Muzsika, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám - ALBERT MÁRIA: A "haszontalan" zene: III. Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó, Sárvár
KURZUSOK, FESZTIVÁLOK ORSZÁGSZERTE 480 „Meglátni és beleszeretni egyetlen pillanat volt" - mint valamiféle rózsaszín leányregény hőse, oly elfogultan tesz vallomást Szigeti István zeneszerző, a Magyar Rádió Hear Stúdiójának művészeti vezetője a sárvári vár szabályos ötszög alakú belső udvarának építészeti harmóniájáról és kitűnő akusztikájáról. Témánk: visszapillantás a július végi III. Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozóra, amelynek ez a nevezetes udvar állandó színhelye marad. Szigeti és egy osztrák kollégája kísérleti koncertjével az 1980-as évek közepén kezdődött a Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó története a sárvári Nádasdy-várban. Markó Péterrel, aki akkoriban a várbeli Kossuth Lajos Művelődési Központ igazgatóhelyettese volt, hamar közös nevezőre jutottak: itt ideális helyszín kínálkozik. A megfelelő anyagi háttér hiánya miatt azonban csak 1997-ben rendezték meg az első találkozót, nagyobbrészt osztrák forrásból. Idén már a teljes költséget itthon teremtették elő, sőt a város, a helyi magánszféra is áldozott az eseményre: a Vadkert Fogadó, a Várkapu étterem jelentős kedvezményekkel segíti a nemzetközi programot -mintha csak Németországban lennénk. Ez egyrészt azt jelzi, hogy Sárvár befogadta a találkozót, másrészt azt, hogy a kultúrafinanszírozás helyzete ugyan problematikus, de mégsem teljesen reménytelen... A várbéli intézmények, a múzeum, a galéria, a könyvtár és a művelődési központ munkatársai jó szívvel tűrik, hogy Szigetiek ilyenkor „kitúrják" őket az irodáikból, használják a telefonjaikat és számítógépeiket, egy hétig uralják a terepet. Idén huszonhat országból érkeztek vendégek, Afrika kivételével minden kontinensről. Volt, aki tízperces művének kedvéért Új-Zélandból utazott Sárvárra. Ez bizonyítja, hogy a sárvári találkozó valóban egyedülálló. Elektroakusztikai fesztiválokat persze másutt is rendeznek, de Szigeti tudomása szerint ezeken mind beküldött felvételek hangzanak el. Sárváron viszont élő előadások szólnak és részvételi, nevezési díj sincs - igaz, a vendéglátás is szerény. Szigeti István idén több időt töltött pályázatok írásával, mint komponálással. A minimális költségvetést sikerült összeszednie a kulturális tárcától, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétől, a Zene- és Táncművészek Szakszervezetétől, az Artisjustól, a Vas megyei közgyűléstől. Ebből a fellépő magyar művészek csekély honoráriumára és szállásuk kifizetésére futotta. A külföldi zeneszerzők saját költségükön jöttek, természetesen lehet, hogy a „saját zseb" mögött valamilyen alapítvány vagy egyetemi fakultás áll. A fellépő előadók egy része most is a szombathelyi Bartók Szemináriumon tanított előzőleg. Az első, a '97-es találkozó óta úgy szervezik a programot, hogy a szeminárium zárása után, vasárnap gyülekeznek Sárváron a résztvevők, és szerdán adják az első hangversenyt - idén július 25-től 31-ig tartott a rendezvény. Szigeti István számított arra, hogy a szombathelyi hallgatók közül többen érdemesnek tartják húsz kilométerrel idébb költözni, hiszen aki például Marco Stroppa számítógépes kurzusára iratkozott be, annak több mint érdekes az itteni program. Nos, ez az elképzelés eddig nem vált be, noha a szemináriumi anyagban is ott áll az információ Sárvárról. Lehet, hogy még idő kell, míg az érintettek tervezni tudják a sárvári alkalmat, és képesek élni vele. A látogatottságban így sincs hiba, a Magyar Zenei Tanács információs hálózata és az internet jóvoltából világszerte bevezetett fogalom a Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó. Akadt olyan egyesült államokbeli szerző, aki a sárvári élmények hatására egy év alatt négyszer járt Magyarországon. Az előadói gárda is kezd állandósulni: Csengery Adrienne, Maros Éva, Matuz István, A „HASZONTALAN" ZENE III. Nemzetközi Elektroakusztikus Zenei Találkozó, Sárvár SZIGETI ISTVÁN / FELVÉGI ANDREA FELVÉTELE