Muzsika, 2003 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám - DALOS ANNA: Kodály Zoltán formatani terminológiájáról
• DALOS ANNA Valamikor 1920 táján, a nagyszalontai gyűjtést támogató Folklore Fellows tájékoztatójához írt javaslatának hátoldalán Kodály Zoltán a magyar zenei szaknyelv állapotáról jegyzett fel néhány gondolatot, amelyet egy jellegzetes szakmai párbeszéd kesernyés-ironikus leírásával indított: „Ennek a szonátának a Durchführungja nagyszerű: olyan meglepően jön a Widerkehr, észre se vesszük, már benne vagyunk. Az expozíciója gyengébb, különösen a zejmzatra fád. A slusszatz kissé föllendül, de sok benne a nápilágszeptima. És nem a köztünk lakó idegenajkú zenészek beszélnek így, azok a jobb részt választják. Ó, inkább egészen németül. Hanem a fiatal magyar zenészgárda nyelve ez. Csodálni való nincs rajta. Mint annyi más, a zene is oly mesterség, amelyet idegenektől tanultunk. Természetes állapot ez." Kodály e jegyzet további részének tanúsága szerint csupán abban az esetben fogadja el az új, magyar nyelvű szakkifejezéseket, ha az eredeti idegen szó a nemzetközi szaknyelvben nem általánosan használt. Ebben az esetben azt javasolja, keressünk megfelelő terminusokat egyrészt a régi magyar nyelvben, másrészt a népnyelv zenei műszavai közt, s csak akkor fordítsuk magyarra a szakszavakat, ha ezek között sem találunk megfelelőt. De a fordításnál is óvatosan járjunk el: csak a német, olasz, francia és angol szakkifejezések összevetése után válaszszuk ki, melyik a legmegfelelőbb arra, hogy átültessük magyar nyelvre. Jegyzetében Kodály azt is felvetette, hogy a zenei terminológia szoros összefüggésben áll a hivatásos zenei tevékenység színvonalával: „ Nem elég nagy a közszükséglet sem. A zene olyan fokú művelése, amelyen már szükség van a mesterség teljes műszótárára, nálunk még ma is csak kis körre szerid, a többi megél úgy is, mint [ahogy] a falusi fazekasnak sincs szüksége a fayence és majolika [szavakra]..."? A mondatokban megnyilvánuló keserűséget nagyrészt magyarázza az az élethelyzet, amelyben Kodály papírra vetette gondolatait. Az éppen ekkor leváltott és meghurcolt zeneakadémiai aligazgató zenésznevelési reformkoncepciója ugyanis éles szakmai-politikai elutasítással találkozott. Kodály ekkor ismerte fel: a magas színvonalú nemzeti zenekultúra megteremtéséhez hoszoz előadás elhangzott a Földvári Napokon, 2003. június 22-én. A szerző köszönetet mond Kodály Zoltánnénak, amiért hozzájárult a budapesti Kodály Archívumban őrzött dokumentumok közléséhez. szabb távra mint Százéves terv című, 1947-es cikke szimbolikusan felveti: legalább száz évre kell berendezkednie. Vágya, hogy 2000-re minden általános iskolát végzett gyermek folyékonyan olvas majd kottát - mint tudjuk -, utópiának bizonyult. De mi a helyzet a magyar nyelvű zenei - azon belül is a formatani - terminológiával? Habár a legfontosabb formatani szakkifejezések mára megtalálták magyar megfelelőiket, Kodály zeneszerzői iskolaalapító tevékenysége ellenére sem alakult ki egységes formatani szóhasználat Magyarországon. Műelemzés során, a tanításban vagy idegen nyelvű szakszövegek fordításakor a zenetanár és a zenetudós nap mint nap szembesül e problémával. Arnold Schoenberg A zeneszerzés alapjai című tankönyvének 1971-es magyar nyelvű megjelenése ugyan részben - legalábbis a zeneszerzés-tanításban - változtatott ezen a helyzeten, de az abban javasolt formatani terminológia mégsem teremtett szóhasználati konszenzust, mivel a viszonylag kis példányszámú kötet nem élt meg több kiadást, s az utóbbi húsz évben már antikváriumokban is csak nehezen szerezhető meg. Tanulmányommal mégsem az a célom, hogy javaslatokat tegyek egy egységes, magyar nyelvű formatani terminológia létrehozására. Sokkal inkább arra a kérdésre keresek választ, milyen zeneszerzői elvekhez-elképzelésekhez igazodnak az egyes formatani terminusok Kodály Zoltán gondolkodásában. Ennek megfelelően négy területet járok körül: először vizsgálom Kodály kortársainak, Hans Koessler tanítványainak formatani szóhasználatát, másodszor bemutatom Kodály terminológiájának dokumentumait és forrásait, harmadszor elemzem a forma alapelemeiről, valamint a kisformákról kialakított elképzeléseit, és végül - negyedszer - kísérletet teszek a nagyformák Kodály gondolkodásában kialakult jellegzetességeinek és funkcióinak értelmezésére. Rivális terminológiák Hans Koessler növendékeinek formatani terminológiája arra utal, hogy a Zeneakadémia zeneszerzés-oktatása ezen a téren nem volt rendszerezett: Szent-Gály Gyula 1903-as Zene-elmélete, Siklós Albert 1923-as Zenei formatanar és Weiner Leó két könyve, az 1911-es A zenei formák vázlatos ismertetése, illetve az 1955-ös A hangszeres zene formái, valamint Bartók formatani terminológiájának Som- ze^ nie^ tu^ (r o má n y Kodály Zoltán formatani terminológiájáról 2003 SZEPTEMBER • muzsika 3 ^