Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám - ITTZÉS MIHÁLY: IV. Nemzetközi Kodály Szeminárium
IV. NEMZETKÖZI KODÁLY SZEMINÁRIUM A nyár elején egy Miért igen — miért nem? című rádióadásban az előadó sajnálkozva állapította meg, hogy az úgynevezett Kodály-módszert széles e hazában annyira csak a „kirakat-iskolákban" művelik, hogy a nemzetközi Kodály szemináriumokra el sem juthatnak a magyar énektanárok. Amikor e szavak elhangzottak, már lezárult a jelentkezés az 1976 nyarára meghirdetett tanfolyamra; szinte élő ellenérvként mintegy száz énektanár jelentkezését fogadta el a szervező bizottság, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet. Közülük körülbelül kilencvenen valóban részt is vettek a kéthetes intenzív továbbképképzésen: sok ismeretlenül, névtelenül működő, de hasznos és fontos munkát végző nagyvárosi, kisvárosi, sőt falusi zenepedagógus , általános iskolai, ének-zeneiskolai, kisebb számban középiskolai vagy zeneiskolai tanár. A július 18-tól augusztus 14-ig tartó négyhetes programra huszonhárom külföldi hallgató érkezett a világ minden tájáról, a környező szocialista államokból pedig tizennyolc magyar énektanár. A továbbképzés most is a mindennapos gyakorlati foglalkozásokon alapult: szolfézs és módszertan, karvezetés és közös éneklés egyaránt a hallgatók zenei és pedagógiai fejlődését, tudásuk felfrissítését szolgálta. Karvezetésben a már jól ismert, klasszikus értékű Bartók-, Kodály- és Bárdos-darabok és a régi szerzők alkotásai mellett az újabb gyermekkori irodalom is helyet kapott. Hajdú, Petrovics, Kocsár, Balassa és mások darabjai új hangzási, ritmikai, betanítási problémáikkal sokszor elriasztják a stílusban járatlan karvezetőt. Az, hogy a tanfolyamon — szakavatott vezető segítségével — együttesen ismerkednek meg e művekkel, valamint technikai és zenei problémáik megoldásával, növeli a repertoár bővítésének lehetőségét, biztonságát. Karvezetésből, már csak azért is, mert igen fontos, tömeghatású része az énektanári munkának, a mostaninál többet igényelne a hallgatók nagy része. Szorosan kapcsolódik e területhez a kóruséneklés, hisz a közös muzsikálás semmivel sem helyettesíthető örömét nyújtja a zenei továbbképzésben résztvevőknek. Erről a reggeli közös éneklés m mellett az Erdei Péter vezette vegyes-02. kari és a Katanics Mária irányításával folyó nőikari órák gondoskodtak magas színvonalon. A módszertani foglalkozások gazdag gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva adtak útmutatást a különböző iskolatípusokban tanító kollégáknak. A zenei emlékezet fejlesztése (Hamvas Anna), az improvizáció — Bartók és Kodály ifjúságnak szánt műveire alapozva — mint az aktív zenei ismeret fejlesztője és fokmérője (Szabó Helga), és a többszólamúság iránti érzék és a harmonikus hallás fejlesztése (Herboly Ildikó) minden iskolatípusban fontos része a zenei nevelésnek. A kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola ötödik osztályának egy héten át látható bemutató órái Vass Irén vezetésével meggyőztek a jól alkalmazott Kodály-koncepció eredményességéről, s hasznos módszertani tanulságokkal is szolgáltak. Hiányzott azonban az előző évi tanfolyamon népszerűvé vált néptánc; a zenére alapozott és a zenét segítő mozgásoktatásnak a későbbiekben megfelelő szerepet kell kapnia. A kamarazene újkeletű „tantárgya" a Kodály szemináriumnak. A tavalyi és az idei tanfolyam tapasztalatai hozzásegíthetik a szervezőket a hangszeres muzsikálás itt célszerű formáinak és anyagának végleges kialakításához. A kamarazeneszámokból, a karvezetés és szolfézs óráin tanult művekből, a kórusok darabjaiból egyébként az utolsó előtti estére kiadós és hangulatos házihangverseny kerekedett. A szeminárium előadásai többféle irányban is igyekeztek tágítani a megjelentek látókörét. Az idegen nyelvű hallgatók külön előadásokon ismerkedhettek a Kodály-módszer elvi és gyakorlati kérdéseivel, a magyar zenetörténet évszázadaival, népzenénkkel és Kodály zenepedagógiai műveivel. Mivel a népzene sarkalatos pontja a kodályi zenei nevelési koncepciónak, a magyar énektanárok is szívesen találkoznának a mostaninál közvetlenebb módon a népzenetudomány új eredményeivel, a még nem közhasználatú népdalkinccsel. Osztatlan elismerést és érdeklődést váltottak ki Nádasdy Kálmán profeszszor előadásai. Páratlanul nagy irodalmi és zenei ismeret, sok évtizedes kiemelkedő operarendezői tapasztalat birtokában lenyűgözően kalauzolta hallgatóságát Kodály színpadi művei, főként a