Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1871

-------agX<3©------­ Aristophanes Felhői. Ha végig nézünk jelen irodalmunk termékein, a tudományok bármelyik ágát vegyük: azt tapasztaljuk, hogy eredetiséget vagy keveset vagy épen semmit nem mutathatunk fel. Az a tér, a­melyen eredetiek lehetünk, a magyar történelem, magyar nyelv és a szép­irodalomban a költészet. Ez utóbbiak művelői közt is igen sokat találunk, a­kik az eredetiség rovására megelégszenek, ha elődeik tanulmányait lelkiismeretesen felhasználják és legfeljebb egy egy újabb okmány adatával gyarapítják, mint a történetírók; vagy ha a külföldi nyelvhasonlítók búvárlatait megértve saját nyelvünk tanulmányozására fordíthatják, mint jelesebb nyelvészeink; vagy ha akár belföldi akár külföldi költők teremtméyeinek benyomását önnön keblük érzeményein mintegy üveghasábon áttörve tükröztetik kellő alakjában vissza, mint költőink. De korunk és nemzetünk nem is sürgeti ezt az eredetiséget; megelégszik, ha a külföld vívmányait a tudo­mány egyes ágaiban átértettük és felhasználtuk, sőt azzal is beéri, ha jelesebb műveit átfordítottuk. Ha átértés, felhasználás és átfordítás útján mindazokat magunkévá tettük, ha a külföldi tudományos­ság színvonalára emelkedtünk, csak akkor kezdhetünk eredetiek lenni. Kétséget nem szenved, hogy ezen elv jövendő haladásunknak alapfeltétele. Hogy milyen rugója haladásunknak épen az a remek irodalom termékeinek fordítása, azt bizonyítja az európai miveit nemzetek irodalma. Ezt tudva jelölte ki tud. akadémiánk alapszabályaiban első követel­ményképen az ő remekek fordításait. Sajnos, hogy ezen cél elérésére keveset vagy épen semmit sem tett. Míg a miveit európai nemzetek jeleslegei a latin és görög írók teljes fordításaival dicsekedhetnek*), nálunk alig alig lát napvilágot egyegy oly fordítás, a­melynek jó keletjét biztosítja a kiadónak a gymnasiumi ifjúság. Pedig ha arra kellene várnunk, a­míg az oskolában fogják olvasni a többi latin és görög írókat is, akkor Pindarus, Polybius, Dionysius és számos latin és görög író magyar nyelven sohasem lát napvilágot. Ime Aristophanes megint egy olyan író, kinek művei magyar alakban jó sokáig nem fognak megjelenni. Pedig ki tagadná vígjátékainak fontosságát és üdvös befolyását a nemzeti irodalmakra? Megkísértjük egy pár szót mondani az ő jelességéről az irodalom történészek nyomán és azután előadni egyik darabjának, a Felhőknek, ismertetését**). Aristophanesben, a gráciák e csintalan kegyencében, értelem, szív és képzelő tehetség egyaránt található. Ismeri az állam és polgári élet főbajait, a féktelen demokratiát, melyet a Lovagokban az arcátlan Kleon személyében megtestesített; ismeri az árulkodókat, a nép kegyét *) A bukaresti román tud. akadémia 1871-iki sept. 13. gyűléséből pályázatot hirdetett Polybius, Plutarchus, Dyonisius, Dio, Livius és mások fordítására. **) Már a Kisfaludy-társaságnak 1868-iki májusi rendes gyűlésében ismertette Hunfalvy P. fordításom nyomán Aristophanes Madarait. Hasonlóan ismertettem meg a Békákat a pesti kir. kath. főgymnasium 1868-iki értesitvényében.

Next