MTI fotó) KODÁLY ZOLTÁN URAT TART (MTI fotó)

Next