Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-01-03 / 1. szám

2 Károly király köszönete a nemzetnek. Károly király a következő táviratot s­zülte Reichenauból gróf Tisza István miniszterelnöknek: A koronázás magasztos ünne­pének hatása alatt, szivem benső sugallatát követve, a királyné nevé­ben is mély köszönetet mondok szeretett magyar nemzetemnek hű­ségéért és ragaszkodásáért, mely a koronázás alkalmából oly lelkes és a magyar nemzetet jellemző módon nyert kifejezést. Biztosítjuk a nem­zetet, hogy szeretetét, melynek való­ban fényes megnyilatkozása mélyen meghatott és őszinte, benső öröm­mel töltött el, mindenkor szivünk mélyéből viszonozni fogjuk. Károly, NAGYKÁRO­LY ÉS V­ID­É­KE. Hadiállapot a háztartásban. Ki van adva a jelszó: takarékoskod­junk, húzzuk össze magunkat. Nem szükség koplalni, de takarékos­kodni annál inkább és lehetőleg egysze­rűen élni. Barna kenyeret és burgonyát együnk sokat, húst, fehércipót — keve­set és az ételmaradékkal, — amit eddig el szoktunk dobálni, — gazdaságosan bántunk. Minden háztartást hadilábra kell állítani. Minden férfi, de kivált minden asszony, katona legyen a gazdasági há­borúban. Föl kell tenni, hogy a háziasszonyok teljes erővel igyekeznek követni a felhívó Szózat intelmeit és maguk részéről a népélelmezés ügyét előbbre vinni. Ámde nem elég a belátás és jóakarat, hanem ép oly mértékben szükséges a háztartás­beli személyek, a cselédek odaadó, ha támogatása, de e pontban már a házi­asszonyra igen nagy nehézségek várnak. A cselédek közt — sajnos — igen sok a könnyelmű és tékozló. — A ma­radék takarékos felhasználását nehezítik meg legjobban — Az étel nekik semmibe sem kerül, bármily drága is az élelmiszer. — A szemétbe egy árva fillért sem dob­na egy leány sem, de az értéknek tíz­szeresét, húszszorosát élelmiszerben elpocsékolni, vagy romlásnak kitenni — abból nagyon sok éppen nem csinál lelkiismereti kérdést, tartást.Jó! Állítsunk hadilábra minden ház­És mi lesz a következmény? A cselédleányok — tovább állanak. — „Most mindig csak a takarékos­ságot én hát hajtják, — mondja az egyik — inkább hazamegyek,“ — „úgy látom a nagyságos asszonynak nincs szüksége szakácsnéra, — mondja a má­­­­sik— hiszen ma­holnap már alig kell főzni valamit, úgy ki van mérve minden.“ — A harmadik meg azért mond fel,­­pedig már 4 esztendeje lakik egy helyen) mert egy héten többször nincs hús ; hogy az jurák sem esznek — az nem számit. —­­A negyedik, mikor pénteken csak bur­­­gonyaleves és rizsétel főtt, azt mondta:­­ „Akkor én még sajtot hozok magamnak a boltból, különben nem lakom jól.“ Egy egyetemi tanár felesége írja: „A mai követelő cselédleányokkal nem kön­­­nyű boldogulni. Szóváltás, bosszúság napirenden van; összehúzódni, — nem az ő kenyerük. Az övék csak a fehér kenyér, amihez azután váltig ragaszkodnak.­­ Egyébbiránt még sok helyen ma is ész­­­ nélkül megy a kalács sütés és falás.“ Ezek a példák mind a jó közép­­osztály köréből valók. Hogy a gazdagok házaiban még ne­hezebb a leányokat némi lemondásra szorítani — kivált a húsfogyasztásban — és hogy ott a közjó szempontjából még több veszendőbe, kárba megy egész ter­­­mészetes­ tenni. A cselédekkel nagyon nehéz megér­hogy a takarékosságot ma a köz érdeke, édes mindnyájunk jóvolta kívánja, tehát az, aki magára és háztartására, mert pénze van, igen sokat költ, a köz­jót rabolja meg. Itt csak szigorú hatósági rendsza­bályok segíthetnek. A házban, konyhá­ban kiszögezett hivatalos rendelet meg­könnyítené a háziasszonyok dolgát és le­hetővé tenné a takarékosságra irányuló jó szándékuk valamelyes keresztülvitelét, léktermék feldolgozó gyár részére alig lehetne a megfelelő nyersterményt biz­tosítani. Miután pedig két helybeli pénzin­tézet, nevezetesen a Központi bank rt. és az Önsegélyző népbank az egész vármegyére kiterjedő üzletkörrel a vá­rosban központi szeszfőzde és ennek keretében nagyobb szabású szesztermék feldolgozó gyár létesítésére az enge­délyt már megkérte, a nagy rizikóval járó és széles szak- és kereskedelmi tudást igénylő üzemnek a fenti indo­kok alapján városi kezelésben meg­felelő hasznát nem látja biztosítottnak. Minthogy ezzel a tárgysorozat ki volt merítve, polgármester megköszönvén a megjelentek érdeklődését, a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Brichta Miksa, Görög József, Dr. Melinda László, Rosenberg Bertalan és Strohmájer Ferenc képviselőtestületi tagokat felkérte, a köz­gyűlést befejezettnek nyilvánította és be­rekesztette. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt hó 30-án délelőtt 10 órai kezdettel a város­háza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott, mely igen gyengén volt látogatva. Debreczeni István kir. tanácsos pol­­gármester a megjelentek üdvözlése mel­lett a közgyűlést megnyitván, bemutatta­­tott a jogügyi-, pénzügyi- és gazdasági bizottságoknak a központi szeszfőzde fel­állítása kérdése tárgyában kell javaslata. A közgyűlés ezen ügyben a követ­kező véghatározatot hozta: A képviselőtestület a jogügyi-, pénz­ügyi- és gazdasági bizottságok javasla­tának egyhangúlag történt elfogadásá­val elhatározza, hogy központi szesz­főzdét nem állít fel. Ugyanis Nagykároly város határá­ban és környékén szilva egyáltalán nem terem, a bortermés is nagyon csekély, úgy, hogy egy nagy tőke­­befektetést igénylő szeszfőzde és mel­ Színház. A Nemzeti Színház nagysikerű újdonsága, az ügyes kezű, sikerben gazdag Gábor Andor jelentős vígjátéka, a „Szépasszony“ került be­mutatóra múlt szombaton. Egy házaspárt visz színpadra a szerző, egy orvostanárt s léha feleségét, kik sehogy­­sem illenek össze. A férfi túlságig jó, az as­­­szony könnyelmű gondolkodású, modern. Meg­csalja az urát s távoznia kell. A tudós pro­fesszor vidéki rokonaira bízza háztartása ve­zetését, mikor is egyszerre beállít a szép asszony s visszakönyörgi elveszített otthonát. A férj, a bamba férj ellágyul, enged, meg­bocsát. Meghatja a rimánkodó szó, a bűnbá­­nat. Alig telik el néhány hét, a csapodár as­­­szony estélyt ad, melyre szerelmesét is meg­hívja, ki szerelme szavával körül simogatva, megcsókolja. A bűnösök maguk árulják el magukat s a férj írásban kötelezi a csábítót, hogy az elcsábított asszonyt vegye feleségül. A harmadik felvonásban egy utolsó kísérletet tesz a hűtlan asszony, hogy visszafogadják, de világossá lesz előtte minden, mikor a vidéki rokon lány fogadja, kit, az orvos bácsi felesé­gül vesz. ismeri A darab kellemes és szellemes. Szerzője az életet s alakjait belőle másolja. Dialógusa végtelen ügyes, festése színesen tarka. A szépasszonyt Sándor Julia adta sok­­­­oldalú ügyességgel. Kár, hogy nagyon emlé­keztetett hel­lyel-közzel más szerepének alakí­­­­tására. Szerencsés partnere volt Váradi, ki­s szerepének biztos tudásával, szépen folyó, ter­­­­mészetes beszédével s játékával nagyban emelte­­ a sikert. Nagyon kedves volt Béhr Matild. Jó­l volt E. Lányi Szidi. Jávor Antal jól kezdte s­­ hatástalanul, jobban mondva kelletlenül fejezte be szerepét. Jávor Ervin nem tudott színes és meleg lenni a szerelmi jelenetben. Pedig a hűvös szón nem melegszik a szív. Korainé oly mesésen tudta szerepét, hogy előadás után a súgó gratulált neki elsőben s aztán futott­futott elkölteni a vacsorán — a dupla porciót. A király koronázási díszelőadás minden­­ részletében szépen és jól sikerült. —y—y- Ingatlanok forgama. Örvendetes jelenség az, hogy az ingat­­­­lanok adás-vétele megindult és így azok ér­­­­téke emelkedőben van. Mutatja ezt az is, hogy­­ városunkban is, a­hol hosszú időn át ne­m volt ingatlan átírás, most néhány nap alatt a a következő ingatlan­forgalom volt : Gindele Ignácz és neje Serli Erzsébet­­ helybeli lakosok megvették Cservenyák Károly budapesti, Cservenyák Vilma Hegedűs Tiborné i palotaujfalusi és özv. Dr. Cservenyák Károlyné

Next