Katolikus gimnázium, Nagybecskerek, 1878
Ily viszonyok voltak idehaza, midőn Mátyás a trónra lépett. Ha még ehhez hozzáveszszük, hogy nyugaton és éjszakán egy-egy trónkövetelő szomszéd, kik mindegyikének volt itthon pártja, délen pedig a mindig fenyegetőbben terjeszkedő török honolt, akkor elismerhetjük, hogy súlyosabb viszonyok között alig kezdett valaki uralkodni. De akik Mátyást gyermeknek gondolták, azok tévedtek. Mátyás lángesze korát messze túlhaladta; ő egy meglett férfi tevékenységével fogott az akadályok elhárításához. Éles látása megmutatta neki a nehézségeket egyenként és mind csodálatos föltaláló tehetsége pedig kisegítette a legbonyolultabb ügyekből. Először is eltávolította a kormányzót, mint aki őt tervei keresztülvitelében gátolta. Közönséges gondolkodás szerint ebben hálátlanságot látunk, de szabadjon Mátyás ezen tettét magasabb szempontból is fölfognunk. Igaz, hogy Mátyás a trónt, szabadságát Szilágyinak köszönhető, és hogy ezért hálaadatossággal tartozott neki; de Mátyás király volt, egy ország jóléte függött tőle; s minthogy Szilágyi kezében ezen jólétet kockáztatva, a magáéban biztosítva látta: elsőbb kötelessége volt országáról gondoskodnia, mint háláját leróvnia. Meglehet, sőt valószínű, hogy Mátyást nem pusztán ezen magasabb szempont vezérelte tettében, hanem talán az is, hogy meg akart szabadulni a zsémbes természete s nem ritkán durva modora által rá nézve terhes embertől; — ez esetben Mátyás tette ugyan szintén érthető, de nem oly könnyen menthető. — Mivel azonban minden kétséget kizárólag kideríteni nem lehet, mi vezérelte Mátyást; sőt mivel igen valószínű, hogy az említettük okok együttes hatása indította el, mi azt hiszszük, hogy ezen tettét egyenesen hálátlanságnak bélyegezni nem lehet. Mint király mindenesetre helyesen cselekedett, mint emberről itt ne mondjunk róla ítéletet. Mátyás tehát, a 15 éves ifjú, király volt, és maga intézte az ország ügyeit. Legelőször is trónját kellett biztosítani. Ezen munkájában annyi emberismeretet tanúsított, hogy bámulatunkat nem vonhatjuk meg tőle. Büntetett, nem hogy boszuját töltse, hanem, hogy ellenségeivel hatalmát és határozottságát éreztesse; — megbocsátott, nem gyengeségből, hanem, hogy nagylelkűségét és bocsánatra kész jó szivét mutassa azok irányában, kik hibájukat megbánni és jóvá tenni hajlandók. Valóban, ha Mátyás szenvedélyes természetét tekintjük, bámulnunk kell okosságán, mely indulatát féken tartá. — Nemes viselkedése és nagylelkűsége talán inkább biztosította trónját, mint hadi szerencséje Frigyes ellenében. Mély emberismerete mentette őt meg másodszor is, midőn a cseh háború alatt megingott fején a korona. Mint az állatszeliditő az oroszlánok közé, úgy lépett Mátyás az összegyűlt rendek elé. Tudja, hogy készek őt megtámadni, ha gyengeségét látják; de tudja azt is, hogy királyi tekintete elött meghúzzák magukat, hogy magas felsősége elött porba hullanak. Nem üti, nem veri őket; nehogy szenvedélyeiket felkeltse; de nem is mutat félelmet; nehogy gyengeségét látván, saját erejük mérlegelésére alkalmuk legyen. Ha Mátyás ekkor mint baszúálló