NYELVTUDOMÁNY, 2. KÖTET (1908-1909)
2. kötet / 1. sz. - ASBÓTH OSZKÁR: Jagic Vatroszlav
JAGIC VATRO SZLAV. 3 iratában folyton útmutatást nem ad, ha nagyobb dolgozatain kívül számtalan ismertetéseiből, amelyek csak úgy ragyognak a szellemességtől és frisseségtől, nem merítettem volna folytonfolyvást okulást, biztos irányítást. De az olyan nagyszabású szlavista, amilyen JAGIC, a ki a szláv philologia minden ágát műveli, a ki nemcsak a szláv nyelvek fejlődését igazán tudományos alapon kutatja, hanem a szláv irodalmakat is bámulatos sokoldalúsággal, élénk figyelemmel kíséri, sőt részletes kutatások tárgyává is teszi, a ki a történeti kapcsolatok, a néplélek megnyilvánulásai iránt is érdeklődik, aki különösen az annyira fontos egyházi szláv nyelv és irodalom fejlődésének minden mozzanatát föl kívánja deríteni, az Berlinben fájdalmasan érezhette a segítőeszközök hiányát, az vágyódhatott Oroszország, elsősorban Sz.-Pétervár gazdag kéziratgyűjteményei, könyvtárai után, és ámbár mestere, MIKLOSICH már első ízben sem ajánlotta, hogy Oroszországba menjen, J. mégis 1880-ban visszamegy oda, igaz ezúttal a tudományos törekvések középpontjába, Sz.-Pétervárra, tagadhatatlanul tudományos működésének roppant hasznára. Itt mint az akadémia tagja és az egyetemen a szláv nyelvek és irodalmak tanára, természetesen egészen más, sokkal nagyobb arányokban érezhette a szláv tanulmányok fontosságát, minden tekintetben nagyobb segítőeszközök is álltak rendelkezésére, akár csak a két alapvető szöveg kiadását hasonlítanák össze, a Berlinben 1879-ben megjelent Codex glagoliticus Zographiensis-t és az 1883-ban Sz.-Pétervárt kiadott Codex Marianus-t. A Zographiensis, ámbár a fontosabbik, olyan szerény köntösben jelent meg, kéthasábos szűk szedéssel, a Codex Marianus pazarul szedve, nagy tanulmánytól és kimerítő glossariumtól kisérve, glossariumtól, a mely az óbolgár evangeliumfordítás nyelvének tanulmányozásánál valóságos kincsesbánya, úgy hogy nélküle el sem lehetünk; a Zographiensis kiaknázására is újra meg újra ehhez a glossariumhoz kell folyamodnunk. Az európai tudomány nagy hálával tartozik J.-nak, hogy Sz.-Pétervárt, ahol könnyen találhatott volna sokkal jövedelmezőbb irodalmi működésre tág teret, gyöngéd szeretettel tovább is gondozza életének legfontosabb alkotását, német folyóiratát. J. egész életére és mostani tudományos működésére is