Állami főgimnázium, Nagybánya, 1908
Egy fejezet a tapasztalati lélektanból. — A hazaszeretet és kozmopolitizmus magyarázata a tanulóifjúság számára. — A 19. századnak a szellemi és anyagi kultúra terén való nagy előhaladása, a költői és tudományos irodalomnak páratlanul gazdag virágzása a haza- és emberszeretet jegyében történt. Különösen nálunk magyaroknál szerepel legfőbb motívum gyanánt a hazaszeretet a 19. század vezető egyéniségeinek törekvéseiben. Ez a század szülte a legnagyobb magyar államférfiakat, költőket, művészeket, tudósokat, kik mindannyian az önfeláldozó haza- és emberszeretetnek lelkes és lelkesítő példái. De már a 19. század második felében fel-felbukkan az az irány és törekvés, mely az emberszeretet eszméjét hirdeti, a hazaszeretet érzelmének tagadásával, az emberiség boldogítását célozza, a nemzeti összetartozás létesítette hatalomnak és erőnek megtörésével. S ez az irány és törekvés a 20. századra valóságos járvánnyá lett nálunk, magyaroknál is. Melyik részen van tehát az igazság? Törvény-e a hazaszeretet vagy ámítás, mellyel félrevezetjük magunkat és másokat? Erény-e a hazaszeretet vagy bűn, mellyel egyéb nemes törekvések és célok megvalósításának álljuk útját? Kedves tanuló ifjú! A lélek egyik-másik tapasztalati tüneményének megvilágításával akarok ezen kérdésekre feleletet adni, felvilágosítást nyújtani számodra.