Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1873
1 Aristophanes vígjátéka, a Lovagok. Megvolt az ókornak is az ő „Üstököse“ és „Bolond Miskája“, természetesen az akkori viszonyokhoz képest a maga nemében. Élclapjaink tárgyaikat oly élethíven tüntetik elő, hogy a gúny tárgyává tett nap hőseire azonnal rá lehet ismerni, és akit a rajz vonásai még kétségben hagytak, azt a képhez adott szöveg teljesen felvilágosítja. A görögök remek korszakában sem papír sem nyomda nem terjeszthette az éhesek nyilait, mint ez mai nap történik a posta és gőzerő segítségével, mely az élclapok szerkesztői irodájából mintegy központból a legtávolabb fekvő tájakon is felkeresi az olvasás vágyát. Akkor, ily közlekedési szerek és eszközök nem lévén, maga a közönség sereglett össze egy ily központba, négyszer egy évben, mai nyelvünkön szólva, a sátoros ünnepeken. Ezen gyűlések székhelye Athenae volt, mely a görög városok közt, a tudományok istennője nevének leginkább megfelelt. Politikai intézményeinél, demokratikus alkotmányánál fogva legnagyobb vonzerőt gyakorolt a többi vidéki városokra és községekre, és megfordítva n emezek szívesen megadták nekik a fensőbbséget és vezérszerepet, amennyiben függetlenekül érezték magukat Sparta aristokratikus befolyásától. Az athenaei ünnepek élvezetes szórakozásai közt különös helyet foglaltak a színi előadások, szomorú- és vígjátékok. És ez utóbbiakban a költők oly szabadságot engedtek meg maguknak, aminő a legnagyobb mértékben összeférhetőnek képzelhető egy népalkotmánynyal. Hadi vagy tudományos érdemekben gazdag, születésre előkelő férfiak úgy mint nők kíméletlen ostorozás tárgyai voltak a vígjátékírónak, sőt mi több, az élő személyek alakját még az arcvonásokban is utánozni igyekezett a színész. És ez azon pont, amelyben meglehetősen találkoznak e vígjátékírók torzításai a mai étlapokéival; természetes, hogy nagy a különbség, mely létezik a holt rajz és betű olvasása közt egyfelől és a költő által teremtett s a színész által életre támasztott művészi előadás közvetlen hatása közt másfelől. Hasonlóan mint a mai élclapok tárgyait a vígjáték a napi eseményekből merítette és alakjait a nap hőseitől kölcsönözte. Ez a szabadsága a költészetnek ma már nem létezik, és a görög irodalomban is csak az úgy nevezett ó attikai vígjáték korszakának jellemvonása volt, melynek legfontosabb képviselője Aristophanes.*) *) Aristophanes fennmaradt 11 darab vígjátékait eredeti versmértékben kiadnom közönségünknek a görög irodalom iránti közömbössége úgy mint a kiadók bátortalansága miatt többszöri kísérlet dacára nem sikerült. Talán sikerülni fog Arany János ünnepelt költőnknek, kinek aristophanesi fordításait alapok vagy két év óta rebesgetik. Habár nagy nyereségnek tekinteném irodalmunkra nézve Aristophanes vígjátékainak fordításait egy ily jeles magyar költő tollából, kétlem, hogy azok teljesen sikerülhetnének, miután az eredeti versmértékek visszatükröztetése az eredeti görög szöveg megértése nélkül lehetetlen. 1 *