Katolikus gimnázium, Nagybecskerek, 1895

I. „Mult, jelen, jövő.“ Irta és a fegymn. tanuló ifjúság május 9-én tartott millenáris ünnepén felolvasta: Herr Ödön tanár. «Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak.« Ezer esztendő ! Megszállotta a magyar világot az ünnepi év hangulata. A magyar nemzet örömmel, szivrepesve ünnepli ez évben fenállásának ezeréves jubileumát! Magyarország jogos büszkeséggel tekinthet vissza az európai népek körében való állami életének első évezredére! Az újkori nemzetek között egy sincs, mely u. a. geographiai határok között, — s u. a. állami szervezet mellett, — ősi alkotmányának eredetét — az uralkodó faj vál­tozatlan hegemóniája mellett — ezer évre kiszámíthatná! Már egy év is sok a visszapillantásnak ; 25 évre visszatekinteni nemcsak sok, hanem sokszor szomorúság is; 50 évre visszaemlékezni: szinte az enyészettel határos. Vájjon kinek van fogalma ezer évről? Rövid idő az Isteni Gondviselés útjain, de hosszú még egy nemzet életében is. Vájjon kinek szivét ne kapná meg az ezer év fogalma közvetetlen erővel ? — Ezer év nem egyéni életünknek való dátum, hanem igenis nemzetnek való dátum, egy nagyszabású kilátás múltba és jövőbe, a kilátás akár egy magas hegy csúcsáról, a­honnan nézve a kicsiny még kisebbnek látszik, de viszont az, ami igazán nagy, csak innen tűnik fel a maga egész nagyságában. Ezt érezzük bizonyára ezeren és ezeren a millenáris év megnyíltán. És midőn ezt érezzük, nem lehet egyetlen egy igazi magyar kebel sem, ki ne imádná az Isteni Gondviselést, a ki ne imádná a magyarok Istenét, hogy nemzetünknek, annyi viszontag­ságos idők közepette e dicsőséggel teljes ezeréves életet megélni engedte ! Valóban az Isteni Gondviselés ujját kell szemlélnünk abban a körülményben, hogy százados viszontagságok közt a magyar el nem enyészett, főkép ha meggondoljuk, mily rövid idő lefolyása alatt történt, — hogy csak a velünk rokon népekről szóljak — a világhódító hunok­ és avaroknak, majd a hatalmas 1*

Next