Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám - KOMLÓS KATALIN: Kocsis Zoltán Bartók-lemezéről
biben a pedálhasználat és a frazírozás a legfontosabb (az Universal-kiadás mindössze a 7., 11. és 15. darabhoz ad egy-egy pedáljelzést), a Román népi táncokban pedig éppenséggel mindegyik tétel külön tanulsággal szolgál. Két tétel megismétlésekor Bartók oktávkettőzést alkalmaz (a 4. darab esetében még ismétlőjelet sem mutat a kotta!); lényeges az előkék és egyéb díszítőhangok megoldása (az 1. darab kottában nem jelölt rövid élőkéi, a 3. dallam súlyon induló trilla ékesítései, az 5. tétel viszonylag hosszabb értékű élőkéi); a záró darab megfelelő helyén az „ossia"-változat bejátszása (hasonlóan az 1. rondóhoz). Bartók hallatlanul rugalmas zongorázása minden előadott műben (a népdalfeldolgozásokon kívül Allegro barbaro; Suite Op. 14) a megjelölt metronómszámnak megfelelő átlagtempót követi, azon belül rengeteg árnyalattal és a logikai gazdagsággal. Kocsis Zoltán a szerzői interpretáció teljes ismeretében, azt saját koncepciójába beépítve alakította ki a maga Bartók-stílusát, hanglemez-produkciója ezt ékesen bizonyítja. A bartóki változatok bejátszása, az előadásmód asszimilálása természetesen saját kivételes egyéniségének szűrőjén keresztül termékenyíti meg a produkciót, hiszen igazán nagy interpretáció csak az alkotásban részt vállaló előadó-egyéniség művészi munkája nyomán születik. Kocsis félelmetes precizitása, pianisztikus tudása, formálása és értelmezése olyan mindent bevilágító fénybe állítja a kompozíciókat, amelyben a legapróbb részlet is tapinthatóvá válik, tökéletes plaszticitással illeszkedve az egészbe, és az összkép az egyes művek egymáshoz való viszonyát is rendezi. A Szonátát magam sohasem hallottam (élő megszólalást és hangfelvételt beleértve) ilyen nagyszerű előadásban, amely úgy követi a szerzői előírásokat, hogy minden pillanatban igazolja azok zenei érvényét. A dinamikai-és tempóváltások, hangsúlyok és egyéb előadási jelek megvalósítása mindig belülről, a zene öntörvényeiből kiindulva építi fel a kompozíciót, és a „másképp nem is lehetne" érzését kelti a hallgatóban. A bartóki szerkesztés kristálytisztasága érvényesül a Suite Op. 14 tételeiben (külön élmény a IV. Sostenuto gyönyörű tolmácsolása); a feldolgozások ízes-rugalmas megszólaltatásában a maga elevenségében él a dalok és táncok minden beszédessége, dinamikus temperamentuma. (A Három magyar népdal előadása már előlegezi az elmúlt év egyik legemlékezetesebb Kocsis-produkcióját, az Improvizációkat. Kár, hogy ez nem kerülhetett a lemezre — bár teljességre a felvétel nyilvánvalóan nem törekedhetett.) Minden nagy szerző életműve végigéli és megírja a maga interpretáció-történetét. Meggyőződésem, hogy a Bartókinterpretáció történetében Kocsis Zoltán közvetlen inspirációból merítő, annak kontinuitását őrző 1975-ös hanglemezfelvétele mérföldkő lesz. Komlós Katalin A Records and Recording októberi számában Ates Olga elemzi azt a Hungaroton-felvételt, melyen a HONVÉD MŰVÉSZEGYÜTTES ÉNEK- ÉS ZENEKARA szólaltatja meg GÖRGEI GYÖRGY vezényletével, MOLDOVÁN STEFÁNIA és BÁNFFY GYÖRGY közreműködésével Hacsaturjan Hősök emlékezete és Szervánszky Honvédkantáta című kompozícióját. Olga ismerteti Hacsaturjan zeneszerzői munkásságát, valamint a Hősök emlékezete megszületésének körülményeit, majd így folytatja cikkét: „Szervánszky Endre (1911—1977) Honvédkantátája 1949-ből származik; szerzője két évvel később Kossuth-díjat kapott. A mű egy 1947-ben kiadott magyar táncdalgyűjteményen alapul, zenéje pedig a klasszikus formastruktúrát és a népzenei anyagot olyan szintézissé kovácsolja, mely ugyan külsőleg rendkívül tetszetős, de hiányzik belőle Kodály stiláris biztonsága vagy Bartók alkotói eredetisége. Tóth Sándor szövege nagyjából megőrzi az eredeti dalok hangulatát és lényegét. A két mű előadása igen kottahű; Moldován Stefániában rendkívül tiszta hangú, jellegzetes kelet-európai kvalitásokkal bíró szopránénekesnőt ismerhetünk meg, Bánffy György pedig kitűnő narrátor, aki megkapó zenei érzékkel mondja szövegét. A zenekar és a kórus teljesítménye is dicséretet érdemel, örvendetes, hogy a lemezborító közli a két mű teljes szövegét magyarul, angolul és oroszul is. A felvétel és a préselés minősége olyan kifogástalan, amilyet ma már minden Hungaroton-felvételtől elvárunk."