Muzsika, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám - SZÁLE LÁSZLÓ: Győr - az ellentétek városa
ORSZÁGSZERTE Szále László: GYŐR - AZ ELLENTETEK VÁROSA A régies hangulatú szép városmagot hatalmas iparnegyedek veszik körül. A hajdani polgárváros ma százezer dolgozót foglalkoztató ipari központ. A város szívében tucatnyi kulturális intézmény van, távolabb szinte semmi. A Győri Leánykar világhíre jóval nagyobb, mint az itthoni. A városnak sok jó kórusa van, de egyetlen oratóriumkórusa sincs. Gyerekek ezrei nőnek fel az új lakótelepeken, akiknek zenei képzése megoldatlan. A helyi zenekar — objektív és szubjektív feltételeit egyaránt tekintve — sokat fejlődött, mostanában mégis megtorpanásáról beszélnek. A helyiek nyilván tudnák még folytatni a felsorolást, ám a kiragadott példák nem sokat árulnak el a problémák valódi természetéről. Győr zenei élete a kívülálló számára leginkább az itt élő szakemberek véleményének tükrében tárulhat fel. A különböző nézetek sokféle, nemegyszer egymásnak ellentmondó álláspontokat eredményeznek, egyben azonban közösek: valamennyit a zenei életért való aggódás és felelősségérzet hatja át. NAGY MIKLÓS több irányból képes áttekinteni a kérdéseket, hiszen a Tanítóképző Főiskolán tanszékvezető, aktív kórusvezető, s korábban a zeneiskola igazgatója, a városi művelődésügyi osztály irányítója volt. — Sokan nosztalgiával emlegetik a város gazdag zenei múltját. Igen ám, csakhogy a kitűnő Győri Ének- és Zeneegylet működése idején a városnak 30 ezer lakosa volt, ma 120 ezer. Győr jelentős ipari várossá fejlődött, lakosságának 60 százaléka munkás. A sokat emlegetett házimuzsikálás kizárólag értelmiségi körökben dívott, a munkások legfeljebb a kórusmozgalom révén kerülhettek a muzsika közelébe. Ma a zenei közművelődésben jelentősen nőtt a hivatásos zene szerepe, az amatőrmozgalomé viszont csökkent. Ez történelmi folyamat. A szabad idő hasznos eltöltésére számtalan választási lehetőség nyílt az utóbbi években. Nemrég felmértük, milyen tényezők motiválják a zenetanulást. Kiderült, hogy a zeneiskolások többségének otthon lemezjátszója van, s szüleik közül sokan hangversenylátogatók. Érdekes, hogy a gyermek zenetanulásában ösztönzőbb tényező, ha valamelyik szülő hangszeren játszik, mint ha kórusban énekel. Egyébként a zeneiskolások jelentős százaléka alkalmazotti, illetve értelmiségi családból származik. Ez az adat az otthoni környezeti hatások jelentőségére utal — de nem csak arra. A zeneiskolások létszáma a városban ma körülbelül 700 fő — húsz éve is ennyi volt. A lakosság viszont megkétszereződött. Az Ady-lakótelepen például 25—30 ezer ember él. Rengeteg a gyerek, zeneiskola pedig ott nincs. Bejárni busszal a városba kisgyermeknek nem tanácsos, így a legelszántabbak is legalább két évet veszítenek azokhoz képest, akik a legfogékonyabb korban kezdhetik meg a zenetanulást. Nincs más megoldás: a gyerekek helyébe kell vinni a zeneoktatást, ha egyelőre másképp nem megy, fiókintézmény létesítésével. Változtak az elvek is: régebben a zeneiskolák tömegnevelési funkciójáról beszéltünk. A zeneoktatásban azóta minőségi változás következett be: akinek — úgymond — magasabb szinten nem érdemes zenét tanulnia, más területet választ, s hátat fordít a muzsikálásnak. Tanárképzőbe, vagy tanítóképzőbe jelentkezik a középiskola befejezése és néhány éves zenetanulási szünet után. Nálunk is megváltozott a zenei képzés