Muzsika, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám - SZÁLE LÁSZLÓ: Győr - az ellentétek városa

ORSZÁGSZERTE Szále László: GYŐR - AZ ELLENTETEK VÁROSA A régies hangulatú szép városmagot hatalmas iparnegyedek veszik körül. A hajdani polgárváros ma százezer dolgo­zót foglalkoztató ipari központ. A város szívében tucatnyi kulturális intézmény van, távolabb szinte semmi. A Győri Leánykar világhíre jóval nagyobb, mint az itthoni. A városnak sok jó kórusa van, de egyetlen oratóriumkórusa sincs. Gyerekek ezrei nőnek fel az új lakóte­lepeken, akiknek zenei képzése megol­datlan. A helyi zenekar — objektív és szubjektív feltételeit egyaránt tekintve — sokat fejlődött, mostanában mégis megtorpanásáról beszélnek. A helyiek nyilván tudnák még foly­tatni a felsorolást, ám a kiragadott pél­dák nem sokat árulnak el a problémák valódi természetéről. Győr zenei élete a kívülálló számára leginkább az itt élő szakemberek véleményének tükrében tárulhat fel. A különböző nézetek sok­féle, nemegyszer egymásnak ellentmon­dó álláspontokat eredményeznek, egy­ben azonban közösek: valamennyit a ze­nei életért való aggódás és felelősségér­zet hatja át. NAGY MIKLÓS több irányból képes áttekinteni a kérdéseket, hiszen a Taní­tóképző Főiskolán tanszékvezető, aktív kórusvezető, s korábban a zeneiskola igazgatója, a városi művelődésügyi osz­tály irányítója volt. — Sokan nosztalgiával emlegetik a város gazdag zenei múltját. Igen ám, csakhogy a kitűnő Győri Ének- és Zene­egylet működése idején a városnak 30 ezer lakosa volt, ma 120 ezer. Győr jelentős ipari várossá fejlődött, lakossá­gának 60 százaléka munkás. A sokat emlegetett házimuzsikálás kizárólag ér­telmiségi körökben dívott, a munkások legfeljebb a kórusmozgalom révén ke­rülhettek a muzsika közelébe. Ma a zenei közművelődésben jelentő­sen nőtt a hivatásos zene szerepe, az amatőrmozgalomé viszont csökkent. Ez történelmi folyamat. A szabad idő hasz­nos eltöltésére számtalan választási le­hetőség nyílt az utóbbi években. Nemrég felmértük, milyen tényezők motiválják a zenetanulást. Kiderült, hogy a zeneiskolások többségének ott­hon lemezjátszója van, s szüleik közül sokan hangversenylátogatók. Érdekes, hogy a gyermek zenetanulásában ösz­tönzőbb tényező, ha valamelyik szülő hangszeren játszik, mint ha kórusban énekel. Egyébként a zeneiskolások jelentős százaléka alkalmazotti, illetve értelmi­ségi családból származik. Ez az adat az otthoni környezeti hatások jelentőségé­re utal — de nem csak arra. A zeneisko­lások létszáma a városban ma körülbe­lül 700 fő — húsz éve is ennyi volt. A lakosság viszont megkétszereződött. Az Ady-lakótelepen például 25—30 ezer ember él. Rengeteg a gyerek, zeneiskola pedig ott nincs. Bejárni busszal a város­ba kisgyermeknek nem tanácsos, így a legelszántabbak is legalább két évet ve­szítenek azokhoz képest, akik a legfo­gékonyabb korban kezdhetik meg a ze­netanulást. Nincs más megoldás: a gye­rekek helyébe kell vinni a zeneoktatást, ha egyelőre másképp nem megy, fiók­intézmény létesítésével. Változtak az elvek is: régebben a ze­neiskolák tömegnevelési funkciójáról beszéltünk. A zeneoktatásban azóta mi­nőségi változás következett be: akinek — úgymond — magasabb szinten nem érdemes zenét tanulnia, más területet választ, s hátat fordít a muzsikálásnak. Tanárképzőbe, vagy tanítóképzőbe je­lentkezik a középiskola befejezése és néhány éves zenetanulási szünet után. Nálunk is megváltozott a zenei képzés

Next