Muzsika, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
2 GRATULÁLUNK Hajdú Mihály 80 éves zeneszerző, nyugalmazott főiskolai tanár. Orosházán született, 1909. január 30-án. 1929-1933 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és zongorát tanult Kodálynál, Thomán Istvánnál és Székely Arnoldnál. Diplomájának megszerzése után 1933-tól 1940-ig magán zeneiskolákban tanított; 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára; 1949-től 1960-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolán oktat zeneelméletet; 1960-tól 1977-ben történt nyugállományba vonulásáig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető zeneelmélet-tanára. Művei: opera (Kádár Kata), számos kórusmű, zenekari kompozíció, kamarazene, dalok, zongoradarabok, pedagógiai művek, népdalfeldolgozások, átiratok és hangszerelések ifjúsági együttesek számára. Számos kompozícióját külföldön is bemutatták. Az Erkel-díj I. fokozatának kitüntetettje. Versenygyőzelem Tavaly októberben a Stájer Zeneművész-szövetség Grazban rendezte meg a kortárs vonós kamarazene nemzetközi előadói versenyét, melyen első díjat nyert a bajai DANUBIUS-VONÓSNÉGYES. Győzelme nyomán a kvartett meghívást kapott a verseny gálaestjén való szereplésre, s a fesztivál szervezői a díjnyertes együttes számára egy - későbbi időpontra tervezett - koncertkörutat is rendeznek. Mind a gálakoncertre, mind a turnéra meghívták Balogh József klarinétművészt is, aki a versenyen a vonósnégyessel együtt szerepelt. NOTESZ EGY KÓRUSVERSENYRŐL, BESZÁMOLÓ HELYETT A Muzsika Szerkesztősége felkért, hogy írjak beszámolót a lapba az érdekesnek ígérkező Budapesti I. Nemzetközi Kórusversenyről. Ezt örömmel elvállaltam, s mivel a Vigadó épületében dolgozom, bekopogtam az ugyanott működő KÓTÁ-hoz (Kórusok Országos Tanácsa), a versenyt megrendező egyik intézményhez. Belépőjegyet kértem a nyitókoncertre, azt sem titkoltam, milyen célból. A KÓTÁ-ban azt válaszolták: nem tudnak intézkedni, de megneveztek egy szervezőt, aki majd ott lesz a helyszínen és sajtójegyeket oszt. Kezdés előtt negyedórával megjelentem a színhelyen, a Vigadó előcsarnokában, s mivel a megnevezett személyt nem ismerem, segítséget kértem - ismét a MUZSIKÁra hivatkozva-az információs pultnál szolgálatot teljesítő egyik hölgytől. A hölgy válasza: belépőt sajnos nem tud adni, az illetőt ő sem ismeri, de ha netán előkerülne, akkor majd meglátják, mit tehetnek értem. Ezen a ponton kezdett bennem földerengeni a gondolat, hogy az elegáns kiállítású rendezvény szervezői afféle potyázónak tekintenek. Eleinte reménykedve, majd egyre bosszúsabban vártam még 15 percet, majd miután az említett hölgy még csak elnézésemet vagy további türelmemet sem kérte, levontam a következtetést és hazamentem. A beszámoló tehát ezúttal elmaradt. De legalább szívességet sem kellett elfogadnom. M. J.