Napi Gazdaság, 1996. december (6. évfolyam, 279-300. szám)
1996-12-02 / 279. szám
1996. december 2. AGRÁRIUM Tízmilliárd forintos zöldmezős beruházást készít elő a Délhús Az egy főre jutó hazai húsfogyasztás évről évre csökken: 1986-ban 42,6 kilogramm volt az átlagfogyasztás, az idén már csak 29 kilogramm. A csökkenő belföldi fogyasztás mellett kíméletlen árverseny is folyik a húsipari cégek között, hiszen csak egymás rovására, illetve az export növelésével képesek a termelési szintet fenntartani. A Délhús Rt. ügyvezetője, Schimidt Károlyné a NAPI Gazdaságnak elmondta: a társaság az idén 20 milliárd forint árbevétel elérését tűzte célul, ezzel hazai piaci részesedésük megközelíti a 20 százalékot. Pécsi, bajai és alsómocsoládi gyáraikban az idén 500 ezer sertést és 20 ezer szarvasmarhát dolgoznak fel. Az rt. árbevételének 33 százaléka exportból származik. A belföldi verseny komoly kihívást jelent a cég számára, s ezért kidolgoztak egy hároméves programot. A program tartalmazza azt is, hogy három éven belül megvalósítanak egy 8-10 milliárd forintos zöldmezős beruházást Baja környékén. A Délhús Rt. stabil partnere Bács-Kiskun és Baranya megye sertéstartó gazdaságainak. A jövő évre kötött szerződéseik alapján a feldolgozandó alapanyag 80 százaléka már rendelkezésre áll. A cég 160 féle terméket kínál a belföldi piacon, s bajai üzemük már két éve megszerezte az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítványt. Év végére pedig a pécsi és az alsómocsoládi gyár auditálása is megtörténik. A kereskedők számára szimpóziumot rendeztek a Foodapest '96 kiállításon, amelyen neves szakemberek adtak tanácsot a kis- és nagykereskedőknek, hogyan növelhető a forgalom az üzletekben. A Délhús exporttevékenységéről szólva Schmidt Károlyné hangsúlyozta: a spanyol Serrano sonka alapanyagát ők adják, az idén 2 ezer tonnát exportáltak. Svédországba kiszerelt formában exportálják a marhahúst, s nagy mennyiségű sertéshúst adnak el Horvátországban. Oroszországba a cég húskészítményeket szállít. H. Gy. Csőd szélén a zalai burgonyatermeléit feledik a 40 ezer hektárnyi kukorica aratása. November 20-áig mintegy 36 ezer hektárról került magtárakba a termés. A rendelkezésre álló statisztikák szerint Zalában ekkora területen még soha nem termeltek kukoricát, s az átlagtermésre sem lehet panasz, hiszen megközelíti a hektáronkénti 5,5-5,6 tonnát. A termelők, az üzemek közötti szóródás persze nagy, ami döntően a felhasznált műtrágya mennyiségével magyarázható. Egyes körzetekben hektáronként 10 tonnát is betakarítottak, míg másutt hármat sem. A termelők közül azok jártak a legjobban, akik még lábon, tonnánként 21-22 ezer forintért túladtak a tengerin, hiszen jelenleg legföljebb 15-16 ezerért tehetik meg ezt. A megyében az idén 5100 hektáron termeltek napraforgót. A hektáronkénti átlagtermés mindössze 1,5-1,6 tonna lett, ami döntően a rendkívül csapadékos, szeptemberi, október eleji időjárással magyarázható. Az ügyvezető alelnök szerint a ma már mindössze 1000 hektárnyi területről szüretelt almatermésnek sem a minőségével, sem a mennyiségével nem volt gond, s az értékesítés is viszonylag zökkenőmentesen zajlott. Befejeződött az 1500 hektárnyi cukorrépa betakarítása is. A hektáronkénti 34 tonnás átlagtermést és a növény jövedelmezőségét alapvetően jónak ítélik a szakemberek. A kamara ügyvezető alelnöke úgy véli, hogy a zalai gazdák és gazdálkodók jelentős részének nem csupán anyagi helyzete bizonytalan, hanem azzal sincsenek tisztában, miből mennyit érdemes termelni. Ez az egyik alapvető oka az időről-időre jelentkező és piaci zavarokat okozó túltermelési válságnak is. K. Zs. A csőd szélére kerültek a zalai burgonytermelők: az itt bevetett 2000 hektár átlagtermése meghaladta a 20 tonnát, a felvásárlási ár viszont kilogrammonként 10 forint körülire zuhant. A jó termés így tönkreteheti a gazdákat. A megye több üzletében jelenleg már 12 forintért is lehet krumplit kapni, ám a termelők az átlagosan is jó belföldi termés és a kereslet csökkenése miatt - így sem képesek túladni hatalmas készleteiken. Torma Gyula, a megyei agrárkamara ügyvezető alelnöke a NAPI Gazdaság kérdésére elmondta, hogy a térség több tucat termelője - köztük szövetkezetek és mezőgazdasági társaságok juthatnak csődbe a rendkívül alacsony felvásárlási ár miatt. A termelők vesztesége a jelenlegi becslések szerint már most százmilliós nagyságrendű. A betakarítások állásáról Torma Gyula elmondta: befejezéséhez kö Javuló baromfipiaci kilátások A technológia fejlesztésére kell koncentrálni Az elmúlt öt év során mélypontra zuhant baromfitermelés lassú növekedésnek indult. Tavaly 338 ezer tonna baromfit vásároltak fel, míg exportra 104 ezer tonna húst szállítottak. Az idén hasonló termelési eredmények várhatók. A korábban tapasztalható leépülés az általános piacvesztés miatt következett be: időközben felére esett vissza az alapanyag-felvásárlás, az export pedig alig érte el a korábbi évek egyharmadát. Azóta azonban az ágazat túljutott a mélyponton - mondta a NAPI Gazdaságnak Kállay Béla, a Baromfi Terméktanács (BTT) ügyvezető igazgatója. Az 1988-as esztendő a baromfitermelésben csúcsévnek számított: több mint félmillió tonna szárnyast dolgozott fel az ipar, amelynek 60 százalékát a külpiacon értékesítették. Ezzel szemben 1993- ban csak 252 ezer tonna baromfit dolgoztak fel, s mindössze 64 ezer tonnát adtak el külföldön. Kállay elmondta: a szárnyasok között a libatermelésnek stabil, de nem növekvő piaca van. A libatermelés legnagyobb részét, 22 ezer tonnát a német piacon adják el a kereskedők, míg belföldön 12 ezer tonna libahúst értékesítenek. A külpiacon keresett termék a libamáj és a toll is. A víziszárnyasok kapcsán az igazgató megjegyezte: a jelentős dollárbevételt hozó termékekről nem szabad lemondani, de mindenképpen csökkenteni kell a termelési költségeket. Kállay szerint a termelői perspektívát a brojlercsirke és a pulyka tartása jelentheti, hiszen a csirke a következő évezredben is kedvelt étele lesz a világnak. Erőteljesen javul a pulykahúspiaci pozíciója, jelzi ezt az is, hogy világszerte növekszik a termelés. Tavaly a világ baromfihústermelése túllépte az 50 millió tonnát, kétezerre pedig 61 millió tonna baromfihús felhasználásával számolnak. Magyarország számára azonban a piaci bővülést nem az Európai Unió jelenti - ide 80 ezer tonnát szállíthatnak a kerskedők - , hanem a keleti, nagy mennyiséget felvevő piacok. Az itteni térnyeréshez azonban a hazai feldolgozóiparnak még magasabb szintre kell fejlesztenie a termelését. Annál is inkább, mert egy nemzetközi felmérés szerint a brojlertermelés költségeit tekintve az országok közötti összehasonlításban a középmezőnyben foglalunk helyet. A lemaradást főleg a takarmányértékesítési mutató és a hizlalási idő elhúzódása miatt tapasztalható. Jelenleg például 2,3 kilogramm körüli a takarmányértékesítési mutató, azaz egy kilogramm húsz 2,3 kilogrammnál valamivel kevesebb takarmányból állítanak elő. A hizlalási idő 46 nap, amelynek végére 1,9 kilogram átlagsúlyt érnek el. Ennél jobb eredményt azokban az országokban érnek el, ahol a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák. Ezért az agrártárcának a műszaki fejlesztést kell nagyobb mértékben támogatnia - mondta Kállay Béla, H. Gy. Baromfitermelés c (ez isérté er tonn 1988 besíti a) 1990 isala 1993 kulás. 1995 a 1996* Csirke felvásárlás1 372 295 145 198 184 belf. értékesítés2 104 82 76 81 77 export2 170 118 31 60 52 Tyúk felvásárlás1 18 136 68 belf. értékesítés29 6 3 2 2 export24 3 0 0 1 Pulyka felvásárlás1 32 59 39 48 64 belf. értékesítés28 14 17 24 25 export2 13 229 9 16 Liba felvásárlás1 51 71 44 52 50 belf. értékesítés29 14 12 12 12 export2 20 33 16 22 22 Kacsa felvásárlás1 31 26 18 34 31 belf. értékesítés27 7 6 6 6 export2 14 108 13 13 Összesen: felvásárlás1 504 464 252 338 337 belf. értékesítés2 137 123 115 125 122 export2 221 186 64 104 104 Libamáj t3 1314 1305 1372 1320 1350 Kacsamáj t3 250 544 360 440 370 * várható, 1 élősúly, 2 vágott súly, 3 csak export OROSZ MEZŐGAZDASÁG Súlyos válság Az orosz agrárszektor még nem vészelte át a társadalmi rendszerváltás drámai következményeit, s továbbra is nehéz helyzetben van. A termelőképesség megcsappant, ahhoz pedig, hogy az ágazat újra elérje a fordulat előtti eredményeket, több évtizedes, állami és regionális szinten egyaránt támogatott építő munkára lenne szükség. Ez a legfőbb következtetése annak a tanulmánynak, amelyet a közelmúltban készített s hozott nyilvánosságra a föderáció mezőgazdasági minisztériuma, valamint a moszkvai informatikai és műszaki-tudományos kutatóintézet. Mint a tanulmányból kiderül, Oroszország gabonatermelése az 1992. évi 106,9 millió tonnáról 1995-re 63,5 millió tonnára, a cukorrépatermelés ugyanezen időszak alatt 25,5 millió tonnáról 9,4 millió tonnára, a tejtermelés pedig 7,9 millió tonnával, 39,3 millió tonnára mérséklődött. Ebből következően mérséklődött a mezőgazdaságnak a bruttó hazai termék előállításában elért részaránya is. Ez tehát nem az ipari termelésnek a mezőgazdaságit meghaladó mértékű növekedéséből következett, hanem az agrárágazatnak az ipart meghaladó ütemű teljesítménycsökkenésével magyarázható. Az összességében sötét kép elsősorban a kollektív üzemek folyamatos termeléscsökkenéséből fakad. Ezzel szemben a magánszektor - 280 ezer egyéni gazdaság, plusz az úgynevezett melléküzemek sokasága — teljesítménye nem csökkent, hanem javult, bár ez a javulás nem ellensúlyozta a szövetkezetekre jellemző nagyfokú teljesítményromlást. Emellett a magángazdaságok finanszírozási helyzete is rendkívül kedvezőtlen. 1994 végéig 45 ezer egyéni gazdálkodó fel is adta tevékenységét. A tanulmány szerzői szerint a rendszerváltás utáni reformok formális jelleget öltöttek, a kolhozok és a szovhozok átalakulása a gyakorlatban sok esetben csak a cégtábla átfestését jelentette. Az elemzők ennek ellenére úgy érvelnek, hogy az állami szektor agrárüzemeit a jövőben nemcsak meg kell őrizni, hanem támogatásuk is kívánatos, mivel ezek az üzemek játsszák vidéken a tudományos-műszaki haladás motorjának szerepét. Az orosz mezőgazdasági nagyüzemekben 1995-ben 21 500 milliárd rubelt fektettek be, ami reálértéken számítva nem több, mint az 1992-es beruházási volumen egykilencede. Ez az Oroszországban tavaly végrehajtott beruházások 8,6 százaléka, szemben az egy évvel korábbi 14 százalékkal. A beruházások csökkenése, illetve a mezőgazdasági termelési eszközök árainak felszabadítása egyértelműen az ágazat helyzetének romlásához, a gép- és berendezésállomány további elöregedéséhez vezetett, így az orosz mezőgazdaság gép- és berendezésellátottsága ma már csupán tizede a fejlett ipari országok színvonalának. Például az ezer foglalkoztatottra jutó szállítóeszközök száma az amerikai mezőgazdaságban ma 215-szöröse az oroszországinak. A termelési eszközök elmaradottságát súlyosbítják az infrastruktúra, vagyis az úthálózat, az öntözés, valamint a tároló- és feldolgozókapacitások hiányosságai. A tanulmány szerzői úgy fogalmaznak, hogy amennyiben a termelési mutatókat nagymértékben rontó hiányosságokat felszámolnák, Oroszország nemcsak el tudná látni magát élelmiszerekkel, hanem - megfelelő tárolókapacitások kiépítése esetén - például gabonából nettó exportőrként léphetne fel a világpiacon. A termelőeszközök és az infrastruktúra elmaradottságának kedvezőtlen hatását az árak és a költségek közti olló nyílása is fokozza. Az állami felvásárlási árak a költségvetés ugyancsak kedvezőtlen helyzete miatt olyan alacsonyak, hogy a termelők ma már egyre kevésbé hajlandók arra, hogy termékeiket állami felvásárlóknak értékesítsék. Ennek következtében a mezőgazdaságtól a feldolgozóipar részére eladott áru mennyisége néhány év leforgása alatt 30-40 százalékkal mérséklődött. Az árbevétel ebből fakadó csökkenése „visszaütött”, lebénította a mezőgazdaság gép-, berendezés-, vetőmag-, üzemanyag-, áram-, de még állat- és növényvédőeszköz-vásárlási készségét, illetve képességét is. Az állami felvásárlások csökkenésével párhuzamosan megnövekedett a mezőgazdasági termékek közvetlenül a fogyasztók részére történő értékesítésének jelentősége. A feldolgozóipari üzemek részéről a mezőgazdasági üzemekre gyakorolt árnyomást pedig az utóbbiak saját üzemek létrehozásával igyekeztek és igyekeznek kivédeni, ami miatt a mezőgazdaság árbevételein belül a feldolgozott áruk részaránya a gabona esetében ma már eléri a 7, a napraforgónál a 11, a cukorrépánál az 54, a tenyészállatnál és a baromfinál pedig a 33 százalékot. Új jelenség, hogy a termelők mind több árut helyeznek el a külföldi piacokon, mivel a külföldi importőrök kedvezőbb feltételeket kínálnak nekik, mint a hazai felvásárlók. A külföldiek által felvásárolt feldolgozott élelmiszereket azután sok esetben visszaszállítják, reimportálják Oroszországba. Kétségtelen, hogy az orosz mezőgazdaság helyzetét nagymértékben rontotta a lakossági vásárlóerő drámai mértékű csökkenése is. Így például a hús- és hústermék-, valamint a cukor- és édességfogyasztás 1995-ben egynegyedével, a tej- és tejtermék-, a hal-, valamint a gyümölcsfogyasztás egyötödével volt alacsonyabb, mint 1990-ben. Ezzel szemben csak a burgonya- és a kenyérfogyasztás emelkedett. S miközben ugyancsak 1990-ben az orosz polgárok a tudósok által ajánlott kalória-, illetve állatifehérje-mennyiség 100, illetve 92 százalékát vették magukhoz, addig 1993-ra ez az arány 90, illetve 71 százalékra mérséklődött. Az orosz lakosság élelmiszer-ellátása a korábbi évtizedek során is nagyban függött a mezőgazdasági alapanyagok és takarmányok importjától. Ez a helyzet a 90-es évtizedben sem javult. Változás tulajdonképpen csak annyiban történt, hogy az agrárimporton belül megnőtta feldolgozott termékek részaránya. Ma már a nagyvárosok boltjaiban értékesített élelmiszerek 80 százaléka külföldi eredetű, vagyis importált termék (NAPI Gazdaság, 1996. október 21., 5. oldal). Noha az import jelentősen hozzájárul az oroszországi ellátási helyzet szinten tartásához, a nagy volumenű behozatal nagymértékben megterheli az ország kereskedelmi mérlegét és valutatartalékait, korlátozza a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztési lehetőségeit. Az élelmiszerimport értéke ma már többszöröse annak az összegnek, amit az agrárgazdaságban használt temetési eszközök behozatalára fordítanak. A mezőgazdaság válsága, a termelés drasztikus visszaesése természetesen a falusi lakosság szociális helyzetére is kihat. Nőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak körében a munkanélküliség, mivel a jó 20 millió munkaképes polgárral szemben az ágazat csak 15 millió munkahelyet tud kínálni. S bár a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1991 és 1993 között 3 százalékkal emelkedett, az egykori Szovjetunió más köztársaságaiból történt bevándorlás is nagymértékben megterhelte a munkaerőpiacot. A tanulmány szerzői úgy vélik, az államnak fokozottan kell támogatni a mezőgazdaságot, különös tekintettel a munkahelyteremtésre. Juhász Imre Egyes fontosabb élelmiszerek egy lakosra jutó fogyasztása Oroszországban (kilogramm/év) 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Hús- és hústermékek 75 69 60 59 57 52 Tej- és tejtermékek 386 347 281 294 278 225 Tojás (darab) 297 288 263 250 234 218 Cukor 47 38 30 31 31 29 Burgonya 106 112 118 127 122 122 Zöldség, gyümölcs 89 86 77 71 65 64 Gabonatermékek (kenyér, tésztaáru, liszt, lisztre átszámítva) 119 120 125 124 124 124 Különböző bankok által ajánlott hitelkondíciók a CONCORDIA KÖZRAKTÁR Rt. által kiállított közraktárjegy fedezete mellett Bank neve Hitelek kamatkondíciói Forint Deviza Finanszírozás maximuma A bank által hitelfedezetként az áruérték %-ában* elfogadott termékkör** Kereskedelmi és Hitelbank Rt.” 24,5% folyósítási jutalék nincs devizanemtől függően UBOR/FIBOR/stb. 1,25%, folyósítási jutalék nincs tőke + a futamidőre számított kamat összege nem haladhatja meg az áru tőzsdei értékének 75%-át, kiemelt ügyfelek esetében a 85%-ot őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó, cukor, cigaretta CIB Bank Rt. CIB H prime rate + 2%, jelenleg 25,75% folyósítási jutalék nincs LIBOR + 2% folyósítási jutalék nincs a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 60%-a étkezési búza esetében (28%-os sikértartalom felett) 22 000 Ft/tonna őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Daewoo Bank Rt.’" 24,5% folyósítási jutalék nincs LIBOR ♦ 1,25% folyósítási jutalék nincs a folyósított hitel összege maximum az áru tőzsdei értékének 66%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó, cukor, műtrágya (csak a Péti Nitrogénművek által előállított termékek), cigaretta (csak a Concordia Rt. saját telepén tárolva) Takarékbank Rt. 25,5% folyósítási jutalék nincs -tőke + futamidőre számított kamat összege nem haladhatja meg az áru tőzsdei értékének 70%-át őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Általános Értékforgalmi Bank Rt. -LIBOR és/vagy FIBOR + 2%, folyósítási jutalék 0,25% tőke + futamidőre számított kamat összege nem haladhatja meg az áru tőzsdei értékének 77%-t őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Magyar Hitelbank Rt. 25,5% folyósítási jutalék nincs LIBOR + 1,5% folyósítási jutalék nincs a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 80%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Mezőbank Rt. 26,0% folyósítási jutalék nincs a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 70%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó OTP Bank Rt. 25,5-26,5% (hitel nagyságától függően) LIBOR + 1,5-1,7% (hitel nagyságától függően) a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 70%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Abban az esetben, ha az árat a BÁT-on nem jegyzik, a bankok az ára értékének meghatározásakor szakértői véleménnyel alátámasztott belföldi árat, vagy szerződés szerinti árat vesznek figyelembe. " A hitelfedezetként elfogadott termékkör bővítése - az adott bankkal történő megegyezés alapján - lehetséges.Ha a közraktározás művi úton történik, forinthitelnél 0,5%-kal, devizahitelnél pedig 0,25%-kal több a kamat Az oldalt szerkesztette: Ráthy Sándor