Napi Gazdaság, 1996. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1996-07-01 / 150. szám

1996. július 1. ^ S .■ » VI­I­f­m “1 w I ■ ^ *. ^ ÉÉHÉMMÉÉÉIlHÉMnflHhÉiEUHMM Főleg a németek kedvelik a Herz téliszalámit A magyar téliszalámipiacon már régóta két márka vetélkedett egy­mással: a Budapesten gyártott Herz és a szegedi Pick. A szege­di gyár viszonylag könnyen vé­szelte át a gazdasági rendszer­­váltást, a Budapesti Húsipari Rt. részeként tevékenykedő­ Herz azonban - az anyavállalat ne­hézségei miatt - súlyos gondok­kal küzdött az 1990-es évek el­ső­ felében. A Budapesti Húsipari Rt. ellen felszámolási eljárás is indult, amely mind a mai napig nem zárult le. A Herznél folyamatosan csök­kent a termelés, az elavult tech­nológia nem tette lehetővé a meg­felelő színvonalú gyártást. 1993 februárjában az azóta tőzsdén is jegyzett Pick Szalámi Rt. bérbe vette a konkurens szalámigyá­rat, majd több mint két eszten­dővel ezelőtt - elővásárlási jo­gával élve - meg­­vásárolta a budapesti társaság részvényeinek 96,4 százalékát. (Valamivel több mint 3 százalék az ÁPV Rt.-é, és ugyancsak az állam tulajdo­nában van egy aranyrészvény, amely a márkához fűződő jogo­kat, valamint a stratégiai dön­tésekben való részvételt bizto­sítja.) A tulajdonosváltással - mint azt Juhász Gyula, a Herz Szalá­migyár Rt. cégvezető igazgatója munkatársunknak elmondta - si­keres időszak kezdődött a több mint 100 éves cég történetében. Amikor a Herz a Pick többsé­gi tulajdonába került, háromfajta terméket gyártottak, napjaink­ban tizenötöt. A hazai, illetve, az exportpiacon­ olyats nagy a ke­reslet a Herz term­ékek iránt,a hogy a gyárban több műszakban, fo­lyamatosan dolgoznak. Az 1994-es tört évben 1,1 mil­liárd forintos árbevétel mellett 27 milliós nyereséget értek el, ta­valy az éves árbevétel 3 milliárd forint volt, a nyereség 160 mil­lió forint. Idén 300 millió forinttal tervezik növelni az árbevételt, és 211 millió forintos nyereségre szá­mítanak. Az idei év első negyedében annyi szeletelt szalámit gyárottak, mint tavaly egész évben, ezért azt tervezik, hogy egy újabb cso­magológépet vásárolnak. A nö­vekvő termelés szükségessé tet­te, hogy a viszonylag stabilnak mondható 280 fős létszámot 316-ra emeljék. A gyár területén 600 millió forintos költséggel saját erő­ből, illetve a Pick Szeged Rt. pén­zügyi támogatásával újabb hús­­feldolgozó üzemet építenek. A saját forrást az 1994- és 1995. évi ered­mény biztosítja; a tulajdonosok a nyereséget a termelésbe for­gatták vissza. Pick téliszalámiból az éves ter­melés jelenleg 10 ezer tonna. A Herz szalámiból ennek a mennyi­ségnek több mint egyötödét ter­melik. Külföldön a legnagyobb téliszalámi-kereslet Németország­ban van, de szállítanak Hollan­diába, Lengyelországba, Svédor­szágba, Svájcba, Szlovákiába és Csehországba is. A német pia­con egy-egy kizárólagos vevője van mind a Pick, mind a Herz szaláminak. Annak ellenére, hogy nem az olcsó termékkategóriába tartozik, a hazai kereslet is fo­lyamatosan növekszik. A két szalámifajta hagyomá­nyosan azonos technológiával ké­szül, ízük annyiban különbözik egymástól, hogy más a tiszai és más a dunai mikroklíma, s kü­lönböző penészgombák fejlődését segítik elő. A téliszalámi-gyártás igen költséges. A termék­­ a 90 napos érlelést beszámítva - 100-110 nap alatt készül el. A Herznél egyidejűleg 700 tonna téliszalámit érlelnek, ami mai áropi 700 millió forint lekötését jelen­ti. A Herz termékeinek értékesí­tésével az országban 16 egyéni vállalkozóként tevékenykedő már­kakereskedő foglalkozik, saját koc­kázatára. A cégnek közvetlen ve­­vőkapcsolata van valamennyi üz­letlánccal is. A Herz folyamato­san bővíti választékát, olyan ter­mékeket dob piacra, mint a Su­likolbász, a Tüzes vastagkolbász, a Tüzeskarika vagy a Sátánkol­­bász. B. M. ♦ JELENLEG 600 EZER MEZŐGAZDASÁGI NYUGDÍJAS él Magyarorszá­gon, kétharmaduk a szövet­kezetekben eltöltött munka­­viszony után kapja az öreg­ségi járandóságát, ami összességében havi 1500 fo­rinttal kevesebb az átlagos nyugdíjnál, jelentette ki a Me­zőgazdasági Nyugdíjasok Or­szágos Egyesületének múlt heti közgyűlésén Pongrácz Aladár elnök. A nyugdíj he­lyett jelenleg 36 ezer mező­­gazdasági dolgozó átlagosan 10 ezer forint járadékot kap, ám még ez a juttatás is ve­szélyben forog. Az egyesü­let szorgalmazza a szövet­kezetek helyzetének megszi­lárdítását, mert ezáltal na­gyobb forrást tudnak bizto­sítani az alacsony nyugdíjak és járadékok kiegészítéséhez. ♦ A 3 ÉVE INDULT MINŐSÉ­GI MOZGALOM a jövőben az ipari termékekre is kiter­jed, így a „rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar ter­mék" védjegy nem csak az élelmiszer-ipari árucikkeken AGRÁRHÍREK jelenik meg. Eddig 10 ma­gyar élelmiszer érdemelte ki a védjegy viselésének jogát, legutóbb a Mátra Cukor Rt. két cukorterméke és a Mire­lit Rt. kövön sült pizzája (hat­féle ízesítéssel) kapta meg a védjegy viselési jogát. A védjegy elnyerésének igen szi­gorúak a feltételei. A Mátra Cukor Rt. és a Mirelit Rt. már az ISO 9000-es minőségta­núsító szabvány szerint végzi a termelését. A Mirelit 2 mil­liárd forintos beruházást hajtott végre a pizza gyártásához, s ugyancsak milliárdos nagy­ságrendű beruházást valósí­tottak meg a mátrai cukor­gyárakban is. ♦ GYÖNGYÖSÖN RENDE­ZIK AUGUSZTUS 13—14. KÖZÖTT A XXV. OR­SZÁGOS BORVERSENYT, amelyen a hazai szőlő- és borgazdaság fejlődésének eredményeit láthatják az ér­deklődők. A nevezés határ­ideje még nem járt le, de a beérkezett pályázatok alap­ján már most elmondható, hogy több mint félezer ma­gyar bor közül kell majd a zsűrinek kiválasztani a leg­jobbakat. Nagy versenyre kell számítani, hiszen közismert, hogy a borászat az elmúlt években jelentős mértékben fejlődött, s mindinkább a ter­mőhely, a fajta, az évjárat, a minőség érvényesül, miköz­ben a származás és eredet­­védelem is meghatározó sze­repet kapott. A borgazdák az asztali, a táj, a minőségi és a különleges minőségű ka­tegóriákban nevezhetnek, mégpedig a megyei, az egye­sületi vagy a hegyközségi bor­versenyeken aranyéremmel díjazott termelői borokkal, mu­zeális nedűkkel, vermutokkal, csemege borokkal, pezsgők­kel. ♦ AZ AGREVO VÁLLALAT ELŐSZÖR MUTATOTT BE olyan kísérletet Magyarorszá­gon, amelynek során a gyom­irtás alapja a modern biotech­nológia, géntechnika. A ku­tatások már több mint húsz évvel ezelőtt megkezdődtek, s akkor értek el sikert, ami­kor géntechnikát alkalmaztak. AGRÁRIUM NAPI, gazdaság Takarmányhiánnyal küszködnek az állattartók Az állattenyésztők által adott téves információk miatt alakult ki a takarmányhiány, nyilatkozta egy hete Makay György, a Gabonaszövetség főtitkára lapunknak (NAPI Gazdaság, 1996. június 20. 3. oldal). Kállay Béla, a Baromfi Termék­­tanács (BTT) igazgatója és Mike Imre, a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) titkára alaptalannak tartják ezt az állítást; valóban kevés a takarmány, de ez nem az ő rossz prognózisaiknak tulajdonítható. Az állatállományra és a ter­melésre vonatkozó előrejelzése­ket körültekintő előkészítés után, korrekten adta meg a BTT, szö­gezte le az igazgató. Az 1995-ös év igen eredményes volt, idén viszont az exportszubvenciók 40 százalékos csökkentésével - ami a tavalyihoz képest 3 milliárd forint veszteséget okozott a ba­romfiiparnak - éppen akkor súj­tották az ágazatot, amikor a ter­melés felfutóban volt. Az állat­­állomány az elmúlt évben jelen­tősen gyarapodott, a BTT idei előrejelzésében az 1995 végére kialakult létszámból indult ki. Igazságtalan elosztás Tavaly a baromfiállomány 22-23 százalékkal növekedett, a hústermelés 270 ezer tonnáról 338 ezer tonnára emelkedett. A ki­vitel még jobban, több mint 30 százalékkal nőtt. Sok év után ismét 100 ezer tonna fölé emelkedett az exportált áruk mennyisége. A baromfiágazat ezt a tren­det idén is folytatni kívánta, és erre is számított. Minden mos­tani ellenkező állítással szemben azt hangoztatta, hogy a barom­fitermelésnek nem szabad csök­kennie, legalább az 1995-ös szinten kell maradnia. A BTT prognó­zisa az állatállomány n növekedé­­­­sét jelezte. Ma már látszik,, hogy miközben a pulykatermelés több mint kétszeresére nőtt, a csir­ketermelés valójában nem emel­kedett (a szülőpárok száma is csökkent). Ennek megfelelően a baromfiágazat takarmányigénye az idei év első felében a vártnál csupán 10 ezer tonnával volt több, ami az egész évi, 1,7-1,8 millió tonnás igényhez képest elenyé­sző mennyiség. Ugyanakkor tény, hogy jelenleg takarmányhiány van. A baromfitermelők nem jut­nak szemestermény-utánpótláshoz. Külön szólt a terméktanács igaz­gatója a kukoricabotrányról. A Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (Tig) újabb 30 ezer tonna ku­koricára írt ki pályázatot (31 ezer tonnát már korábban eladtak a termelőknek). A BTT nehezmé­nyezi, hogy a kormány - az ak­ciót kezdeményező baromfisok in­tenciói ellenére - normatív pá­lyázati rendszerben hirdette meg a kukoricaeladást a Tig készle­teiből. A BTT úgy vélte és véli, hogy itt a libatenyésztőket kel­lene előnyben részesíteni. Jelez­te az agrártárcának, hogy az új termésig még mintegy 22 ezer tonna kukoricára van szükség a liba, pontosabban a libamáj ter­meléséhez. A normatív pályáza­ton az kapja meg a kukoricát, aki magasabb árat ajánl fel ér­te. A takarmánygyártók pedig jóval nagyobb anyagi erővel ren­delkeznek a termelőknél, sok­kal jobbak tehát az esélyeik, kü­lönös tekintettel arra, hogy plusz­költségeiket tovább tudják há­rítani a vevőkre. A Tig pályá­zata tonnánként 28 ezer 50 fo­rint árminimumot szabott meg. Nem csoda, hogy a száz-egyné­­hány termelői pályázó mindössze 270 tonnát nyert el. Furcsa, hogy a földművelésügyi tárca nem vette figyelembe a 45 millió dollár ex­portot hozó libaágazat­ érdekeit, óhajait. A termelők még reménykednek Vajon miért nincs elég termény az országban? Kállay Béla sze­rint az lehet a magyarázat, hogy feldolgozott formában mégis ki­vitték a határokon túlra. Az in­formációs rendszer tehát aligha­nem valóban rosszul működik - de nem annyira a baromfiága­zatban... Elvileg azt lehetne tanácsolni a gazdáknak, hogy kössenek hosszú távú szerződést a takar­mánytermelőkkel és -feldolgozók­kal. Ez azonban gyakorlatilag nem megoldható. A mai gazdasági vi­szonyok között nem lehet a kö­vetkező évi árakra szerződést köt­ni. Ha a helyzet nem változik, előbb-utóbb az lehet a megol­dás, hogy a termelők megveszik a termőterületet, és saját ma­guk kezdenek takarmányterme­lésbe. Az ágazat jelenlegi helyzeté­ről szólva az igazgató elmondta: az év első négy hónapjában a csirkeexport több mint 30 szá­zalékkal, a pulykaexport pedig 150 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának ki­vitelét. A pulykakivitel erőtel­jes felfutását az magyarázza, hogy a tavaly megmaradt készletet si­került piacra dobni. A csirkénél a combexport lendítette fel a ki­vitelt. Ugyanakkor a világpiaci árak nem biztosítanak annyi nyere­séget, ami a termelési költségek növekedését ellensúlyozná. A ta­karmány és más input tényezők áremelkedése 25 milliárd forint kiadástöbbletet jelent, míg a be­vételi oldalon csak 15 milliárd forint jelentkezik. Makroszinten tehát 10 milliárd forint eredmény­­romlással kell számolniuk a ba­romfitermelőknek. Az első fél év termelése a tavalyi azonos idő­szakhoz hasonlóan alakul, ám en­nek kizárólag az az oka, hogy még mindig kifizetődőbb akár veszteséggel is működtetni a ka­pacitást, mint leállni. A becsu­kott kaput ugyanis már nem le­het újból kinyitni, s a termelők­ben még mindig él a remény: jövőre másként működik majd a támogatási rendszer, mondta végezetül Kállay Béla. Jó volt az előrejelzés Mike Imre szintén visszauta­sította azt az állítást, hogy rossz előrejelzést adott volna a Vágó­állat és Hús Terméktanács. Ta­valy egy kormányzati intézkedés hatására­­ vissza nem térítendő, támogatást adtak a termelőknek a jó minőségű kocasüldők és te­nyészkanok beállításra - a ser­téstartók több ezer anyakocát ál­lítottak be, ráadásul az év má­sodik felében a hús ára is na­gyon kedvező volt. Év végén 190-200 forint között mozgott az élőállat kilójának átlagos fel­vásárlási ára. A kedvező tendencia megmutatkozott a nagyarányú ko­­casüldő-kihelyezésben is. Az ál­lomány alakulása alapján a VHT számításokat készíthetett az 1996-ban várható növekedésre. A VHT 1995 utolsó negyedé­ben jelezte, hogy 1996-ban az előző évinél 800 ezer-1 millió darabbal több hízósertésre szá­míthatnak a feldolgozók. Ennek alapján csontoshúsból 25 ezer ton­nával több exportot terveztek az idei évre. Az exportszubvenci­ók» ^PS^okozó kormánydöntés -­amely idő 95 vége helyett csak idén­ Várrt szhertté, és 35-40 szá­zalékos csökkenést jelentett - ne­héz helyzetbe hozta az ágazatot. A dolláronkénti 20 forintos tá­mogatás kevés a jövedelmező alap­anyag-termeléshez és -feldolgo­záshoz. Erről már az év eleje óta vitatkoztak a kormányzattal, s jelezték, hogy ez gondot fog okozni a gazdálkodásban. (Az első pia­ci zavaron az elmúlt két hónap­ban jutott túl a sertéságazat.) A VHT többletsertéssel számolt, s ezzel az FM is egyetértett. A Ga­bonaszövetség főtitkárának nyilatkozata annál is érthetet­lenebb, mivel a VHT ezt több fórumon is elmondta, sőt a Ga­bona Terméktanács ülésén is be­számolt a várható állománynö­vekedésről. Növekvő költségek Az idei év első öt hónapjá­nak eredményei igazolják a VHT prognózisát: 417 ezer darabbal több sertést vásároltak fel, mint az előző év azonos időszakában. Sertés csontoshúsból az első fél­év végére 42-44 ezer tonna ex­portot bonyolít le az ágazat, ta­valy az első félévben ez a mennyi­ség mindössze 29 ezer tonna volt. Ami az abraktakarmány- és táp­ellátás helyzetét illeti: az elmúlt év IV. negyedéve óta tapasztal­ható áremelkedés 46 százalék­kal növelte a termelési költsé­geket, a szemes termény drágu­lása (mázsánként 2500 forint alatt nem lehet hozzájutni) az elmúlt másfél hónapban további 23-25 százalékos kiadási többletet oko­zott. Ezt a a felvásárlási árak­ban nem lehet érvényesíteni. A többletkínálat levezetésére a kormányzat egyes termékek nor­matív exportszubvencióját augusz­tus végéig megemelte. A bőrös félsertéseknél és a csontos nemeshúsrészeknél kilogramonként 15 forint, élő­sertéseknél súlykategóriától füg­getlenül 20 forint plusztámoga­tást adnak. A probléma az, hogy ezt a több­letet az idei IV. negyedévi ex­portszubvenciós keret terhére nyújtják. Márpedig az idei ex­portárualap 23-25 ezer tonnával nagyobb, az idei exportszubven­ciós keret 2 milliárd forinttal ke­vesebb a tavalyinál. Szeptember­ben tehát már nem lesz pénz ex­porttámogatásra. Ennek hatására már megkezdődött a kocakivá­gás. (A tehénkivágás szintén­ az év első öt hónapjában a felvá­sárolt marhaállomány fele tehén volt, ami miatt drasztikusan csök­kenni fog a jövő évi árualap.) A második félévben viszont így várhatóan kisebb lesz a kínálat, s a felvásárlási árak drasztiku­san emelkednek. A jelenlegi ex­portszubvenciós rendszer 166-170 forint kilónkénti felvásárlási árat képes támogatni a jó minőségű sertések esetében, és a draszti­kus áremelkedést a hazai pia­con sem lehet a piacon érvénye­síteni - mondta a VHT titkára. Vannak tartalékok Ám magában az ágazatban is sok a tennivaló. Az idei első öt hónapban 1 millió sertést vág­tak minősítéssel. Az S kategóri­ába a sertések 1,14 század szá­zaléka, az E-be 13,91 százalék, az U minőségi kategóriába 35 százalék, az R-be 31,51 száza­lék, az O-ba 14,3 százalék, a P-be pedig 4,14 százalék került. Mi­nimális minőségjavulás már érez­hető, de jó volna, ha érvényt szereznének annak az 1994-es FM-rendeletnek, amely az EUROP minősítési rendszer kö­telező bevezetését írta elő. A VHT-nek az az álláspont­ja, hogy tőkehús-forgalmazásra csak azok az üzemek kapjanak engedélyt, amelyek a vágás utá­ni minősítést elvégzik. Ha a ha­zai minőséget összehasonlítjuk a nyugat-európaival, nem éppen kedvező a kép: ott az O és a P minőségi kategóriába a sertések­nek mindössze 2,6-3,5 százalé­ka esik, és a magyarországinál lényegesen magasabb, 66-70 szá­zalék az S, az E és az U kategó­riák aránya. Nálunk a jelenlegi, átlag 48 százalékos húskihozatali arányt 55 százalékra kellene emel­ni, ez a 7 százalékos minőségja­vulás több mint 10 milliárd fo­rint pluszbevételt hozna az ága­zatnak. Az egy kocára jutó hízósertés-ki­bocsátás ugyancsak alacsony Ma­gyarországon a fejlett országok­hoz képest. Ha az anyakocák csak eggyel több hízósertést szülné­nek, már akkor is félmillióval több sertés jelenhetne meg a pi­acon, ami 8 milliárd forint plusz­­bevételt hozna. Lényegesen ma­gasabb a magyarországi takar­mány­felhasználás is. Az itteni termelők 1 kilogramm élősúly elő­állításához 4 kilogramm takar­mányt használnak fel, Nyugat-Eu­­rópában 2,26-2,4 kilogrammot. Egyfelől tehát lehet kritizálni az agrárszabályozást és az export­­szubvenciókat, másfelől viszont önkritikusan meg kell vizsgálni, milyen belső tartalékok rejlenek a gazdálkodásban. Minőségi alap­anyag-termelés nélkül nem le­het jövedelmezően sertéseket ne­velni, mondta végezetül Mike Im­re. Hajtun György

Next