Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
Kérem a jó Istent, hogy engedje, miszerin a reánk következő újévben vármegyénk közönsége és tisztviselői kara jó egészség és fokozott munkakedvvel menjen át, hogy azoknak a nagy feladatoknak, melyek megyénk kulturális, gazdasági és közigazgatási terén reá háramlanak akadálytalanul megfelelhessenek. Egy boldog újév reményével üdvözlöm a bizottság tagjait s a közgyűlést megnyitom. Ezután a bizottság tagjai az egyes ügyek elintézéséhez fogtak s a városunkat különösen érdeklő ügyek mikénti elintézését lapunk múll számában közöltük. Tudomásul vette a törvényhatósági bizottság a vármegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1912. évi megállapított névjegyzékét. A megüresedett dobrai, avasujfalui és nagykolcsi bizottsági tagsági helyek betöltésére nézve a választás határnapját január 30 ára tűzte ki. Jóváhagyta Felsőbánya, az avasi és erdődi járás községeinek, Gacsály, Koltó, Erdőszáda, Hagymáslápos, Mezőaranyos, Balotafalu és Szamosujfalu községek húsvizsgálatról alkotott szabályrendeleteit, valamint Nagybánya vízvezetéki és csatornázási szabályrendeletét s még több községi ügyben hozott képviselőtestületi határozatot. Pál Lajos krasznabélteki lakosnak kiirtott lovaiért 300 korona kártalanítási összeget, özv. Babucsák Lászlóné szülésznőnek 60 korona segélyt szavazott meg. Kötelezte Kölese községet egy körorvosi lakás felépítésére. Több községnek tűzrendészeti szabályrendeletét, valamint a korcsmáknak vasárnapon zárvatartása tárgyában hozott határozatát jóváhagyta. Intézkedett a polgári elnököknek és orvosoknak az 1912. évi fősorozásra való kiküldése iránt. Csegöld község tűzkárosultjai részére 300 korona segélyt szavazott meg. A községek beterjesztett költségvetései és zárszámadásainak felülvizsgálása és jóváhagyása után a közgyűlést elnöklő főispán berekesztette. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Az Orsz. Reform Club új elnöke. Dárday Sándor v. b. t. t., az Országos Reform Club elnöke, székfoglaló beszédjének az általános választójogra vonatkozó részét érdemes megismerni minden magyar embernek, miért is azt a következőkben közöljük : Dárday Sándor a báró Bánffy Dezső, az Országos Reform Club elhunyt elnökének magasztalt hazafiságáról röviden megemlékezvén, ekkor folytatta beszédét: Igyekezni fogok báró Bánffy Dezső szellemében eljárni s ezért annak kijelentésével foglalom el az elnöki széket, hogy bármely pártállás elfoglalása nem szolgálhat akadályul arra, hogy a politika reformkérdéseiben mindenkor radikális álláspontot foglaljunk el. Egyéni meggyőződésem szerint, a világegyetem alakulatban küzdelmeiben csak egy erős állami lelhetjük létünk biztosítékát. A magyar nemzeti állam erőteljes kiépítése, fejlődése ép úgy a mi érdekünk, mint érdeke Ausztriának és a dinasztiának is. Igaz, hogy a konzervatív politika azt hirdeti, hogy a mindnyájunk által óhajtott erős magyar állam kiépítését veszélyeztetné az általános választói jog és szerintük e reform itt is oly bomlási processzust idézne elő, mint Ausztriában. lunk. Ám más a helyzet Ausztriában, minthaAz egységes magyar állam nem ismer Horvát-Szlavonország kivételével tartományi provinciális alakulatot. A partikularizmus veszélye tehát nem forog fenn, mert a nemzetiségi aspirációk csak az egységes magyar állam törvényhozása útján számíthatnak érvényesülésre. Valójában a konzervatívok is hatalmukat féltik, én nem féltem az egységes magyar államot és annak életerejét, mely az általános választójog által erejében növekednék, mert növelné a gazdaságilag és kulturailag legerősebb magyar fajnak asszimiláló képességét és eltompítaná a nemzeti kérdéseknek az élét. Az általános választói jog az egyedüli módja annak, hogy hazánk polgárai a faji és nemzetiségi válaszfalak leomlásával egységes politikai nemzetté tömörüljenek, mert amig a politikai nemzet erkölcsi fogalma egy uralkodó fajnak lenyűgöző erejében nyilvánul, addig hiányozni fog az a morális, az az ideális kapocs, mely a politikai nemzetet faji és vallási különbség nélkül egybeforrasztja. Volt idő, amelyben a birtokos osztály magát tartotta egyedül az állam fentartójának, t j holott megfordítva, a hatalom bitorlásával tarttotta fenn magát a birtokos-osztály. Tartok - e tőle, hogy a hatalom osztályosai most is csak a hatalmukat féltik, noha távol áll tőlem, hogy jóhiszeműségüket kétségbe vonjam, ép úgy, mint a birtokos-osztály annak idején szent meggyőződéssel hitte, hogy egyedül ők az állam fenntartói. De megváltoztak az idők ! A munka és tudás a birtoknál és vagyonnál hatalmasabb tényezőknek bizonyultak. Hisz elég ha reá mutatok, hogy a földbirtok adója ■ 90 millió forinttal van kontingentálva. Ugyan i kérdem, mily quotiens ez a mi kétmilliárdos háztartásunkban ? Ebből teljes bizonysággal állapíthatjuk meg, hogy modern államéletünk követelményeit földbirtok és fekvő vagyon csak vajmi csekély részbeni szellemi és fizikai munka, képes kielégíteni! A a tudás produktív eredményei százszorta felülmúlják az őstermelés értékét, de azért ezen igazságnak a hirdetése nem osztályharc és az általános választói jog követelménye nem tömeguralomra való törekvés, aminthogy nem is vezetett arra ott sem, ahol még a nők szavazati jogát is elismerték. Mi az általános választói jog révén csak a haladás útjára akarunk térni. Mi le akarjuk törni a nemzet egyeteméhez képest, a bár tiszteletreméltó, de elenyészően csekély számú kiváltságos családok és azok csatlósainak egyeduralmát, akik nem a munka, a tudás és szellemi fölény alapján, hanem meghajolva az egyes kimagasló kivételek előtt — legnagyobb részben szolgalelkűséggel és prätoriánus hűséggel tülekednek a hatalomért, amely harc megakasztja a haladást, rombol, gyöngíti a gazdasági erőket, aláássa és munkaképtelenné tette a törvényhozást. Ezen nem segíthet semmiféle házszabályrevízió, sem fegyverszünet, mely talán ideig-óráig a hatalmon levő pártanak hasznára válhat, de nem gyógyítja ai parlamentarizmusunkat, mert rég elis igazság az, hogy minden szervezet elpusztul, ha nem fejlődik. E fejlődésre és ezzel a parlamenti viszonyok gyógyulására nincs más mód, mint az, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog révén a nép széles rétegeire, az egész nemzet egyetemére kell támaszkodnunk. Meg kell törnünk azoknak a politikai hatalmát, kik azt a maguk részére hasznosítják. Tartozom azonban az igazságnak annak a konstatálásával, hogy ezek alatt nem értem az arisztokrata családokat. Ezek auliku jsok voltak és inkább ellentétben állottak a hatalom kezelését hajhászó apró potentátokkal. De mi nem az érdekközösség kötelékébe felvett érdemes honorátiorokban és egynémely nemzetiségi apostalában keressük szövetségeseinket, hanem a jogegyenlőség radikalizmusaiban. Ki meri azt kétségbe vonni, hogy nemzeti is életünk fejlődésében visszaesés mutatkozik a korszakot alkotó 1848-iki radikalizmushoz képest, amikor a magyar nemesség a saját önzői érdekeit önként dobta oda a nemzet felsőbb érdekeinek, a közérdeknek javára. Ezen visszaesés ellen küzdünk, midőn azt mondjuk, hogy az egységes magyar állam a nemzet igazi szükséglete és érdeke nem abban áll, hogy kizárólag egyik részének uralma biztosittassék. A nemzettest ezen önző része távolról sem identikus a magyar fajjal. Én Petrovicsot ép oly ’ jó magyarnak tartom, mint Petőfit s előttem ! Schädl Ferenc ép oly jó magyar, mint Toldyi Ferenc. A nemzet azon része alatt, mely a nemzet érdekét a saját osztályuralmának biztosításában keresi, azokat értem, akik nem az egyenlő munkában, nem a tudás megszerzésében s hatalmában, hanem származásukban keresik és találják is érvényesülésüket. Balgaság lenne azt állítani, hogy ez kivétel is nélkül állana, mert hiszen ép a kivételek erősítik meg a szabályt — sőt megfordítva azon a téren, amelyen leginkább észlelhető korszakunk haladása — az anyagi és műszaki verseny terén az arány is megfordítva áll, mintha csak konkáv és konvex tükörben szemlélnők társadalmi viszonyainkat. Igaz, hogy egyik ép oly torzkép, mint a másik! A sugártörések játéka ez, melyre az e elfoglalt álláspont bír nagy befolyással és épp ezért semmi sem képezheti objektivitásomnak a csalhatatlanabb bizonyítékát annál, hogy magam ■ nyilvánítom torzképnek a szélsőséget. De vajjor , szélsőség-e vagy nem, a cáfolhatatlan igazság az, hogy korlátolt választási rendszerünkből kikerülő képviseletünk nem felel meg az egész nemzet igaz akaratának, melynek csak az olyan képviselőház felelhet meg, mely az egész nemzet igaz és közvetlen részvételével alakul. Radikálisok leszünk, azonban nemcsak a jogegyenlőség követelésében, hanem radikálisok leszünk a magyar nemzet, az egységes magyar állam létalapját biztosító kötelességek megszavazásában is. A mai radikalizmusnak nem lesz sem a képviselőházban, sem azonkívül a bábeli zűrzavaroknak támasza, mert a magyar állam egységének biztosításában is radikálisak vagyunk. Ebben állott volna bizonyosan boldogult elnökünknek, báró Bánffy Dezsőnek politikai végrendelete is, ha tényleg hagyott volna hátra politikai végrendeletet. Harcunk nem irányul egy párt ellen sem, hanem követeli a mai elavult pártformációk olyan újjáalakítását, hogy a pártalakulások nemzetünk szükségleteit, a való élet törekvéseit tükröztessék vissza és hazánk gazdasági fellendülésére való intenzív gondolkodás, valamint a népjóléti követelmények ápolása előtérbe jussanak. A mi korlátolt és korrupt választójogi rendszerünk kifolyása, hogy a párthűség zsarnoksága minden meggyőződést és szabad véleménynyilvánítást megbénít. Állítom ezt pártállásra való vonatkoztatás nélkül. A mi korlátolt választási rendszerünknek kifolyása az, hogy választáskor a jelöltek s hangsúlyozom, hogy bármely pártnak a jelöltje, s nem meggyőződésének követésére, hanem a párthűségre esküszik; mert választási rendszerünk folytán pártkülönbség nélkül az előzetesen kijárt és kieszközölt morális támogatás — nem is szólva az anyagi támogatás nyugtázásáról — párthűségre kötelez. Sehol a világon, csak nálunk képez sacrilegiumot a pártállás változtatása, mert az legtöbb esetben tényleg becsületbeli kötelezettség megszegésével jár. Az ilyen pratoriánus hűség jellegével bíró párthűséggel szemben a meggyőződés követése nálunk megbízhatatlanságnak bélyegeztetik, mert korrupt választási rendszerünk folytán a párthűség nálunk becsületbeli kötelezettséggé fajult ! Még a magyar nyelv etymológiája is a „pártütés“ szókincsében történelmi fejlődésünkből vett oly kifejezéssel rendelkezik, melyet semmiféle más nyelven kifejezni vagy lefordítani nem lehet. Jól tudom és ki ne tudná azt, hogy a parlamenti kormányrendszer megkívánja pártalakulás szervezetét, amely bizonyos pártfegyelmet tesz szükségessé. A pártalakulásnak azonban eszményi alapon kell nyugodni. A meggyőződés tisztaságára és nem a pratoriánus hűségre fektetett pártalakulás eszményi alapja mellett el fog enyészni az erőszak gondolatának vakmerősége, mely csak oly pártalakulás mellett fogamzhatik meg, mely a prátoriánus hűségre letett esküvel összetoborzott többségre támaszkodik. A történelem tanúságai hitet tesznek arra, hogy az eszményi alapot nélkülöző többség szüli a kisebbségek obstrukciós ellenállását, amely immár majdnem a parlamentarizmus csődjére vezetett. Ezen nem segíthet semmiféle házszabályrevízió, nem segíthetnek kicsinyes háziszervek, mert parlamentarizmusunk halálosan súlyc betegségben sínylődik. Az általános, egyenlő, titkos választójog az egységes magyar állam létalapjának biztosítására létesíteni fogja azt a morális, azt az ideális kapcsot, mely a politikai nemzetet faj- és vallási különbség nélkül egybeforrasztja, míg a lenyügözés politikája elkeseredést szül és csodálatosképen nem is megfékezett nemzetiségi elemeknél szül elkeseredést, hanem azon szinmagyar elemeknél, amelynek állítólag nemzeti érdekében tartjuk fenn a korlátolt és korrumpált választási rendszert. Kell-e ennél cáfolhatatlanabb bizonyíték arra, hogy a választások alkalmával hamis cégér alatt folyik a bor. Nem a közjogi alapnak, hanem az uralkodó pártok hatalmának fentartására van szükség a korlátolt és korrumpált választásokra. Amíg más államokat a polgári munka és a polgári uralom a kapitalizmus nívójára emeli, melynek produktivitása a megfeszített munka és tudás erejében rejlik, addig mi az agrárius őstermelés primitív gazdasági fokán vegetálunk, az Isten áldását az időjárás esélyé-