Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1894
A Gracchusok forradalma. Dr. Tiirr Lajostól. Kétségtelen, hogy kiváló fontossággal s érdekkel bir a római köztársaság történetének azon korszaka, melyben a világuralmat magához ragadja. E világuralmi törekvések közepette azonban, a belső forrongások s polgárháborúk hosszú sora után, a magát túlélt köztársaság utóvégre is monarchikus állammá alakult. Vérs vas — Róma nagyságának e két tényezője — teremtette meg ép úgy a katonai köztársaságot, mint a császárságot. Nagy, győzedelmes külháborúk, hatalmas belső megrázkódtatások jellemzik tehát a római állam e korszakát. E forrongások s mozgalmak, a Gradiusok föllépésével s politikai szereplésével kezdődnek s egy teljes századig, vagyis az actiumi ütközetig tartanak. (134—31-ig Kr. e.) A gradiusi mozgalmak még nem szültek ugyan polgárháborúkat, hanem egyelőre csak nyugtalanságokat s villongásokat a polgárok közt — mindamellett már ezek is véres dulakodásokkal voltak egybekötve, melyeknek maguk a Gradiusok is áldozatul estek. Hanem hát nem hiába küzdöttek s vérzettek el! Az eszmét nem bírták velük együtt eltemetni. Az tovább élt, mert az általuk szított tüzet soha többé teljesen eloltani nem lehetett, úgy hogy az utoljára is, romjai alá temette a köztársaságot. Hogy azonban a Gradiulok magas röptű eszméjét s humánus reformtörekvéseit megérthessük, szükséges, habár csak általános vonásokban is, a római állam akkori állapotát s viszonyait ecsetelnünk.