NYELVTUDOMÁNY, 1. KÖTET (1906-1907)
1. kötet / 1. sz. - PETZ GEDEON: Nyelvtudományi irányok és feladatok
NYELVTUDOMÁNYI IRÁNYOK ÉS FELADATOK. 3 Methode der wechselseitigen Erheitung», amint ő mondta, Zur Geschichte der deutschen Sprache( 121. 1.) a nyelvészet terén való rendszeres alkalmazását először nyomatékosan hangsúlyozta. S e felfogást mind a nyelvlélektan, mind a nyelvtörténet ma is helyesnek vallja. Wundt is kifejti, hogy az emberi természet alapsajátságai ugyanazok maradtak, mióta az ember egyáltalában nyelvre képes állapotban van (Völkerpsychol. I, 12, 663.) és ő is módszeres elvül mondja ki, «dass, soweit uns nicht Anhaltspunkte für eine wesentliche Veränderung der Bedingungen gegeben sind, das Unbekannte nach dem Bekannten, das Vergangene nach dem Gegenwärtigen oder unserer Beobachtung Zugänglichen zu beurteilen sei» (Sprachgesch. u. Sprachpsychol., 89. 1.) Voltakép ennek az elvnek az alkalmazása forog fenn, midőn az indogermán összehasonlító nyelvtudomány, amelynek régibb képviselői az indogermán ősnyelvet lehetőleg egységesnek képzelték, ma már nyelvjárási megoszlást tulajdonít ama nyelvnek és pl. az ú. n. centum- és safem-nyelvek jellemző különbségeit őskori nyelvjárási különbségekből származtatja. És amint az őskori népvándorlásokat a történeti időben végbement vándorlások analógiájára fogják fel, úgy újabban a szavak vándorlásait és vendégszék meghonosulását már az ősnyelvnek is tulajdonítják. Az egyes indogermán nyelvek létrejöttét is Hirt (IF. 4, 36 és Die Indogermanen, 1905. 98. 1.) a népkeveredéseknek oly folyamataiból magyarázza, mint ahogy konkrétebb adatok alapján fel lehet tenni pl. a román népeknek és nyelveknek ily módon való keletkezését. De e kérdések érintésével már közel járunk a tulajdonképi történeti nyelvtan területéhez , és a nyelvkeveredés esetében beálló elváltozások megbeszélését szokták újabban bizonyos általános hangtani jelenségek tárgyalásával összekapcsolni. Így Wechssler az imént érintett kérdést, hogy a római birodalom nagy területén élő külömböző nyelvű népek miképen adtak létet a mai román nyelveknek, a hangtörvényekről írott munkája (Giebtes Lautgesetze? 1900.) keretében tárgyalja. Nem akarom az e tárgyról, a hangtörvényekről folytatott hosszas viták lefolyását itt előadni (l. erről Balassa ismertetését NyK. 32, 471 és Schmidt Henriknek A hangváltozás törvényszerűségéről a kun. nyelvjárások fejlődése alapjáni cz. dolgozatát NyK. 36, 58.). A szenvedélyes