Muzsika, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám - MIKES ÉVA: Mi van a vízfejen túl?: 40 éves a Miskolci Szimfonikus Zenekar
zeneélet Mi van a vízfejen túl? 40 éves a Miskolci Szimfonikus Zenekar A vízfejű Magyarország a színházi élet területén több apró fejet növesztetett az elmúlt évek alatt - divat lett vidéki színházakba járni, pro-JrLdukcióikról beszámolni. Ugyanakkor kevés budapesti zenekritikus érdeklődik a főváros határain túli koncertek iránt, s az illetékes szervezőknek sem jut eszébe jelentősebb hazai vagy külföldi eseményre az ország kultúrájának képviselőjeként vidéki zenekart meghívni vagy delegálni. Vegyes hangulatú beszélgetések következnek Sir Lászlóval, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatójával, és Kovács Lászlóval, az együttes karmesterével. - Ön huszonhárom, Kovács László húsz éve dolgozik a zenekarral. Elmondhatjuk, hogy igazán jó szellemi műhely ez. - Elképzeléseinkben és emberként egyaránt közel állunk egymáshoz. - A zenekart a Miskolci Önkormányzat működteti. Kapnak-e egyéb segítséget? - Az állami költségvetésben van egy támogatási forma az önkormányzati zenekarok számára - ebből részesülünk. -Milyen szerepet játszanak a város, a megye életében, hogyan látja országos helyzetüket? - A város életében mi vagyunk a legfajsúlyosabb művészeti intézmény. Jelenlétünk, a városi társadalomba való beágyazottságunk igen erős. Ez a közönség részéről is, a fenntartó támogatása és megbecsülése révén is kiderül. Viszonylag ritkán mozdulunk el Miskolcról. Voltak időszakok, amikor évente hatszor, nyolcszor játszottunk a Pesti Vigadóban. Aztán egyre ritkábban léptünk fel a fővárosban, mert fárasztó volt minden hónapban Budapestre utazni. Mégis akkoriban alapoztuk meg jó hírnevünket, s azóta is szeretnek hozzánk jönni a vezető muzsikusok, karmesterek, szólisták. - Negyven évvel ezelőtt hogyan alakult meg a zenekar? - Egy ötvenöt fős, félhivatásos együttes formálódott helyi erőkből, a színház zenekarából, a Diósgyőri Vasgyárak szimfonikus zenekarából. Mura Péter volt az alapító karnagy. Színvonalas szakmai munka folyt itt. Már akkoriban megfordultak nagy muzsikusok a zenekarnál: Gardellitől Mutiig, Fischer Annie-tól Lukács Ervinig. Mindjárt az induláskor számos jelentős koncert követte egymást. A város is elég nagy volt ahhoz, hogy közönséget neveljen. Zeneiskolák alakultak, s már a hatvanas évektől a zeneoktatás teljes vertikuma jelen volt Miskolcon: általános iskola, zeneiskola, középiskola, főiskola. Amikor idekerültem, a zenekar még nem rendezett koncerteket, ezt a munkát a Filharmónia végezte. - Ezek szerint ma már önök is foglalkoznak koncertrendezéssel? - Van egy hét, egy öt és egy négy előadásos, telt házas sorozatunk, és sok egyedi koncertet is rendezünk. Ebből évente harmincat, harmincötöt Miskolcon, felnőtt közönségnek. A problémát inkább az jelzi, hogy a koncertek többségét csak egyszer tudjuk eljátszani. - Szerepel-e a város terveiben koncertterem építése? - A csődbe jutó mozikban országszerte funkcióváltás zajlik: hangversenyteremmé lépnek elő, s ez Miskolcon is folyamatban van. Már készülnek a belvárosi Béke moziból kialakítandó, 620 fős koncertterem tervei. Reményeink szerint 2006-ban, az őszi évadban már ott játszhatunk. - Ez igazán jó hír. - Igen, a város mindig is erőteljesen támogatott minket: erkölcsileg, anyagilag, ahogy futotta. Most anyagilag is többet juttat a zenekarnak. - Ez a negyven év végül is töretlen út és szép fejlődés. Hogyan tekint a jövőbe? - A hangversenyterem létrejöttével jelentős változásokra készülhetünk fel. Részben megváltoztathatjuk a bérletek és az előadások struktúráját, s az ifjúsággal, a gyermekekkel is módunk lesz tervszerűbben, módszeresen foglalkozni. Azon is sokat töprengünk, hogy a hagyományos koncertrendezés mellett, amikor néma csendben Sir László ??? - Nincs hangversenyterem, a színházat béreljük a hétfői szünnapokon, így legfeljebb évi ötvenkét koncertről beszélhetünk... - A színházat azonban más intézmény is igénybe akarja venni, másrészt a döntésben szerepet játszik a bérleti díj is, próbahéten nem szívesen adják az épületet - alkalmazkodnunk kell a lehetőségekhez. 2004 JANUÁR • muzsika 3 3