Muzsika, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-01-01 / 1. szám - ZENEÉLET - Kovács Géza: Az öröm szolgálói
A Müpa megnyitása óta van szerencsém a nyájas házigazda hálás szerepében feltűnni azokon a „szakmai napnak" nevezett eseményeken, melyeknek alapötletét Kiss Imrével formáltuk meg, nagy ravaszul azt a kettős hasznot remélve, hogy a hazai művészeti-kulturális élet szakemberei gazdagabbak lesznek az ide meghívott nemzetközi szakmai „nagyvadakkal” való találkozásoktól, és egyúttal - két légy egy csapásra! - e nagyvadak jó hírét viszik újonnan megnyílt művészeti központunknak szerte a nagyvilágban. Furfangos tervünket siker koronázta. A Muzsika olvasói nem egyszer olvashattak e kivétel nélkül hasznos és kivétel nélkül jelentős személyiségeket felvonultató szakmai napokról. A Kiss Imrétől a Müpa kulcsait átvevő Káés Csaba sem gondolkodik másként e kérdésben, sőt a nehéz időkre tekintettel további, a lehető legszélesebb körű együttműködés irányába kívánja mozdítani nemcsak e sajátos céhbeli együttlétek, de a Müpa egészének működését is. Az együttműködést demonstrálandó ezúttal a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségével közös szervezésben került sor a legutóbbi, 2011. november 19-én lezajlott összejövetelre. Egy-egy ilyen szakmai nap előtt igyekszem felkészülni a megadott tárgykörben, utánanézek a meghívottak szakmai múltjának, bújom a szakirodalmat, az internetet, hogy ne kérdezzek ostobaságot, hogy inspiráljam a kedves vendéget, a résztvevő kollégákat. Ezúttal úgy döntöttem, az alapoknál kezdem: mi is a fesztivál? Hát örömforrás! A latin szó, „festivus” csupa jót jelent: vidám, ünnepi, bájos, sőt, még spicces, pityókás is szerepel magyarázatként a szótárban. Akkor vidám napnak nézünk elébe - gondoltam a Müpa felé baktatva, hiszen ezúttal a hazai művészeti fesztiválok lesznek terítéken. Hitemet erősítette, de bizonyos áthallásoktól nem mentett meg egyik kedves könyvem, Huizinga. A középkor alkonya egy évtizedek távolából eszembe villanó gondolatsora, melyet még előző nap kikerestem és Szerb Antal gyönyörű fordításában most ide is másolok: „Minél gyötrőbb a hétköznapok nyomorúsága, annál erősebb serkentőre van szükség hogy elérjék a szépség és az öröm mámorító érzését, mely nélkül az élet elviselhetetlen. A 15. század mélységesen pesszimista, és állandó depreszszióban él, ezért létfontosságú számára az élet szépségét harsogva hirdető, pompás és nyilvános mulatság. A könyvek drágák, az országok sorsa bizonytalan, a műalkotások ritkák, az egyénnek nincs módja rá, hogy megfeledkezzék magáról. Minden irodalmi, zenei vagy képzőművészeti élvezet többé-kevésbé összefügg az ünnepségekkel." Nos, hogy bő fél évezreddel később mit gondolunk arról, csak a 15. század volt-e mélységesen pesszimista, és mit gondolunk az állandó depresszióról, ki-ki eldöntheti. De hogy a fesztiválok funkciója nem változott azóta sem, az nem kérdéses. Káés Csaba a koprodukciók rendszerének elkerülhetetlenségéről szólt. Nincs művészeti intézmény Magyarországon, mely bőkezű és kifogástalan költségvetéssel, másokkal mit sem törődve működhetne. Magától értetődik tehát, hogy az együttműködés az egyik leginkább kézenfekvő megoldás a pénzhiány okozta bajok idején. Az Opera Europe már rég felfedezte ezt a Kolumbusz tojását. Díszletek, rendezések, produkciók vándorolnak kontinensszerte magas színvonalú előadásokat és ésszerű költségvetéseket eredményezve. Miért ne lehetne ezt a rendszert a fesztiválok esetében is alkalmazni? Nyúl Erika, a Müpa ügyfélkapcsolati vezetője már-már szociológiai és közgazdaságtani alapossággal elemezte a kulturális turizmus tendenciáit, tapasztalatait, lehetőségeit. Nehéz lenne egy mondatban summázni gondolatait, de a legkevesebb, hogy megállapítsuk: bőven van mit tennünk. Magyarország művészeti eseményei, rendezvényei még mindig nem élnek annak lehetőségével, hogy a turisztikai sztereotípiákból kitörve európaibb énünket is sikerrel mutassuk fel. Ha valaki nemzetközi versenyeket nyert csellóművészt, komoly zenekar-igazgatót akar tógában látni, keresse meg a Facebookon Mérei Tamást. Ő ugyanis a felsoroltakon kívül a Savaria Történelmi Karnevál Közhasznú Alapítvány elnöke is egyben, és mint ilyen, az egykori Iseum utcáin, terein, a római kori romok között szeretett városa, Szombathely régi és mai értékeit kínálja az ide csábított, kultúra lépére csalt turistáknak. Szintén a nyugati végekről jött a messzi Budapestre Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója. Az Ausztria Szabolcs-Szatmárjába ékelődő nagy múltú kisváros sikerrel hasznosítja adottságait. Magyar és osztrák vendég örömmel nézi az Állami Népi Együttes vagy Palya Bea előadását, Móricz vagy Nino Manfredi darabját, miközben könnyedén bolyong a múlt ködében, ahol Jurisics és Ferdinánd szelleme fogadja őt. Merre tovább a fesztiválok programszerkesztésében? Nincs szakmai konferencia szerte a nagyvilágban, ahol a programszerkesztés kérdése ne kapna kitüntető szerepet. Hát persze: egy étterem üzleti alapdokumentuma az étlap. Lehetnek az asztalok között hajladozó pálmafák, fogadhatják a vendéget bülbülszavú pincérnők, a tányérban feladott produkció viszi hírét a helynek, így van ez a fesztiválok programjaival: Bay- zeneélet Az öröm szolgálói Szakmai nap a Művészetek Palotájában 2012 JANUÁR • muzsika 3 5