Muzsika, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám - VÁCZI TAMÁS: "A nevelők nevelésével kellene kezdeni..."

Váczi Tamás, a MUZSIKA nemrégiben elhunyt fiatal munkatársa a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának Kodály-ösztöndíjával és lapunk megbízásából az ifjúság zenei nevelésének, különösen az ifjúsági hangversenyek­nek személyiség- és jellemfejlesztő hatását vizsgálta, így számolhatott be hasábjainkon az elmúlt években folyamatosan is az ország legkülönbözőbb részeiben ifjúsági koncerteken szerzett tapasztalatairól. A hagyatékairól itt közölt beszámolót második ösztöndíjas évének végén az Alap vezetősége számára készítette. A nekünk szánt tanulmány írására már nem maradt ideje. Váczi Tamás: „A nevelők nevelésével kellene kezdeni..." Mottó: „Tizenöt évvel ezelőtt hoztam ki az első sorozatát annak a népzenei hanglemez-összeállításnak, amelyik Magyar népzene címmel jelent meg. A hanglemezgyár igazgatója, miután megkapta a sorozat odakint a kitüntetést, nagy boldogan közölte velem. Azt mondtam neki, sajnos én nem erre készítettem ezt a sorozatot, hogy külföldön megjutalmazzák, hanem arra készítettem, hogy idehaza minden iskolának adják oda, és az iskola érezze meg, hogy az élő hangzás, a valóságos autentikus élő hangzás az, ami a gyereket megfogja, és amire a gyerek föltétlenül figyel, s amit szívesen utánoz. (...) Sajnos a gyűjtemény azóta sincs meg az iskolákban ..." (Rajeczky Benjámin) Az 1985/86-os idényben végzett ösztöndíjas tevé­kenységem folytatására a Művelődési Minisztériumtól az 1986/87-es idényre megosztott Kodály Zoltán zenei ösz­töndíjat kaptam, így lehetővé vált számomra, hogy még egy éven keresztül az ifjúság zeneéletével, az ezzel kapcsolatos zenepedagógiai, zeneszociológiai, művelő­déspolitikai, és egyéb más kérdésekkel foglalkozzam. Egy évvel ezelőtti összefoglalóm zárógondolatához térek vissza: „Az egész magyar társadalomnak lényege­sen nagyobb erőfeszítést kellene tennie a jövő nemzedé­kek jobb nevelése érdekében. Komolyabban kellene vennünk a példaadók, Széchenyi és Bartók, Karácsony Sándor és Németh László útmutatásait." Ma már árnyal­tabban és ugyanakkor egyértelműbben fogalmaznék: míg a zenepedagógiában — tágan értelmezve a zenepe­dagógia fogalmát — elsősorban a kodályi—bartóki alap­vetéseknek kellene irányt szabniuk, addig a közművelő­dés, a művelődéspolitika vonatkozásában Németh László útmutatásai lehetnének a legjobb irányadók, hi­szen komplexitásuknál fogva az ő elképzelései kimagas­lanak még a többi kitűnő népnevelő és művelődéspoliti­kus elképzelései közül is.­ Itt a kört Karácsony Sándortól kezdve bővítenünk kellene a nyelvművelő Kosztolányin át a néprajzos-nemzetművelő Győrffy Istvánig — és tovább.2 Tavalyi beszámolómban szándékosan tágítottam a megnevezett példaadók neve révén az időbeli (Széche­nyi) és a „térbeli" (Németh, Karácsony) dimenziókat. Tettem ezt azért, mert nyilvánvaló számomra, hogy a múlt determinálja a jelent, s a jelenen keresztül a jövőt, vagyis, hogy tradíció és hagyománytisztelet nélkül nincs igazi megújulás. Továbbá, az is vitán felül kell álljon, hogy a zenepedagógia, a zeneélet nem vizsgálható izoláltan; a társadalmi-gazdasági élet nagymértékben determinálja a zeneéletet, az általános erkölcsi helyzet a nevelést, az általános pedagógia pedig a zenepedagógi­át. (Természetes, hogy ugyanakkor a zenepedagógiának és a zeneéletnek van egy bizonyos relatív autonómiája is.) Legalább ilyen érdekes aspektus viszont az, hogy a zenei élet vizsgálatán keresztül kiderül(het) a társadalmi élet sok nyilvánvaló, illetve burkolt jelensége, folyamata, zavara, tehát a zenei élet megfigyelése kitűnő szeizmo­gráfként is képes funkcionálni; úgy is fogalmazhatok, hogy a zenei élet tünetein kipattan a társadalmi élet sokféle betegsége, zavara és botránya. Szociológusok véleménye szerint a társadalmi mobili­tás hazánkban az utolsó egy-két évtizedben egyre jobban lelassult, vagy megállt. Kérdés, hogy ha társa­dalmi méretekben nincs, vagy jelentéktelen mértékű a mobilitás, akkor várható-e és elvárható-e, hogy a társa­dalmi élet részterületein ne ugyanaz a tendencia érvé­nyesüljön? Másképp fogalmazva: várható-e a társadalmi

Next