Muzsika, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1. szám - ZENEÉLET - Belinszky Anna: Egész testi valónkkal éljük meg a zenét
ZENEÉLET Kodály Intézet, Nemes * egész testi vaLóNkkal éljük meg a zenét ! BELINSZKY ANNA Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke Negyvenéves a Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság. Melyek az elmúlt négy évtized legfontosabb változásai az Intézet életében, és melyek ma a legaktuálisabb feladatai? - A Kodály Intézet 1975-ben olyan kulturális környezetben jött létre, amely számos dologban eltér attól, amelyben ma élünk. Négy évtizeddel ezelőtt abból a célból hozták létre az Intézetet, hogy a külföldi zenepedagógusok számára lehetőséget adjanak a Kodály-koncepció elméletének tanulmányozására és az erre épülő nagyon gazdag és sikeres magyar gyakorlat elsajátítására és széleskörű nemzetközi adaptációjára. A célok nem változtak, de a minket körülvevő kulturális környezet, és nem utolsósorban az iskolai környezet, amelyben ma a zeneoktatás folyik, már nem ugyanaz, mint a hetvenes években. A hetvenes évekre mint ezüstkorra is tekinthetünk: nagy számban működtek Magyarországon ének-zenei iskolák, és az ide látogató külföldieknek valóban olyasmit tudtunk mutatni, ami rendkívül különleges és főleg nagyon más volt, mint az az iskolarendszer és iskolai környezet, amelyből ők érkeztek. Ma alig találni olyan általános iskolát, ahol töretlenül magas színvonalú zenei alkotó munka folyik. Éppen ezért úgy gondolom, hogy mindazt a zenei, pedagógiai tudást és tapasztalatot, amely a Kodály Intézetben az elmúlt évtizedekben felhalmozódott, az elkövetkező években a magyar zeneoktatás megcsorbult hírnevének visszaállításra kell fordítani. Ennek első lépését megtettük, hiszen négy olyan új partnerintézménnyel működünk együtt 2014 óta, ahol a kodályi elvekhez hűen, a legautentikusabb formában tudjuk bemutatni a magyar zenepedagógia értékeit, és azt is demonstrálhatjuk, hogy a módszer ma is jól működik, de csak akkor, ha az irányítás megfelelően képzett muzsikus-tanárok kezében van, s ahol az iskolai környezet és az iskola vezetése lehetőséget teremt a magas színvonalú művészi alkotómunkára. Olyan zenepedagógusokkal dolgozunk együtt, akik ma is a legmagasabb szinten képesek közvetíteni a zene örömét az iskolás gyerekek számára. A partneriskolai program ugyanakkor csak úgy bővíthető tovább, ha megfelelő állami támogatáshoz jutunk. Félő, hogy ennek hiányában a Kodály Intézet továbbra is csak a tandíjat fizető külföldiek számára lesz elérhető. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy kutatómunkával sikerült már bizonyítani: az ének- zene az egyik legelutasítottabb tantárgy az iskolákban. Hogyan tehetünk ez ellen, milyen terveik vannak ennek megváltoztatására? - A legfontosabb célkitűzésem, hogy megszüntessük az iskolákban azt a sajnálatosan rosszul értelmezett gyakorlatot, amely a zenepedagógia célját a zeneelméleti ismeretek közvetítésében látja, s a zenei élmények helyett zeneelméleti fogalmak vagy pedig zenetörténeti adatok közvetítését részesíti előnyben. - Sokan ezt nevezik zenei műveltségnek... - Véleményem szerint nem az a zenei műveltség, ha valaki tudja, hogy hol és mikor született Haydn, és hány szimfóniát írt. Számomra a zenei műveltség sokkal inkább az, ha valaki képes a zeneműveket befogadni, azok művészi értékét felismerni. Ennek elérésére egyetlen út van: minél több embert a gyakorlati zenélés felé segíteni. Az éneklést, a hangszerjátékot, a zenével való együttélést kell elősegíteni, és ennek az örömét kell megérezni ahhoz, hogy valaki valóban a zene befogadójává váljon. A zenén keresztül olyan mély emberi érzéseket tudunk kifejezni, amelyeket szavakkal, vagy a művészet 2-MUZSIKA 2016 JANUÁR