Nagybánya, 1917. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-07-05 / 27. szám

2. oldal.NAGYBÁNYA­ Künknek most legnagyobb szüksége, mikor a rettenetes világháború és a szárazság ré­mei vesznek, mint erős kísértések, körül bennünket, mikor ha mintegy elalélni készül bennünk a lélek, ama hármas, amaz égből alászállott nemtőknek kell bennünk meg­szólalnia : higgj, mert jó az Isten, s nem fog ő erőiden felül kísérteni; reméli, mert minden rossznak csak vége lesz egyszer, s fel fog tündökölni a szivárvány az égen; mindenekfölött pedig légy türelemmel, nem tudván és nem ismervén Isten keze munkáinak menetét, menetének czélját. Hátha mikor büntet, javítni is akar ?! S ha javítni akar, rajtad s a világon: miért zúgolódol ?! Csiky Lajos. 1917. julius 5. híre­k. Julius 1. Kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter Veléczy Gyula k­r. főmérnököt műszaki tanácsossá nevezte ki. Orvosi kinevezés. Szabó Kálmán közös hadsergebeli orvosaspiránst, Szabó Adolf nyug. erdőigazgató fiát, orvossá nevezték ki. Eljegyzés: Kossuth Mihály zemplénme­­gyei födbirtokos eljegyezte özv. Dorhányi Zsig­­mondné leányát, Margitot. Ki lesz Szatmár vármegye főispánja? A megüresedett főispáni székre tömegesen for­galomba került nevek, amint szárnyra keltek, azonmód elültek. Ma már majdnem biztosra ve­hető, sőt magánértesüléseink szerint befejezett dolog, hogy Szatmár vármegye és Szatmár város főispánja Jékey Sándor, a fehérgyarmati járás fő­­szolgabirája lesz. Úgy a vármegyében, mint Szatmár városában pártkülömbség nélkül őszinte örömmel fogadják a Jékey Sándor kinevezéséről szóló hírt, mert mindenütt szívesen látják őt a vármegye élén. Sándor népszerűsége, pu­ritánsága, igazságos­­ pártatlansága biztosítják a vármegyét arról, hogy az ő kormányzása alatt a politikai torzsalkodások nem fognak kiélesedni, hanem a termékeny munka új korszaka kezdődik. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: A nagybányai kereskedők és kereskedő ifjak köre 82 korona, félévi tő­késített kamat 102 K 85 f, Beregszászy Kálmán számtanácsos 10 K. Lapunk fog­lalt terület megtartását. Vissza kell voulnunk a Strapáig, hol tartalékba mentünk át. Pihenésünk alatt felszenteltük időközben nyert zászlónkat, melyre büszkén tekint Szatmár minden fia, akinek része volt annak megszerzésében. 1916. évi márc. hó 3-án Baczácz mellett, Trybuchowcében foglalunk állást. Itt találta ezre­­dünket az oroszok juniusi offenzivája. Az itteni, hatalmas munkával várszerüen kiépített állásunkat az általános hadihelyzet miatt puskalövés nélkül kell elhagynunk. Ezredünk néhány napon át hősiesen védi Buczácz városát. Junius 11-én erőfeszítések árán tartja fenn a vad orosz csordát. Martini őrnagy Okopy-nál, CIoaje kapi­tány Barisznál vív heves harcokat, eredményesen tartóztatván fel az orosz tömegtámadásokat. A monasterzyskai véres harcok után Koroscsatynba megy ezredünk néhány napi pihenőre, hol a szemlét tartó Károly főherceg dicsérő magas elis­merésében részesül. Julius 29-én ismét állásban vagyunk Dubo­­wicze mellett. A német állásokba betör az ellen­ség. Ellentámadásra kell menni. Lehetetlen a szatmári bakát nem hívni a vállalkozásra s az ötös bakára nézve lehetetlen vállalkozásban nem részt venni. Feledhetetlenül megismerte itt szövetsége­sünk ezredünket és a villámként előre törő szat­mári fiukat. Martini őrnagy, majd Rock alezredes ve­zetése alatt nehéz, de eredményekben annál gaz­dagabb tevékenységet fejtenek ki fiaink. Koros­­csatyn, majd Zacharow alatt 1916. évi augusztus 31-iki harczunkkal vívott ütközet fejezte be Kál­utóbbi számában 5890 , 56 fillért mutat­tunk ki. Az újabb adományokkal az alap 6085 , 42 fillérre emelkedett. További szi­ves adományokat kérünk. Felolvasás: Ko&atány Ignácz, a kolozsvári egyetem illusztris tanára városunkban, a Lendvay színház termében legközelebb felolvasást fog tar­tani e címmel: Képes lesz-e Magyarország a há­ború terheit viselni és az okozott károkat pó­tolni? A felolvasás olcsó belépti díjjal lesz egy­bekötve, s a tiszta jövedelmet dr. Kosutány Ig­nácz a nagybányai rokkant katonák alapja javára ajánlotta föl. A felolvasás iránt máris nagy ér­deklődés nyilvánul meg városszerte. Művészest. A vöröskereszt egyesület nagy­bányai választmánya az orsz. vöröskereszt egye­sület kórházai és ambulancziája javára Péter Pál napján nagyszabású gyűjtést, este pedig mozielő­adás keretében művészestélyt rendezett. A gyűj­tésben, melyek ívekkel és perselyekkel folytak, városunk legszebb hölgyei vettek részt s bár a végleges számadás még nem készült el, nincs kétség benne, hogy az nagy sikerrel járt. A mű­vészestélyre zsúfolásig megtelt a Lendvay-színház­­terem. Nemcsak a páholyok, de a földszinti szék­sorok is tömötten megteltek előkelő közönséggel. S mindjárt eleve ki is jelenthetjük, hogy a mű­vészestély igen nívós volt s a legkényesebb igé­nyeket is kielégíthette. Szász Annuska igen szépen szavalta a prológust, érvényre juttatva a költemény minden szépségét; nagy kár azonban, hogy fe­gyelmezetlen közönségünk miatt, mely mint min­dig, úgy most is jórészben későn érkezett, az előadás finomabb nüanszai a zajban teljesen el­vesztek. A prológust mozielőadás követte, melyben A magyar föld ereje cz. filmdrámát mutatták be. Szünet után egy kedves színházi apróság bemu­tatására került a sor, melynek szereplői Stella Aranka és Aloussung László voltak. Stella Aranka bájos színházi jelenség volt, művészi képességei messze túlhaladják a műkedvelőség kereteit. Méltó partnere volt Moussung hadnagy, ki a férj néma szerepében brillírozott. Zajosan megtapsolták őket. Bobrowszky Lilly zongorajátéka mellett Weisz Irénke, ez a bámulatra méltó kis művésznő kup­­lékat adott elő. Oly meglepő ügyességgel, oly színpadi rutinnal, hogy valóságos tapsorkán kelt szereplése után s kupléit meg kellett ismételnie. Szántó Margit, a színi akadémia végzett növen­déke művészi szavalataival óriási hatást ért el. A váriánkat. A folytonosan mozgó harczok felemész­tik harczképes állományunk nagy részét, úgy, hogy ugyanazon év szeptemberében ezredünket retabllerozni kellett, ami 1917. évi márczius hó 1-ig tartott. Doskár alezredes atyai gondossággal gyűjti maga köré a sokat szenvedett ezredünket. 1917. évi február hó 8-án Germershausen alezredes váltja fel a parancsnokságban. Jóindulata, szív­­jósággal párosult szervezőképessége egy, a régi szellemben és erényekben nevelt teljes ezredet gyűjt köréje. Fiaink teljes bizalommal tekintenek parancsnokukra, a parancsnok pedig gyönyörű­ségét leli fiai hű ragaszkodásában, gyönyörűsé­gének aképpen adva kifejezést, hogy a harcztéri viszonyokhoz mérten a lehető legnagyobb kénye­lemmel látja el embereit. Azoknak jóléte gondos­­­­ságának egyedüli tárgya. Ebben buzgó segítője és támasza a kipróbált CIoaje kapitány és az egész szivü Redlich főhadnagy. Fiaink ismét elfoglalták a nehéz idők szabta helyeiket, honnan fájó szívvel tekintenek át az oroszlakta galicziai gyárvárosra s várva­ várják szivük óhajának teljesülését, a parancsot, hogy onnan kizavarhassák a muszkát. Büszkén hivatkozunk ezredünk haditetteire. Büszkék lehetnek az anyák, kik ezredünknek ily fiakat adtak, büszkék lehetnek megyénk leányai, kik igazi vitézek oldalán tölthetik majdan békés napjaikat, mint amily büszkén énekeljük mi itt a harcz mezején reájuk gondolva: „Látod babám, én is hires ötös baka vagyok.“ műsort Damokos László, a zeneakadémia nö­­vendékének zongorajátéka zárta be. Meglepő a technikája s bámulatos virtuozitással uralkodik a billentyűkön. Nagy sikerét csak még növelte, hogy ez alkalommal saját kompozíczióját mutatta be. Az összes szereplőket számtalanszor hívták a lámpák elő , az összes hölgyszereplőket pedig díszes csokrokkal lepték meg. Végül pedig hogy a díszes nagytermünkről is mondjunk valamit, az ezúttal is páratlanul tökéletes akusztikátlanságával tűnt ki, melyről annak a közönségnek, ki az első sorokban szokott helyet foglalni, főleg most volt alkalma meggyőződni, midőn a mozielőadás miatt az utolsó sorok váltak elsőkké. Az előadás szép jövedelmet biztosított a magasztos czélra. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt az érthetetlen szűk­­kebűséget sem, hogy a felsőbb hatóságok a vö­röskereszt egyesület kérését, hogy a műsoros elő­adás miatt a záróra meghosszabbítását engedé­lyezzék, megtagadta. Utóvégre, ha ily altruisz­­tikus, a hadvezetőség czéljait szolgáló mozgalom­ról van szó, ily kicsinyességet tanúsítani nem szabad, hiszen az az egy-két órai meghosszabbí­tás miatt a világ nem omlott volna össze, de az egy-két óra esetleg pár száz koronát hozott volna a vöröskereszt céljaira. Városi közgyűlés. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestülete július hó 5-én, holnap csütörtök d. e. 11 órakor közgyűlést tart a követ­kező tárgysorozattal: 1. A városi tanács előter­jesztése a városi alkalmazottak állami ruhasegé­­lyének megállapítása tárgyában. 2. Ugyanannak jelentése a város terhén különböző pénzintézetek­nél fennálló törlesztéses és folyószámla kölcsönök lejárt részleteinek rendezése tárgyában. 3. Ugyan­annak jelentése a 3008—48/1917. sz. kzgy. hatá­rozat ellen beadott felebbezésekről s az erre vo­natkozó jelentését tudomásvétel végett beterjeszti. 4. Ugyanannak javaslata Kupás Gyula városi közgyámnak a X. fizetési osztályba leendő soro­zása ügyében beadott kérelmére. 5. Ugyanannak javaslata Gerdenits Mária pénztári díjnoknak újabb háborús segélyben leendő részesítése iránt. 6—8. Dr. Erdős Vilmos, Szekó Péter és Nyisztor László nagybányai lakosok kérelme a községi kötelékbe való felvétel iránt s a város tanácsának erre vo­natkozó javaslata. Küldöttségben a királynál. Napi­lap­jaink már megemlékeztek arról, hogy József fő­­herczeg hadseregcsoport parancsnok vezetésével a múlt hó 24-én az I. és VII. hadsereg küldött­sége jelent meg őfelségénél azon kérelemmel, hogy Erdély felszabadításának emlékére a hadi érdemkereszt I. osztályát a hadi ékítménnyel és kardokkal, mint a dicsőséges harczokat küzdő csapatok akkori parancsnoka, tűzze melléje. A két hadsereg küldöttségében 4 tábornok, 3 ez­redes, 1 alezredes, 7 kapitány, 5 főhadnagy, 4 hadnagy, 2 tiszthelyettes és 28 legénységi állo­mányú altiszt, gyalogos, honvéd, huszár, drago­­nyos és népfölkelő vett részt. A VII. hadsereg honvéd tüzérségét Veress József, az 51. honvéd tábori taraczkos ezred főhadnagya, ütegparancsnok, Veress József főbányatanácsos fia képviselte. Őfel­sége a már többszörösen dekorált vitéz főhadna­gyot megszólítás mellett kézfogással is kitüntette s vele hosszabb beszélgetést folytatva felismerte, hogy már a múlt hó 16-án Dorna-Kandveniben tett látogatása alkalmával is megjelent előtte, a­mikor szintén hosszabb beszélgetéssel tüntette ki a vitéz honvéd tüzérfőhadnagyot. A luxemburgi kertbe történt a fogadtatás és az ünnepélyt udvari uzsonna követe, amelynek végeztével a résztvevők egy felejt­hetetlen nap emlékével tértek vissza a harcztérre. j Böszörményi Zsigmond, j Sulyos­csa-Szatmár vármegyének egyik legelőkelőbb és szé­les kiterjedésű családját: a hiripi és ivácskói Böszörményi családot. Pénteken délelőtt elhunyt a család nesztora: hiripi és ivácskói Böszörményi Nagy Zsigmond földbirtokos, Szatmármegye th. biz. tagja, a vármegyei közigazgatási bizottság­nak tagja, a nagybányai ref. egyházmegye volt tanácsbirája. Böszörményi Zsigmond halálával a

Next