NYELVTUDOMÁNY, 1. KÖTET (1906-1907)

1. kötet / 1. sz. - PETZ GEDEON: Nyelvtudományi irányok és feladatok

NYELVTUDOMÁNYI IRÁNYOK ÉS FELADATOK. Reru­m cognoscere causas: ez volt minden időben vezérlő elve minden tudománynak s az oksági kapcsolatok felderítését a nyelvtudomány is mindig főfeladatának tartotta. Voltakép ez a törekvés adott létet az összehasonlító és történeti gramma­tikának s ez virágoztatta fel azokat a tanulmányokat is, melyek a nyelvműködés lélektani feltételeit kutatják. Ha a legújabb időnek, körülbelül az utolsó évtizednek, a nyelvtudomány körébe eső mozgalmait csak futólag áttekint­jük — s midőn egy új nyelvtudományi folyóirat zászlaja körül sorakozunk, ily áttekintés szinte kötelességünkké válik — egyik szembeötlő jelenség ép az utóbb említett nyelvlélektani vizsgá­latoknak jelentékeny térfoglalása. E jelenségnek magyarázata nyilvánvaló, — az, a­kinek nevéhez e tanulmányok újabb föllendü­lése fűződik, Wundt Vilmos is rámutat: «die Ursachen, die die geschichtliche Entwicklung der Sprache bestimmen, sind doch zu einem sehr wesentlichen Teil­psychische Kräfte» (Sprach­geschichte und Sprachpsychologie 1901. 19.1.), — tehát itt is az oksági kapcsolat földerítésére való törekvés az, a mi ama vizs­gálatokat életre keltette. E nyelvlélektani tanulmányoknak egy­részt betetőzését, másrészt új irányban való megindulását jelenti és» Wundtnak nagy munkája (Völkerpsychologie. I. Die Sprache. 1900. 2. kiad. 1904.)*) Míg elődei közül Herder és Humboldt inkább csak általános nyelvbölcseleti elmélkedésekkel próbálták a nyelv *) Wundt munkáját és a hozzáfűződő irodalmat részletesen ismer­tették Katona Lajos, NyK. 31, 349. 1. és 32, 477. 1. és Gombocz Zoltán, MNyr. 31. és 32. k. Wundt felfogásával legújabbban Vossler J. helyezke­dik szembe, főleg Sprache als Schöpfung und Entwickelung (1905) czímű könyvében. Nyelvtudomány, I. e. 1. f.

Next