Református Bethlen-kollégium, Nagyenyed, 1892

Évzáró beszéd. Az egymást követő évek beiktatása a múltak sorába min­dig ünnepélyes érzelmeket támaszt keblünkben, még akkor is, h­a ez a feladat már nem először jut osztályrészünkbe. Ennek az érzelemnek nem lehet, nem is szabad csökkennie annál, a­ki ön­tudatosan és tervszerűleg túl kitűzött czélja felé. Rendszeres és czéltudatos haladásnál a szellemi és erkölcsi tőkésítésnek egy neme történik. Minden év végén a megelőző év eredményének tőkésítéséből származott többlet kamataival is be kell számol­nunk, hogy haladásunk mértékét, vissza­tekintve, tisztán láthas­suk, a jövőre biztosan megállapíthassuk. Ez a tudat a felelősség és kötelesség érzetét növeli s a beszámolás ünnepélyességét fo­kozatosan emeli. Meg vagyok győződve, nemes ifjúság, hogy mind­nyájan ez érzelemtől áthatva álltak itt s állnak azok is, a­kiket szülői, rokoni, vagy az oktatás és nevelés szent ügye iránti élénk érdeklődés vezetett ide. És lehet-e szebb, méltóbb helye ez érzelem megnyilatkozásának, mint itt a Bethlen-főiskola falai közt, a­hol a művelődés bölcsőjéből kiemelkedő gyermek a fok­­ról-fokra haladás során az ember rendeltetésének tudatára éb­redve, érett ifjúvá fejlődve, előismeretekkel gazdagon ellátva in­dulhat a választott pályához szükséges magasabb ismeretek meg­szerzésére ; elsajátíthatja a legszebb hivatásra, az Isten igéjének hirdetésére felavató ismereteket, hogy az üdvözítő életének ma­gasztos példáitól, a keresztyén vallás fenséges tanaitól át,­­ meg áthatva, a vallásos és erkölcsi élet tisztult légkörében fejlett és izmosult lélekkel lépjen a társadalomba mint a szenvedélyek sa­lakjától tiszta emberszeretet apostola, a­hol a szülők, testvérek közötti gyöngéd viszony ismétlődik, sőt már az embertársaink iránti kötelességek gyakorlása is megkezdődik, a­hol a jutalmak és ösztöndíjak révén a kitartó munkásságra, nemes versenyre, a 1*

Next