Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-04 / 1. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Így az év kezdetén, a­mikor kisded időmér­tékünk egyik végét leszögezzük, még­sem lesz egészen érdektelen azok felett kissé gondolkodni. Idő alatt a közönséges életben, azt az általános formát értjük, amiben szemlélünk, tapasztalunk, észreveszünk és gondolunk. A legrégibb bölcselkedők gyakran összezavar­ták azt a végtelen térrel. Plató a levésben­­ lévők vagyis az eszmék, s a levésben nem lévők, vagyis az anyag származékának mon­dotta. Aristoteles úgy nyilatkozott, hogy két­séges, lenne-e idő, ha nem lenne azt elgon­doló értelem, s mert bár objektív időmérté­­künk az egyenletes mozgásoknak a megha­ladt térrel való összehasonlításából keletkezik is, de subjektív időmértékünk saját képze­teink váltakozásától függ, úgy látszik, hogy az idő első­sorban mégis csak a felfogó és­­ elképzelő alanyban keresendő. Ebből pedig egészen hasonló módon származott a térről való felfogás is, lévén a tér és idő egymás nélkül el sem képzelhető, a­mennyiben az időt elgondolni sem lehetne, s ha nem lenne tér az időben lefolyó mozgá­­­­sok és változások számára. Még­ Newton a mértan nagy mestere is­­ a tért az istenség sensoriumának, érzékének; állította, félig szervnek, félig közegnek, mé­diumnak, a­minek utján a dolgokat szemléli.­­ Erre a rettenetesen elvont felfogásra pedig az vitte reá a nagy tudóst, hogy a régiek­nek a térről alkotott felfogása őt ki nem elégítette. Azok szerint a tér a testeknek egyik tulajdonsága volt, mint a szín, a szag, vagy hát ezeknél mégis valamivel lényege­sebb, mert szin vagy szag nélkül a test el lehet, de térfogat nélkül csakugyan nem, hiszen akkor nem is test. Vagy úgy tekin­tették, mint valami határtalan üres edényt, a­miben a testek el vannak helyezve. Szóval a tér fogalmát mindig a testek fogalmával kötötték egybe. De hát nem képzelhető-e tökéletesen üres tér is, a­miben nincsen semmi test s akkor az nem tér? Mondanunk sem kell, hogy a mértannak, mint pozitív tudománynak ezekhez a filozó­fiai spekulácziókhoz semmi köze. A mértan a tért egyszerűen adottnak veszi, s annak nagyságát igyekszik meghatározni, a filozófia pedig annak mivoltát, lényegét. A németek nagyra vannak vele, hogy nagy filozófusuknak Kantnak végre sikerült a tér és idő egészen elfogadható magyará­zatát adni. Kant szerint a tér és idő, sem a logika közkeletű fogalmai, sem az érzéki tapasztalatok által nyerhető szerzemények közül valók, hanem a priori, vagyis a felis­merő szellemnek belülről származó szemlé­letén melyekkel ezek egymás irányában azt az elrendezést és helyzetet nyerik, ami azok tényleges csoportosításának, a tapasztalással megegyező világos képét alkotja. Csakhogy a pozitivista angolok ezzel a magyarázattal nincsennek megelégedve. De még a materialista német bölcselkedők sem. Így Ueberweg roszalja, hogy Kant a tért és időt azok anyagának észrevevésétől megkü­lönbözteti. Szerinte, mert belső tapasztalá­sunk időben történik, az idő valóság, s mert az időrend feltételezi a mathematika törvé­nyeit, ezek meg a három méretű teret, tehát­­ a tér is valóság. Az idő eszméjével szorosan összefügg az­­ örökkévalóság eszméje is. Örök az, amire a­­ kezdet, a tartam és a vég­jelzők nem ille­nek és nem is alkalmazandók. Daczára en­­­­nek, e fogalom iránt, a gyakori emlegetés­­ folytán, már a gyermekkorban eltompulva, sokan vannak, akik az örökkévalóságot csak a halál után tartják bekövetkezhetőnek, mintha annak aminek vége nincs, lehetne a kezdete. Az örökkévalóság nem kezdődhetik éppen velünk. Ha lesz utánnunk,­ lenni kel­lett előttünk is. A­mint azonban az örök eszméje elménkben egyszer megfogamzott­, önként csatlakozik hozzá a kérdés, hogy mi­ hát örökkévaló ? És így lett az isten, a lé­lek, az anyag, az energia, a világ örökké­valóságának eszméje, a teológusok és filozó­fusok között egymástól nagyon eltérő sokféle nézet forrásává. Bár az örökkévalóság fogalma megköve­teli, hogy azzal szemben, a legmerészebb fantázia által gondolható leghosszabb idő is, csak aránylag legyen több közönséges időmértékeinknél, az a mindennapi életben egészen közkeletű. Hiszen még a kereskedő is azzal ajánlja a kabátnak való szövetet, hogy örökké eltart, sőt még azután is jó áron fogja megvenni az ócskaszeres. A sze­relmes ifjú is szerelmének örökkétartásáról biztosítja imádottját. Azt pedig, a­ki a Föld, vagy az emberiség életét örökkévalónak mondja, még szerénynek tartjuk a geológu­sokhoz képest, akik millió és millió évekig tartó földkorszakokról beszélnek. Itt minde­nütt az érzékiség áll szemben a logikával. Minden, ami csak féligmeddig érzékelhető, ha nagyon sok, előttünk valószínűtlennek, hihetetlennek látszik, míg másfelől meg a legszörnyűbb képzetekkel is csak játszunk, mihelyt azok egészen elvont fogalom alakját öltik fel. Egy oldalról 7777. esztendő, amióta állítólag a világ megteremtetett, más oldal­ról az örökkévalóság, ehhez hozzá vagyunk szokva, de ami közzéjök esik millióm, billiom esztendő, először csak meglepő, aztán fel­tűnő, aztán vakmerő, aztán elképzelhetetlen. Pedig mindezen jelzők csak a kedélyt érin­tik, a hideg logikának semmi köze hozzájuk. Hanem ilyen gondolatok között aztán, milyen kicsinyeknek tűnhetnek fel a mi leg­nagyobb idő- és térmértékeink is, bár a mérték értékét nem annak mekkorasága, hanem változatlansága szabja meg. Ma már meglehetősen állandó mértékekkel rendelke­zünk, de mennyi fáradságba került azok megállapítása. Mennyi szellemi és fizikai munkába a Föld Párison átvonuló délköre hosszának megmérése, a­minek a méter tudvalevőleg negyvenmilliomodik része, mennyi észlelésbe és számításba a nap idő­s hosszának megismerése. Az időmérésre ugyanis legalkalmasabbak az égi testek mozgásai, kombinálva a Föld mozgásával. Mivel azonban az égi testeket a fény által látjuk, s a fény tovaterjedéséi­hez is idő kell, azok mozgásait illetőleg megkülönböztetjük a látszólagos vagy közön­séges és a valódi vagy csillagászati időt, a Föld forgását illetőleg pedig a napidőt és a csillagidőt. Napidő alatt a csillagászok a Nap látszó­lagos mozgásával mért és meghatározott időt értik. A Napnak pedig két egymásután következő delelése között lefolyt időt nap­napnak nevezik. Ez azonban időmér­tékül csak akkor lenne használható, ha hossza mindig ugyanolyan lenne, csakhogy nem az. Részint mert a Föld nem mindig ugyanazon távolságban és ugyanazon sebeséggel jár a Nap körül, részint mert a Nap nem halad mindig az egyenlítőn, hanem attól hol északra, hol délre. Ez okból az igazi Nap helyett, Középnapot vesznek fel, a­mi mindig az egyenlítőn és egyenlő sebesen halad, s azt az időt, ami ezen képzelt Napnak két egy­másra következő delelése közt lefolyik, s ami egyenlő az év valamennyi napjának középértékével, középnapnak nevezik. Két­féle nap van tehát, valódi és közép. Az elsőt a napórával, a másikat jól, tehát egyenletesen járó zseb- vagy ingaórával mér­jük. Érthető, hogy a nap- és gépóra adatai egymással nem egyezhetnek meg, s egymás­tól nap-nap mellett inkább, kevésbbé eltérnek. Február 11-én a napóra 141/a perczczel ké­sőbb mutat delet, mint a műóra, november elején pedig 16V2 perczczel előbb. Csakis ápril 15-én, június 15-én, szeptember 1-én és deczember 25-én egyeznek meg egymás­sal. Ebből láthatod kedves atyámfia, hogy mit gondolok én a te zsebórádról, amiről dicséretképen azt mondod, hogy úgy jár mint a Napóra. Vágd a földhöz. A csillag-nap a csillagos égnek a Föld­körül való látszólagos megfordulásán alap­szik, kezdődik akkor, mikor a tavaszpont, vagyis az égnek az a pontja, amelyben a Nap útja a tavasz kezdetének pillanatában, az egyenlítőt átmetszi, delel, s tart addig, míg ez a delelés másnap megint bekövetke­zik. Rövidebb a nap-napnál, de azért szinte 24, ugyancsak rövidebb órára oszlik. Rövi­debb pedig azért, mert a Nap résztvéve az ég látszólagos körforgásában, e­közben ha­­sonlóképen látszólagosan, mintegy a Földet kerülgetve, ellenkező irányban, nyugatról kelet felé is halad, a­minek folytán aztán, ha például az év megfelelő napján a Nap és a tavaszpont egyszerre delel, már más­nap a tavaszpont 3 percz és 56 másodpercz­­czel előbb fog delelni, három hónap múlva pedig, ugyanennyivel előbb, mint a Nap, mert ez utóbbi mindig jobban elmarad, hogy aztán egy év múlva, megint együtt legyenek. Éppen ezért a csillagnap a mindennapi élet­ben nem is használható, de a csillagászok­nak, annak mérésére külön órájuk lévén, ennek segítségével, könnyen és pontosan meghatározhatják bármely időben, bármely csillagnak helyét az égboltozaton. Említettük is, de tudja is mindenki, hogy a Napnak mindaz a mozgása, mely szerint a Földet naponként egyszer körül­járja, mindaz, a­mel­lyel a Földet ellenkező irányban, évenként járja egyszer körül, csak látszóla­gos, amint hogy látszólagos a távirópóznák­­nak felénk való rohanása is, midőn robogó vonaton utazva mi rohanunk feléjök. Volta­­képen a Föld fordul meg tengelye körül és az ehhez szükséges idő a nap,s a Föld ke­rüli meg a Napot, s az ehhez szükséges idő az év. Az évet napokban pontosan kifejezni nem lehet, mert 365 napig, s megközelítőleg még egy negyednapig tart. Ezért veszik a polgári időszámításban a közönséges évet 365 nap­ból állónak, s mert az évenként elmaradó egy-egy negyednap négy év alatt egy egész napra növekedik, minden negyedik évet 366 napból állónak. Ez utóbbinak más nyelvek­ben közönségesen iktatott év (intercalaire, Schaltjahr) a neve, az egy nap beiktatásáról, s csak a magyarban nevezik eredeti, népies­­ nevén szökő­évnek. Azért, mert ilyenkor februárban nem 28, hanem 29 nap van, s a valamikor nagyon népszerű Mátyás napja, nem mint rendesen február 24-re, hanem 25-re esik. Mátyás ugrik, szökik egyet. Ez a Mátyás ugrása, szökése és erről a szökőév elnevezés is. Dr. Lucz Ignácz: ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk 1906. január hó 1-ével XXIII-ik évfolyamába lépett. Egy vidéki lap életében, mely csak a maga szűkre szabott működési köré­ben szolgálhatja a közérdeket, ez a szám sokat jelent. Jelenti azt, hogy a nagy közönség­­ — talán nem egészen érdemetlenül támogatta lapunkat, midőn fenállásának közel negyedszázados évfolyamát ér­heti meg. De jelenti másrészről azt is, hogy lapunk kitűzött czélját mindenkor hí­ven szolgálta, igyekezett megfelelni azon hivatásának, melyet megalapítá­sakor vallott, hogy tudniillik általános közérdekű kérdéseken kívül különösen­­ Nagykároly város szellemi és anyagi előrehaladásán önzetlenül, fáradhatat­­­­lanul működjék. Büszkén tekintünk végig eddig meg­futott pályánkon, mert ha városunk haladását, fejlődését látjuk, önérzettel mondhatjuk, hogy ennek előidézésében, közintézményeink létesítésében minden­kor kivettük a magunk részét s a sajtó hatalmával igyekeztünk a nagy­közön­ség előtt sok oly közérdekű kérdést megérlelni, melyeket most már meg­valósítva is látunk. És midőn olvasóközönségünk ben­nünket ebben a munkánkban támo­gatni szíves volt azzal, hogy e lap fenállását lehetővé tette, ezt a támo­gatást jövőre is kérjük a magunk ré­szére, mert kitűzött czélunkat, e város érdekeinek előmozdítását fogjuk to­vábbra is szolgálni abban az irányban és oly elvek követése mellett, mint azt eddig­ tettük. Vezető czikkeinkben mélgeskedéstől menten, minden szó­igyekezni fo­gunk jövőre is, minden köz és a várost érdeklő ügyeket alaposan megvitatni s különösen arra törekedni, hogy módo­kat és eszközöket találjunk, eszméket szolgáltassunk városunk polgárainak anyagi fellendítése érdekében. Lapunk rendelkezésére fog állani jövőre is mindazoknak, kik közkérdé­sekkel kívánnak foglalkozni, hely adva az ellenvéleményeknek is. Tárcza rovatunkat igyekezni fogunk jövőre is azon a színvonalon tartani, melyen eddig állott, s munkatársaink nevei, kik mindannyian a közönség régi ismerősei, — garancziát nyújtanak arra, hogy ezen ígéretünket beváltani is tudjuk. Hírrovatunkat továbbra is igyekezni fogunk élénkké tenni s a megtörtént eseményeket hiven közölni. Midőn ismételve kérjük, eddigi bizalmat közönségünk hogy az velünk szemben továbbra is előlegezni szíves­kedjék, maradjunk tisztelettel A „NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 11 szerkesztősége és kiadóhivatala. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Egész évre .... 8 korona. Félévre.......................4 „ Negyedévre .... 2 „ H­ÍREK. — Meghívás: 50—1906. K. sz. Nagy­károly város képviselőtestületi tagjait az 1906. év január 7-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rend­kívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. — Nagykároly, 1906. január 3-án. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Gróf Károlyi István és társai indítványa Kossuth Ferencznek, Apponyi Albert grófnak és Andrássy Gyula grófnak Nagykároly r. t. város díszpolgáraivá választása iránt. (1851—­1905. K. szám ; fj.) — Tisztelgés a herczegprimásnál. Dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apát, szaniszlói plébános vezetése, alatt múlt szombaton tisztelgett a katholikus tanítók országos bi­zottságának küldöttsége a herczegprimásnál, hogy újévi üdvözletét átadja. A herczegprimás a küldöttséget igen szívesen fogadta s annak tagjaival fontos tanügyi reformkérdésekről tárgyalt. — A miniszter köszöneté. A közoktatás­­ügyi miniszter a hivatalos lap múlt pénteki száma szerint városunk közönségének a siketnémák debreczeni intézete czéljaira meg­szavazott évi 250 K segítségért köszönetét nyilvánitotta. — Újévi tisztelgések. Az újév alkalmából a helybeli kir. pénzügyigazgatóság tisztikara testületileg tisztelgett Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató előtt, hol a tisztikar jókivá­­natait Nagy Gergely pénzügyi titkár tolmá­csolta a közszeretetnek örvendő, humánus hivatalfőnök előtt. A pénzügyigazgató a szép szavakban kifejezésre juttatott üdvözlő sza­vakat melegen megköszönte s biztosította a tisztikart arról, hogy továbbra is az az igaz­ságos és méltányos főnök fog maradni, mint eddig. A tisztikar szívből jövő éljenzésekkel vette az igazgató válaszát. A tisztikar azután Barthos Zsigmond helyettes igazgatót kereste fel, hol Nagy Gábor pénzügyi segédtitkár fejezte ki hivataltársai nevében a jókivána­­tokat, mit a helyettes igazgató szívből jövő szavakkal megköszönt. — A városi tisztikar Hetey Ábrahám­ főjegyző vezetése alatt tes­tületileg tisztelgett Debreczeni István polgár­­mesternél. Hetey gyönyörű beszéddel üdvö­zölte a polgármestert az újév alkalmából és lelkes szavakban tolmácsolta a tisztikar jó­­kivánatait. A polgármester meghatottan kö­szönte meg a tisztikar üdvözlését s biztosí­totta őket arról, hogy érdekeiket mindig szivén fogja viselni. — Károlyi István gróf folyószámlájára tegnap délig 72,836 K 90 f folyt be a Nagy­károlyi Önsegélyző­ Népbank Részvénytársa­sághoz. — Városi rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés lesz folyó hó 7-én, vasárnap 10 órakor, melynek egyetlen tárgya Károlyi Ist­ván gróf és társainak indítványa Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula grófnak városunk díszpolgáraivá leendő megválasztatása iránt, mely indítvány előre­láthatólag nagy lelkesedéssel egyhangúlag el fog fogadtatni. — Állami anyakönyvekből. Az elmúlt év folyamán állami anyakönyvekbe : 513 szüle­tési, 494 halálozási és 123 házassági eset lett bejegyezve. — A nap kelte és nyugta január havában. A nap e hó 1-től kezdve 7 óra 50 perczkor kél és 4 óra 17 perczkor nyugszik, e hó végén 7 óra 31 perczkor kél és 4 óra 57 perczkor nyugszik, úgy, hogy a nap január havában 59 perczc­el, tehát majdnem egy órával nő. — Január havában 6-án lesz a katholiku­­sok és protestánsok vízkeresztje. 7—9-én a görög katholikusok karácsonya, 14-én a görög katholikusok újéve, 19-én pedig ugyanezek vízkeresztje. E hóban 10-ig erős szelek lesz­nek hóesővel, ettől kezdve 17-ig az idő szeles, derült és hideg, ettől 24-ig derült ég mellett tartós hideg, innen a hónap végéig borús, változó időjárás lesz. — Ebéd a grófi kastélyban. Károlyi Ist­ván gróf ma ebédet ad, melyre városunk polgárai közül többen hivatalosak. — A római kath. legényegylet, rövid, de kedves mulatságot rendezett Szylveszter estéjén saját helyiségében. Elsőnek Gergely Mihály szavalta el prológusként Horváth Jenő­nek „A kereszt után“ czimü költeményét. Meglátszott rajta, hogy ambiczióval iparko­dott a költemény gondolatait kidomborítani. Utána Dr. Schweighoffer János állt a pódiumra s az idei felolvasó­ esték elsején, mintegy út­mutatóul szóltak szavai. Buzdította a regé­nyeket, hogy tanuljanak, műveljék magukat, mert haladás csak a műveltség nyomán fakad. Horváth Jenő, egyleti elnök, köszönetét fejezte ki a védnöknek magvas beszédéért s aztán egy humoros elbeszélés felolvasásával egy­két perczre felvidította a hallgatóságot. Végül Kunk Jenő szavalta el nagy törekvéssel Bán Aladárnak „Szilveszter­ estén“ czimü költe­ményét. A szép számmal megjelent közönség

Next