Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-05 / 1. szám
XVI. évfolyam. 310$v /7 áv, 1fi ÁÁL Előfizetési árak: Egész évre 4 fit. Félévre . . 2 fi t. Negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanitóknak egész évre 3 fi Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szett 1 hon.) -=== Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr.'*•-'•iélyeg.dij minden beiktatásért Bokr. Kéziratok nem adatnak vissza. Nagy-Károly, IS TaxisL,cä a,lxan.L, szeipiroca-solrri és ismmeretterjesztő ftxetila p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Reggelen minden csütörtökön. i~ Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el Városi biztosítás. A városi képviseletnek múlt hó 4-én tartott közgyűlésén nagy horderejű eszmét vetett fel Csipkés András városi képviselő. Kérdést intézett a polgármesterhez aziránt, nem lenne-e lehetséges, hogy a biztosítási ügyet a város vegye kezébe. Hogy mily nagy fontosságú kérdés közgazdasági szempontból a biztosítás, azt bővebben illusztrálnunk felesleges. Ha valakinek háza elég s nincs vagyona azt újból felépíteni, tönkre megy, — mig ellenkezőleg csekély biztositási dij ellenében eme koczkázatnak kitéve nincs s a biztosított öszszegből újra felépítheti hajlékát. De eltekintve a lakóházak biztosításától, óriási összegre megy ama kár, mely gazdáinkat terményeikben részben tűzvész, részben jégverés által éri. Pedig nincs szánandóbb egyén, mint a gazda, kinek egy egész évi fáradságos munkájának gyümölcsét a pusztító elem tönkre teszi. Városunk első sorban gazdasági város s így polgárainak első sorban ■^11 érdekében, sőt mondhatjuk önmaga ^ * j áll ti elengedhetetlen kötelessége, hogy vayonát, termését elemi csapás ellen biztosítsa. S mindennek daczára azt tapasztaljuk, hogy éppen gazdaközönségünk nem biztosítja vagyonát, terményeit. Sokra kell a pénz, mondják, s így nem telik a biztosításra. Pedig tekintetbe kellene venniök, hogy nálunk aránylag sok a tüzeset, klímánk pedig olyan, mely gyakran hoz jégesőt s így az a pár forint, amit biztosításra fizetnének nélkülözhetetlenül szükséges kiadás — önmegnyugtatásuk szempontjából is. De annak, hogy gazdaközönségünk nem biztosit, másik oka az, mert általános az a hit, hogy tűzvész vagy jégverés esetén a biztosított összeget csak részben, olykor nagy utánjárás mellett kapják meg, ami abban leli magyarázatát, hogy a különböző társulatok rajként szétbocsátott mozgó ügynökei nem fektetnek súlyt arra, hogy a biztosítandó ingóság, vagy termény rendes értékében épület biztosíttassák, sőt ellenkezőleg, hogy nagyobb jutalékot kapjanak kettős értékben veszik fel a biztosításokat. Hogy az ily eljárás megrendíti a biztosítási intézmény iránti bizalmat - az kétségtelen. Ha azonban a biztosítási ügyet maga a város veszi kezébe, elsősorban el lesz hárítva ez az anomália, mert hiszen a városi közegek legjobban ismerik a biztosított tárgy értékét, ki lesz zárva a túlbiztosítás és kár esetén a biztosító megkapja kárát levonás nélkül, ami viszont az intézmény iránti bizalmat fogja növelni. Másrészről a városi kezelés olya anyagi garancziát nyújt a biztosítónak, mit az egyes ügynökök nyújtani nem képesek. Végre előny lenne az is, hogy a város által közvetített tömeges biztosítások folytán az a — mindenesetre hazai és megbízható — társaság, amelynél a biztosítás eszközöltetnék, bizonyára dijj mérséklést adna s igy olcsóbbá lenne a biztosítás. De magának a városnak is lenne ebből haszna, —■ mert az a tömeges jutalék, a mit most a különböző mozgó és nem mozgó ügynökök tesznek zsebre, — a városi pénztárba folyna be s újabb jövedelmi forrást képezne a város részére. Ezzel szemben kérdés tárgyát képezi, ha váljon a városi tisztikar jelenlegi személyzete el tudná-e mellékfoglalkozásként a biztosítás közvetítését végezni, esetleg nem kellene-e ezért személyszaporítást eszközölni, s ha igen, eme személyszaporítás nem kerülne-e többe, mint a nyerendő jutásé. E kérdésnek elbírálása elsősorban a polgármester belátásától, esetleg számorú adatok beszerzésétől függ. A kérdés mindenesetre nem kis fontosságú, s miután városunk polgármestere a képviseleti gyűlésen kijelentette, hogy a kérdést tanulmányozni fogja s arról a képviseletnek jelentést tesz; bevárjuk a polgármesternek erre vonatkozó jelentését. Magunk részéről azonban — ha anyagi akadályokba nem ütközik — óhajtanánk, hogy a felvetett eszme megvalósulást is nyerjen. V— 1-ső szám: Nagy-Károly rendezett tanácsú város szabályrendelete a hús-, bor-, szesz-, szeszes italok és szeszes folyadékok után fizetendő városi fogyasztási pótadó behozatala tárgyában. (Elfogadtatott a városi képviselőtestületnek 1898. decz. 26-án tartott közgyűlésében.) II. RÉSZ: A városi fogyasztási pótadó beszedése. 10. §. Ha az állami boritaladó és húsfogyasztási adó beszedési joga Nagy- Károly városban bérbeadatnék, Nagy- Károly város által jelen szabályrendelet alapján szedhető bor- és húsfogyasztási városi pótadó beszedési joga is a fent említett állami adókkal együttesen adandó bérbe, mely esetben a haszonbérlő a városi hús- és borfogyasztási pótadó szedéséért köteles leendi Nagy-Károly városnak haszonbérül az állami boritaladó és húsfogyasztási adó beszedéséért fizetendő összeg anyiadrészét adni, a hányadrésze az állami boritaladó és húsfogyasztási adónak a városi bor- és húsfogyasztási pótadó. Ha pedig az állami fogyasztási adószedést a pénzügyi hatóság maga kezelendi, azon esetben is a városi hús- és borfogyasztási pótadó a pénzügyi közegek által az állami fogyasztási adóval együtt szedendő be anélkül, hogy a beszedésért a pénzügyi hatóság részéről mít követeltethetnék. A szesz, szeszes italok és szeszes folyadékok utáni városi fogyasztási pótadó, valamint az állami boritaladó és húsfogyasztási adó beszedési jogának a város általi megváltása vagy TARCZA. Bem emléke. És jöttek lihegve, rohanva siettek Segitni a vérben fuldokló nemzetnek. Kinek élte napja már delén áthajlott : Itt termet a csodás nevezetes bajnok, Hogy is szól az énnek ? Óh, hogy is hangzik ! Mit harsog róla az „arany trombita" ? „Bérn Osztrolenkának híres lengyel hőse, A bőgő ágyuknak régi ismerőse. I Windischgrätz Bécs alatt a fejét kívánta, Az orosz, utána, tőrét váltig hányta. S hogy megszabaduljon tőle könnyű szerrel : Rá lövetett Pesten egy pólyák emberrel. De mert ez a golyó nem volt öntve Bémnek . Szándéka nem sült el a gaz muszka kémnek. Felült az ágyúra, mert az az 5 lova, Melyet ki nem lőttek alóla még soha ! S egy lovag korbácsot tartván a kezében, „Beveszi az eget, ha kell, jó kedvében.“ Tudás, — láng lélekkel, elszántsággal jött el Küzdeni hazánkért pokollal, ördöggel. Férfiak és ifjak érkeztek ezeren, Vész, pusztulás, halál, megannyi fegyveren. Szikrázott erőkben Kosciuskó vér. S ogy-egy kheruh lett mind. S Beri hadak vezére elterült rajtunk az orosz had árja. Vérengző zsarnokság dőlt a szabadságra. Hasztalan karolta végtelen szeretet Köztünk maradása többé nem lehetett. i? Bujdosnia kellet törökök honába. Onnan szállt föl aztán Hadúr oldalára. Negyvennyolczért alszol több mint ötven éve. J Bérn ! Tudod-e mily nap milyen ötven éve ? Oly félszázadnak ez évforduló napja. Melynek öt világrész párját nem mutatja. S hogy ez ily páratlan, dicsővé lehetett Nagy, nagy munkás abban a te viseleted. Óh, ha van kilátás, a magasból, fennről; Óh nézz le, tekints ránk glóriás egedből ! Nézd e nép megtette, mit érted tehetett; Kigyulad nevedre, apjául emleget, Mesés alakodnak büszke szobra ott áll, A téged bálványzó székely harczosoknál. S melyben pihenésre hajtád köztünk fejed, Márványlap jelzi már a házat, a helyet. Neked áll ez ünnep Ilm nézd, ifjú vóno, Neved mosolyogva ringatja lelkébe. Gyermek-rajongással ragyog rajtad lelkünk e. Árnyad engeszteljük, kérleljük felettünk. Mikor Európa mozdulatlan állott, S nézte, hogy gyilkolnak, ölnek egy országot . Ejt-napot eggyé tett, nem élt, csak érettünk. Mindenható apánk, mentőkar felettünk. A miatt bánkódnod, óh, érezd, hogy nincs ok. Hogy nem ott nyílt Sírod, ahol bölcsőd ringott. Szegény rab lengyelek, elküldték fiaik. Habár itt lennek is mindnyájan sírjaik. Golyó nem bántotta, lándzsa, kard nem vágta. Az idegen göröngy hidege ne fájjon, Szabadság Istene mindig útját ásta. Melegség, forróság lobog rád e tájon. Irta és elszavalta E. Kovács Gyula Bem tábornok Kolozsvárra jövetelének 50. évfordulóján tartott ünnepélyén. Ki ez ünnepelt hős ? A dicsőült . Ki a ? Egy széttépett or’szág, meggyilkolt nép Ha. Ha nem tudnánk róla, ennyinél, egyebet: Ugy is meghajolna nevén a kegyelet. Egy szivdobbanásunk, könnyünk vagy virágunk Akkor is akadna emlékére nálunk... De ő több volt ennél. Nekünk áldott, becses. Örök szeretetünk. — hálánkra érdemes. — Ötven év előtti nagy idők emiléki, Óh, támadjatok fel, hogy áldozzunk néki ! . . Mikor szabadságunk elrablása miatt, A „Fegyverre Magyar !“ Hazánkon átriadt ; Mikor ellenségink, künn, benn, ránk zúdultak, S nem hallá meg senki vész-kiáltásunkat : Kardjaink csattogtak, ágyúink dörögtek, Bérczeink, rónáink vértől gőzölögtek ; Mikor a bősz ellen kiirtani akart, Mikor ég, föld, Isten elhagyta a magyart; Mondván : csak menjetek, csak ne engedjétek Hogy megöljék azt is, mint a lengyel népet. A leverhettenség érez idegzetével, Harczolt a végsőkig székely seregével. Érezd, hogy hon helyett, szerető hont lelsz itt, Sziveink emléked mélyeikbe rejlik. Tudd, hogy véred élted nem omlott hiába, Virus Árpád népe, szabad lett hazája. Érettünk elhullott lengyel testvéreid’, s Még maradékunk is áldva emlegetik. Vezére, királya te, te mindazoknak, Egész országunktól légy te legáldottabb I . A házunkban laktál tegnap ötven éve : 1 Ma, — és mindörökké, — szivünk közepébe I . Izé sz. Irtja,: C3. Dió az egrix^reKIór. A mai nap igen komor, drámai hangulatba hozott. A rendes hírlapjaimon kivül sok minden olyan is jött a postán, amit csupán csak egy teli bugyelárissal lehetett volna egyedül érdemlegesen megválaszolni. (Bánffy szerint.) Hát én ennek még csak halvány árnyékával sem bírok, még üresen sincs bugyelárisom, nemhogy telt volna; negyven esztendős életem alatt még sohasem éreztem szükségét, hogy vegyek egyet. Sok, sok ideig bőven elég volt erre a czélra az egyik nadrág zsebem, most egy néhány esztendő óta meg egy ócska szivarhamu-tartó tálacska szolgál erre a czélra a fiókomban és jó lélekkel elmerem mondani, hogy a nadrágom zsebe nem szakadt le soha a túlságos tehertől és a szivarhamus tálacskából sem csór-