Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám - ITTZÉS MIHÁLY: IV. Nemzetközi Kodály Szeminárium

IV. NEMZETKÖZI KODÁLY SZEMINÁRIUM A nyár elején egy Miért igen — miért nem? című rádióadásban az előadó saj­nálkozva állapította meg, hogy az úgy­nevezett Kodály-módszert széles e hazá­ban annyira csak a „kirakat-iskolák­ban" művelik, hogy a nemzetközi Ko­dály szemináriumokra el sem juthatnak a magyar énektanárok. Amikor e sza­vak elhangzottak, már lezárult a jelent­kezés az 1976 nyarára meghirdetett tan­folyamra; szinte élő ellenérvként mint­egy száz énektanár jelentkezését fogad­ta el a szervező bizottság, a Kodály Zol­tán Zenepedagógiai Intézet. Közülük körülbelül kilencvenen valóban részt is vettek a kéthetes intenzív továbbkép­képzésen: sok ismeretlenül, névtelenül működő, de hasznos és fontos munkát végző nagyvárosi, kisvárosi, sőt falusi zenepedagógus , általános iskolai, ének-zeneiskolai, kisebb számban kö­zépiskolai vagy zeneiskolai tanár. A július 18-tól augusztus 14-ig tartó négyhetes programra huszonhárom kül­földi hallgató érkezett a világ minden tájáról, a környező szocialista államok­ból pedig tizennyolc magyar énektanár. A továbbképzés most is a mindenna­pos gyakorlati foglalkozásokon alapult: szolfézs és módszertan, karvezetés és közös éneklés egyaránt a hallgatók ze­nei és pedagógiai fejlődését, tudásuk felfrissítését szolgálta. Karvezetésben a már jól ismert, klasszikus értékű Bartók-, Kodály- és Bárdos-darabok és a régi szerzők alko­tásai mellett az újabb gyermekkori iro­dalom is helyet kapott. Hajdú, Petro­vics, Kocsár, Balassa és mások darabjai új hangzási, ritmikai, betanítási problé­máikkal sokszor elriasztják a stílusban járatlan karvezetőt. Az, hogy a tanfo­lyamon — szakavatott vezető segítségé­vel — együttesen ismerkednek meg e művekkel, valamint technikai és zenei problémáik megoldásával, növeli a re­pertoár bővítésének lehetőségét, bizton­ságát. Karvezetésből, már csak azért is, mert igen fontos, tömeghatású része az énektanári munkának, a mostaninál többet igényelne a hallgatók nagy része. Szorosan kapcsolódik e területhez a kó­ruséneklés, hisz a közös muzsikálás semmivel sem helyettesíthető örömét nyújtja a zenei továbbképzésben részt­vevőknek. Erről a reggeli közös éneklés m­ mellett az Erdei Péter vezette vegyes-02. kari és a Katanics Mária irányításával folyó nőikari órák gondoskodtak magas színvonalon. A módszertani foglalkozások gazdag gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva adtak útmutatást a különböző iskolatí­pusokban tanító kollégáknak. A zenei emlékezet fejlesztése (Hamvas Anna), az improvizáció — Bartók és Kodály ifjú­ságnak szánt műveire alapozva — mint az aktív zenei ismeret fejlesztője és fok­mérője (Szabó Helga), és a többszóla­múság iránti érzék és a harmonikus hallás fejlesztése (Herboly Ildikó) min­den iskolatípusban fontos része a zenei nevelésnek. A kecskeméti Kodály Zol­tán Ének-Zenei Általános Iskola ötödik osztályának egy héten át látható bemu­tató órái Vass Irén vezetésével meg­győztek a jól alkalmazott Kodály-kon­cepció eredményességéről, s hasznos módszertani tanulságokkal is szolgáltak. Hiányzott azonban az előző évi tanfo­lyamon népszerűvé vált néptánc; a ze­nére alapozott és a zenét segítő mozgás­oktatásnak a későbbiekben megfelelő szerepet kell kapnia. A kamarazene újkeletű „tantárgya" a Kodály szemináriumnak. A tavalyi és az idei tanfolyam tapasztalatai hozzáse­gíthetik a szervezőket a hangszeres mu­zsikálás itt célszerű formáinak és anya­gának végleges kialakításához. A kama­razeneszámokból, a karvezetés és szol­fézs óráin tanult művekből, a kórusok darabjaiból egyébként az utolsó előtti estére kiadós és hangulatos házihang­verseny kerekedett. A szeminárium előadásai többféle irányban is igyekeztek tágítani a meg­jelentek látókörét. Az idegen nyelvű hallgatók külön előadásokon ismerked­hettek a Kodály-módszer elvi és gya­korlati kérdéseivel, a magyar zenetörté­net évszázadaival, népzenénkkel és Ko­dály zenepedagógiai műveivel. Mivel a népzene sarkalatos pontja a kodályi ze­nei nevelési koncepciónak, a magyar énektanárok is szívesen találkoznának a mostaninál közvetlenebb módon a nép­zenetudomány új eredményeivel, a még nem közhasználatú népdalkinccsel. Osztatlan elismerést és érdeklődést váltottak ki Nádasdy Kálmán profesz­szor előadásai. Páratlanul nagy irodalmi és zenei ismeret, sok évtizedes kiemel­kedő operarendezői tapasztalat birtoká­ban lenyűgözően kalauzolta hallgatósá­gát Kodály színpadi művei, főként a

Next