Nagybánya, 1910. június-december (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-06-02 / 22. szám

XVIII. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. 1910. junius 1xó 2. 2­2-ik­ szám. Felelős szerkesztő: j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a ^ ,­j lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, hI G­L­Y MI­HAL­Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Képviselőválasztás, Junius 1. Az utolsó képviselőválasztás 1906. év­ben zajlott le városunkban s holnap, csü­törtökön kerületünk választói ismét az urna köré gyülekeznek, hogy legszebb pol­gári jogaikat gyakorolják. A képviselőválasztások a kisebb váro­sok társadalmi életében rendszerint mé­lyebb nyomokat szoktak hátrahagyni maguk után s különösen hevesebb küzdelemre van kilátás most, midőn rendkívül súlyos, válságos időket élünk. Mi politikai kérdésekkel nem foglal­kozhatunk, de nem is akarunk. Hisszük, hogy a választóközönség hazafias meggyő­ződése s legjobb lelkiismerete szerint lép majd az urna elé s jogával úgy fog élni, mint éltek az ősök, midőn viharfelhők gyü­lekeztek a szemhatáron. S hogy mi mégis a választásról írunk, tesszük ezt főleg társadalmi szempontból, hiszen az egészséges társadalmi élet kér­dése a legfontosabb összeköttetésben van városunk fejlődésének s boldogulásának legvitálisabb kérdéseivel s a társadalmi élet megromlása következésszerűleg sújtja vá­rosunkat is. E néhány sorban foglalt igazságot ne feledjék el egy pillanatra sem azok, kik a pártok életében vezető szerepet töltenek be, kik a legexponáltabb helyeken küzdenek. Ám használjanak fel minden megengedett fegyvert politikai hitvallásuk mellett, de a fegyverhasználat mellett vigyázzanak, hogy e fegyverekkel a társadalmi életen ne üs­senek sajgó sebet s hogy a mérkőzés, a tusa hevében az elvek harczi porondjáról a sze­mélyes küzdelmek terére ne sodortassanak. Tagadhatatlan, hogy képviselőválasz­tás, de még kisebb, lokális jelentőségű vá­lasztás sem képzelhető el korteskedések, kapac­itálások nélkül. A választók töme­gét mozgósítani vajmi nehéz dolog s nem­csak jelszavakra van szükség, hogy a tö­meget galvanizálni lehessen. S épen az eszközök megválasztása teszi legnagyobb próbára azokat, kiknek a választásnál vezető szerep jut, kik a sorok élén har­­czolnak. Semmi sem könnyebb, mint a lappangó szenvedélyek lángra gyújtásával sebeket ej­teni, de viszont semmi sem nehezebb, mint e sebeket orvosolni. E sebek még évek múltán is sajognak s be nem heggedésü­­ket épen a társadalmi élet siratja. A választás higgadt, nyugodt lefolyása, a küzdelemnek tisztességes fegyverekkel való megvívása legt­o­bb bizonyítéka lesz politikai érettségünknek! Vajha úgy is volna! A választási híreket a következőkben csoportosítjuk: A legutóbbi napokig a kerületnek csak egyetlen jelöltje volt: a független 48-as párti Földes Béla, egyetemi tanár, udvari tanácsos, aki kerületünket a legutóbbi országgyűlési czik­­lus alatt is képviselte. Már úgy látszott, nem is lesz ellenjelöltje, midőn választókerületünkben megjelent dr. Papp Béla fiatal fővárosi ügyvéd s fellépett munka­párti programmal. Az agitáczió nyomban a leghevesebb me­derbe csapott át s a holnapi nap fogja eldön­teni, hogy az urnából kinek a neve fog győztesen kikerülni. Dr. Földesnek főleg a kerület városaiban van nagy pártja, míg dr. Papp Béla inkább a vidéki szavazók meghódítására vetette magát. Szatmár vármegye központi választmánya, mint azt már jeleztük, a nagybányai választó­kerületbe választási elnökül Papolczy Béla szinér­­váraljai ügyvédet küldte ki; jegyzőnek dr. Weisz Ignácz nagybányai ügyvédet. Küldöttségi elnök: Torday Imre v. tanácsos, jegyző, Kiss Miklós körjegyző. Helyettes elnökök : Farkas Jenő felső­bányai polgármester és Bárány Béla. Helyettes jegyzők: Smaregla János v. aljegyző és Imre Károly állami tanító. A központi választmány által kibocsátott hirdetmény a szavazás sorrendjét a következőleg alapította meg: A nagybányai választókerület I-ső szakasza : 1. Nagybánya. 2. Felsőbánya. 3. Alsófernezely. 4. Felsőfernezely. 5. Giródtótfalu. 6. Felsőujfalu. 7. Kisbánya. 8. Buság. 9. Láposbánya. 10. Miszt­­bánya. 11. Misztmogyorós. 12. Miszlótfalu. 13. Zazar. II-ik szakasza : 1. Szinérváralja. 2. Sebes­patak. 3. Iloba. 4. Alsóujfalu. 5. Feketefalu. 6. Láposhidegkut. 7. Lénárdfalu. 8. Tőkés. 9. Kissi­­kárló. 10. Nagysikárló. 11. Monostor. 12. Lacfalu. 13. Magyarkékes. Az első szakasz Papolczy Béla elnöklete alatt működő bizottságnál, a második szakasz pedig Torday Imre küldöttségi elnök vezetése alatt álló bizottságnál szavaz. A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik s a szavazó helyiségbe fegyvert vagy botot vinni tilos. A város tanácsa Nagybánya város bizalmi férfiaiul a választásra Bálint Imre tanácsost és Marosfi Dezső számvevőt küldte ki. A pártok vezető emberei között az első összeütközés a szavazás helyének megállapítása alkalmával történt. A „Nagybánya“ tárczája. Temetőben... Temetőben kivirult a rózsafa, Szivemben is virág nyílott valaha ; Csalfa kis­lány letépte e virágot, Megátkozom én azóta Százszor e rongy virágot !. . . Temetőben szomorúan sir a szél, Hull a rózsa, szállong róla a levél, Jó lesz nekem sírkeresztnek az ága. Jó lesz nekem szemfedőnek A lehulló virága­­. . . Balla Miklós: Fürdőre kell menni. A fák ágai még alig kezdenek rügyezni, az első nefelejts még alig üti föl égszínkék fejecské­jét, a­mikor egy vágy, egy leküzdhetlen érzelem tölti el a fővárosi asszonyka szivét: csak ki a zöldbe! Zöld ugyan még nincs sehol sem, sőt a nap sugarai sem tüzelnek oly erősen, hogy az ember­ről lekivánkoznék a felöltő, már­is folytonos jeremindokként cseng az ember fülébe: a kiáll­­hatatlan hőség, a fülledt, miazmákkal teli levegő s az az életsorvasztó, gyilkos behatás, mel­lyel ezek az ember életére vannak. Én egy pompásan sikerült falusi nyaralás után, a­mikor is épen tíz kilót fogytam a koszu­­ságnak miatta, egyszer s mindenkorra kijelentet­­tettem, hogy teljesen kétségbe vonom a fülledt, miazmákkal teli fővárosi levegő életsorvasztó hatását s felségesen érzem magam itt a nyári évad alatt is s megkértem az asszonykámat, hogy szíveskedjék e kijelentésemből levonni a konzek­­vencziákat is. Egy kissé halványuló arccal, egy kissé duz­zogó, felbiggyesztett ajkkal vette tudomásul e ki­jelentésemet, de a konzekvencziát levonta. Sőt mi több, jóllehet, hogy az inczidens pár évvel ezelőtt történt, csöndes rezignáczióval ugyan, de élénk emlékezetében tartotta e kijelentésemet. Most azonban, hogy az udvarunkon már két hét óta egyébről se beszélnek mint arról, hogy a telekkönyvvezetőek Erzsébetfalvára mennek nya­ralni, a feleségemen mindinkább látható szomo­rúság, lehangoltság kezdett erőt venni, a szun­­­nyadó vágy, melyet a levont konzekvenczia folytán szive mélyére temetett, kezdett ébredezni. El voltam készülve a legrosszabbra, hogy a titokban senyvedő tűz egyszerre teljes erővel fog lángra kapni s ha a telekkönyvvezetőék Erzsébet­­falván nyaralnak, mi, illetve az ő vágya meg sem áll a tengeri fürdőig, azonban kellemesen csalatkoztam. A telekkönnyvezetőék elutazta után a fel­hők a legkisebb vihar nélkül elvonultak, ismét mosolygós lett picinyke egyik ábrándos, tiszta kékje s feleségem a legszeretetreméltóbb asszonyka vidámságával járt, kelt, dolgozott, csattogott egész nap, mint a kinek minden vágya teljesülve van, mint a kinek a boldogságából nem hiányzik semmi. Édes megelégedéssel tekintettem ez ered­ményre s büszkén vertem a mellemet: Jha, az asszonyt nevelni kell tudni! Én pedig tudom! Egy alkalommal egy rég nem látott, meghitt jó barátom érkezett fel a vidékről hozzánk. ' — Jésszul, de meghíztál! alig ismer rád az ember, kiáltott fel meglepetve, midőn először meg­látott. Vigyázz, vigyázz, még a guta fog megütni, jegyze meg tréfásan. A Marcsa szolgáló, aki barátom bőröndjét hozta utánunk, olyan félve nézett erre a meg­jegyzésre hol én reám, hol a barátomra, mintha csak a saját halálos ítéletét hallotta volna. Este, midőn hazakerültem, a feleségemet sírva találtam. Halovány arczát bánatosan apró fehér ke­zeire hajtva ott ült íróasztalom előtt, nagy kabinet arczképem oda volt elébe állítva, nefelejts szemei nedvesek voltak a könytől s ajkairól hosszú, szaggatott sóhajok törtek elő. Amint észrevett, ijedten felrezzent. — Sándor, édes Sándorom, zokogott töre­dezetten, ne titkolj előttem semmit, valld be nyíltan, ugy­e te hízd­ ? A kérdés, mondhatom, szörnyen meglepett. — Hála legyen Istennek, jól érzem magamat! — Oh te titkolódzól, te félre akarsz engem vezetni, pedig én látok, tisztán látok . . . mondá töredezetten.

Next