Napi Gazdaság, 1996. december (6. évfolyam, 279-300. szám)

1996-12-02 / 279. szám

1996. december 2. AGRÁRIUM Tízmilliárd forintos zöldmezős beruházást készít elő a Délhús Az egy főre jutó hazai húsfogyasztás évről évre csökken: 1986-ban 42,6 kilogramm volt az átlagfogyasztás, az idén már csak 29 kilogramm. A csökkenő belföldi fogyasztás mellett kíméletlen árverseny is folyik a húsipari cégek között, hiszen csak egymás rovására, illetve az export növelésével képesek a termelési szintet fenntartani. A Délhús Rt. ügyvezetője, Schimidt Károlyné a NAPI Gaz­daságnak elmondta: a társaság az idén 20 milliárd forint árbe­vétel elérését tűzte célul, ezzel hazai piaci részesedésük megkö­zelíti a 20 százalékot. Pécsi, ba­jai és alsómocsoládi gyáraikban az idén 500 ezer sertést és 20 ezer szarvasmarhát dolgoznak fel. Az rt. árbevételének 33 szá­zaléka exportból származik. A bel­földi verseny komoly kihívást je­lent a cég számára, s ezért ki­dolgoztak egy hároméves prog­ramot. A program tartalmazza azt is, hogy három éven belül megvalósítanak egy 8-10 milli­árd forintos zöldmezős beruhá­zást Baja környékén. A Délhús Rt. stabil partnere Bács-Kiskun és Baranya megye sertéstartó gazdaságainak. A jö­vő évre kötött szerződéseik alapján a feldolgozandó alapanyag 80 szá­zaléka már rendelkezésre áll. A cég 160 féle terméket kínál a belföldi piacon, s bajai üzemük már két éve megszerezte az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsít­ványt. Év végére pedig a pécsi és az alsómocsoládi gyár auditálása is megtörténik. A kereskedők számára szimpó­ziumot rendeztek a Foodapest '96 kiállításon, amelyen neves szak­emberek adtak tanácsot a kis- és nagykereskedőknek, hogyan nö­velhető a forgalom az üzletekben. A Délhús exporttevékenységéről szólva Schmidt Károlyné hang­súlyozta: a spanyol Serrano sonka alapanyagát ők adják, az idén 2 ezer tonnát exportáltak. Svéd­országba kiszerelt formában expor­tálják a marhahúst, s nagy mennyi­ségű sertéshúst adnak el Horvá­tországban. Oroszországba a cég húskészítményeket szállít. H. Gy. Csőd szélén a zalai burgonyatermeléit feledik a 40 ezer hektárnyi ku­korica aratása. November 20-áig mintegy 36 ezer hektárról­ ke­rült magtárakba a termés. A ren­delkezésre álló statisztikák sze­rint Zalában ekkora területen még soha nem termeltek kukoricát, s az átlagtermésre sem lehet pa­nasz, hiszen megközelíti a hek­táronkénti 5,5-5,6 tonnát. A ter­melők, az üzemek közötti szóró­dás persze nagy, ami döntően a felhasznált műtrágya mennyisé­gével magyarázható. Egyes kör­zetekben hektáronként 10 ton­nát is betakarítottak, míg má­sutt hármat sem. A termelők közül azok jártak a legjobban, akik még lábon, tonnánként 21-22 ezer fo­rintért túladtak a tengerin, hi­szen jelenleg legföljebb 15-16 eze­rért tehetik meg ezt. A megyében az idén 5100 hek­táron termeltek napraforgót. A hektáronkénti átlagtermés mind­össze 1,5-1,6 tonna lett, ami dön­tően a rendkívül csapadékos, szep­­­temberi, október eleji időjárás­sal magyarázható. Az ügyvezető alelnök szerint a ma már mindössze 1000 hek­tárnyi területről szüretelt alma­termésnek sem a minőségével, sem a mennyiségével nem volt gond, s az értékesítés is viszonylag zökkenőmentesen zajlott. Befejeződött az 1500 hektár­nyi cukorrépa betakarítása is. A hektáronkénti 34 tonnás átlag­termést és a növény jövedelme­zőségét alapvetően jónak ítélik a szakemberek. A kamara ügyvezető alelnöke úgy véli, hogy a zalai gazdák és gazdálkodók jelentős részének nem csupán anyagi helyzete bizony­talan, hanem azzal sincsenek tisz­tában, miből mennyit érdemes termelni. Ez az egyik alapvető oka az időről-időre jelentkező és piaci zavarokat okozó túlterme­lési válságnak is. K. Zs. A csőd szélére kerültek a zalai burgonytermelők: az itt bevetett 2000 hektár átlag­termése meghaladta a 20 ton­nát, a felvásárlási ár viszont kilogrammonként 10 forint körülire zuhant. A jó termés így tönkreteheti a gazdákat. A megye több üzletében je­lenleg már 12 forintért is lehet krumplit kapni, ám a termelők­­ az átlagosan is jó belföldi ter­més és a kereslet csökkenése miatt - így sem képesek túladni ha­talmas készleteiken. Torma Gyula, a megyei agrárkamara ügyveze­tő alelnöke a NAPI Gazdaság kérdésére elmondta, hogy a tér­ség több tucat termelője - köztük szövetkezetek és mezőgazdasági társaságok­­ juthatnak csődbe a rendkívül alacsony felvásárlás­­i ár miatt. A termelők vesztesége a jelenlegi becslések szerint már most százmilliós nagyságrendű. A betakarítások állásáról Torma Gyula elmondta: befejezéséhez kö­ Javuló baromfipiaci kilátások A technológia fejlesztésére kell koncentrálni Az elmúlt öt év során mélypontra zuhant baromfitermelés lassú növekedésnek indult. Tavaly 338 ezer tonna baromfit vásároltak fel, míg exportra 104 ezer tonna húst szállítot­tak. Az idén hasonló termelési eredmények várhatók. A korábban tapasztalható le­épülés az általános piacvesztés miatt következett be: időközben felére esett vissza az alapanyag-fel­vásárlás, az export pedig alig érte el a korábbi évek egyharmadát. Azóta azonban az ágazat túlju­tott a mélyponton - mondta a NAPI Gazdaságnak Kállay Béla, a Baromfi Terméktanács (BTT) ügyvezető igazgatója. Az 1988-as esztendő a baromfi­termelésben csúcsévnek számított: több mint félmillió tonna szárnyast dolgozott fel az ipar, amelynek 60 százalékát a külpiacon érté­kesítették. Ezzel szemben 1993- ban csak 252 ezer tonna baromfit dolgoztak fel, s mindössze 64 ezer tonnát adtak el külföldön. Kállay elmondta: a szárnya­sok között a libatermelésnek sta­bil, de nem növekvő piaca van. A libatermelés legnagyobb részét, 22 ezer tonnát a német piacon adják el a kereskedők, míg bel­földön 12 ezer tonna libahúst ér­tékesítenek. A külpiacon keresett termék a libamáj és a toll is. A víziszárnyasok kapcsán az igazgató megjegyezte: a jelentős dollárbevételt hozó termékekről nem szabad lemondani, de min­denképpen csökkenteni kell a ter­melési költségeket. Kállay szerint a termelői pers­pektívát a brojlercsirke és a pulyka tartása jelentheti, hiszen a csir­ke a következő évezredben is ked­velt étele lesz a világnak. Erő­teljesen javul a pulykahús­­piaci pozíciója, jelzi ezt az is, hogy vi­lágszerte növekszik a termelés. Tavaly a világ baromfihús­termelése túllépte az 50 millió tonnát, kétezerre pedig 61 mil­lió tonna baromfihús felhaszná­lásával számolnak. Magyarország számára azonban a piaci bővülést nem az Európai Unió jelenti - ide 80 ezer ton­nát szállíthatnak a kerskedők - , hanem a keleti, nagy mennyi­séget felvevő piacok. Az itteni térnyeréshez azonban a hazai fel­dolgozóiparnak még magasabb szintre kell fejlesztenie a terme­lését. Annál is inkább, mert egy nemzetközi felmérés szerint a brojlertermelés költségeit tekintve az országok közötti összehason­lításban a középmezőnyben fog­lalunk helyet. A lemaradást fő­leg a takarmányértékesítési mu­tató és a hizlalási idő elhúzódá­sa miatt tapasztalható. Jelenleg például 2,3 kilogramm körüli a takarmányértékesítési mutató, azaz egy kilogramm húsz 2,3 ki­logrammnál valamivel kevesebb takarmányból állítanak elő. A hizlalási idő 46 nap, amelynek végére 1,9 kilogram átlagsúlyt ér­nek el. Ennél jobb eredményt azokban az országokban érnek el, ahol a legkorszerűbb technoló­giát alkalmazzák. Ezért az agrár­tárcának a műszaki fejlesztést kell nagyobb mértékben támogatnia - mondta Kállay Béla, H. Gy. Baro­mfitermelés c (ez is­­érté er tonn 1988 besíti a) 1990 is­ala 1993 kulás. 1995 a 1996* Csirke felvásárlás1 372 295 145 198 184 belf. értékesítés2 104 82 76 81 77 export2 170 118 31 60 52 Tyúk felvásárlás1 18 136 6­8 belf. értékesítés29 6 3 2 2 export24 3 0 0 1 Pulyka felvásárlás1 32 59 39 48 64 belf. értékesítés28 14 17 24 25 export2 13 229 9 16 Liba felvásárlás1 51 71 44 52 50 belf. értékesítés29 14 12 12 12 export2 20 33 16 22 22 Kacsa felvásárlás1 31 26 18 34 31 belf. értékesítés27 7 6 6 6 export2 14 108 13 13 Összesen: felvásárlás1 504 464 252 338 337 belf. értékesítés2 137 123 115 125 122 export2 221 186 64 104 104 Libamáj t3 1314 1305 1372 1320 1350 Kacsamáj t3 250 544 360 440 370 * várható, 1 élősúly, 2 vágott súly, 3 csak export OROSZ MEZŐGAZDASÁG Súlyos válság Az orosz agrárszektor még nem vészelte át a társadalmi rendszerváltás drámai következményeit, s továbbra is nehéz helyzetben van. A termelőképesség megcsappant, ahhoz pedig, hogy az ágazat újra elérje a fordulat előtti eredmé­nyeket, több évtizedes, állami és regionális szinten egya­ránt támogatott építő munkára lenne szükség. Ez a legfőbb következtetése an­nak a tanulmánynak, amelyet a közelmúltban készített s hozott nyilvánosságra a föderáció me­zőgazdasági minisztériuma, va­lamint a moszkvai informatikai és műszaki-tudományos kutató­­intézet. Mint a tanulmányból kiderül, Oroszország gabonatermelése az 1992. évi 106,9 millió tonnáról 1995-re 63,5 millió tonnára, a cukorrépatermelés ugyanezen idő­szak alatt 25,5 millió tonnáról 9,4 millió tonnára, a tejterme­lés pedig 7,9 millió tonnával, 39,3 millió tonnára mérséklődött. Eb­ből következően mérséklődött a mezőgazdaságnak a bruttó ha­zai termék előállításában elért részaránya is. Ez tehát nem az ipari termelésnek a mezőgazda­­ságit meghaladó mértékű növe­kedéséből következett, hanem az agrárágazatnak az ipart megha­ladó ütemű teljesítménycsökke­nésével magyarázható. Az összességében sötét kép el­sősorban a kollektív üzemek fo­lyamatos termeléscsökkenéséből fakad. Ezzel szemben a magán­szektor - 280 ezer egyéni gaz­daság, plusz az úgynevezett mel­léküzemek sokasága — teljesít­ménye nem csökkent, hanem ja­vult, bár ez a javulás nem el­lensúlyozta a szövetkezetekre jel­lemző nagyfokú teljesítményrom­lást. Emellett a magángazdasá­gok finanszírozási helyzete is rend­kívül kedvezőtlen. 1994 végéig 45 ezer egyéni gazdálkodó fel is adta tevékenységét. A tanulmány szerzői szerint a rendszerváltás utáni reformok for­mális jelleget öltöttek, a kolho­zok és a szovhozok átalakulása a gyakorlatban sok esetben csak a cégtábla átfestését jelentette. Az elemzők ennek ellenére úgy érvelnek, hogy az állami szek­tor agrárüzemeit a jövőben nem­csak meg kell őrizni, hanem tá­mogatásuk is kívánatos, mivel ezek az üzemek játsszák vidéken a tudományos-műszaki haladás motorjának szerepét. Az orosz mezőgazdasági nagy­üzemekben 1995-ben 21 500 mil­liárd rubelt fektettek be, ami re­álértéken számítva nem több, mint az 1992-es beruházási vo­lumen egykilencede. Ez az Orosz­országban tavaly végrehajtott be­ruházások 8,6 százaléka, szem­ben az egy évvel korábbi 14 szá­zalékkal. A beruházások csök­kenése, illetve a mezőgazdasági termelési eszközök árainak fel­szabadítása egyértelműen az ágazat helyzetének romlásához, a gép- és berendezésállomány további elöregedéséhez vezetett, így az orosz mezőgazdaság gép- és berendezésellátottsága ma már csupán tizede a fejlett ipari or­szágok színvonalának. Például az ezer foglalkoztatottra jutó szál­lítóeszközök száma az amerikai mezőgazdaságban ma 215-szöröse az oroszországinak. A termelési eszközök elmara­dottságát súlyosbítják az infrast­ruktúra, vagyis az úthálózat, az öntözés, valamint a tároló- és feldolgozókapacitások hiányossá­gai. A tanulmány szerzői úgy fo­galmaznak, hogy amennyiben a termelési mutatókat nagymérték­ben rontó hiányosságokat felszá­molnák, Oroszország nemcsak el tudná látni magát élelmiszerek­kel, hanem - megfelelő tároló­­kapacitások kiépítése esetén - például gabonából nettó exportőr­ként léphetne fel a világpiacon. A termelőeszközök és az inf­rastruktúra elmaradottságának kedvezőtlen hatását az árak és a költségek közti olló nyílása is fokozza. Az állami felvásárlási árak a költségvetés ugyancsak ked­vezőtlen helyzete miatt olyan ala­csonyak, hogy a termelők ma már egyre kevésbé hajlandók arra, hogy termékeiket állami felvásárlók­nak értékesítsék. Ennek követ­keztében a mezőgazdaságtól a fel­dolgozóipar részére eladott áru mennyisége néhány év leforgá­sa alatt 30-40 százalékkal mér­séklődött. Az árbevétel ebből fa­kadó csökkenése „visszaütött”, lebénította a mezőgazdaság gép-, berendezés-, vetőmag-, üzem­anyag-, áram-, de még állat- és növényvédőeszköz-vásárlási kész­ségét, illetve képességét is. Az állami felvásárlások csök­kenésével párhuzamosan megnö­vekedett a mezőgazdasági termé­kek közvetlenül a fogyasztók ré­szére történő értékesítésének je­lentősége. A feldolgozóipari üze­mek részéről a mezőgazdasági üze­mekre gyakorolt árnyomást pe­dig az utóbbiak saját üzemek lét­rehozásával igyekeztek és igye­keznek kivédeni, ami miatt a me­zőgazdaság árbevételein belül a feldolgozott áruk részaránya a ga­bona esetében ma már eléri a 7, a napraforgónál a 11, a cukor­répánál az 54, a tenyészállatnál és a baromfinál pedig a 33 szá­zalékot. Új jelenség, hogy a ter­melők mind több árut helyez­nek el a külföldi piacokon, mi­vel a külföldi importőrök ked­vezőbb feltételeket kínálnak ne­kik, mint a hazai felvásárlók. A külföldiek által felvásárolt fel­dolgozott élelmiszereket azután sok esetben visszaszállítják, reimportálják Oroszországba. Kétségtelen, hogy az orosz me­zőgazdaság helyzetét nagymérték­ben rontotta a lakossági vásár­lóerő drámai mértékű csökkenése is. Így például a hús- és húster­mék-, valamint a cukor- és édes­ségfogyasztás 1995-ben egynegye­dével, a tej- és tejtermék-, a hal-, valamint a gyümölcsfogyasztás egyötödével volt alacsonyabb, mint 1990-ben. Ezzel szemben csak a burgonya- és a kenyérfo­gyasztás emelkedett. S miközben ugyancsak 1990-ben az orosz pol­gárok a tudósok által ajánlott kalória-, illetve állatifehér­­je-mennyiség 100, illetve 92 szá­zalékát vették magukhoz, addig 1993-ra ez az arány­ 90, illetve 71 százalékra mérséklődött. Az orosz lakosság élelmiszer-el­látása a korábbi évtizedek so­rán is nagyban függött a mező­gazdasági alapanyagok és takar­mányok importjától. Ez a hely­zet a 90-es évtizedben sem ja­vult. Változás tulajdonképpen csak annyiban történt, hogy az agrárimporton belül megnőtt­­a feldolgozott termékek részaránya. Ma már a nagyvárosok boltjai­ban értékesített élelmiszerek 80 százaléka külföldi eredetű, va­gyis importált termék (NAPI Gaz­daság, 1996. október 21., 5. ol­dal). Noha az import jelentősen hozzájárul az oroszországi ellá­tási helyzet szinten tartásához, a nagy volumenű behozatal nagy­mértékben megterheli az ország kereskedelmi mérlegét és valuta­tartalékait, korlátozza a hazai me­zőgazdaság és élelmiszeripar fej­lesztési lehetőségeit. Az élelmiszer­­import értéke ma már többszöröse annak az összegnek, amit az ag­rárgazdaságban használt temetési eszközök behozatalára fordítanak. A mezőgazdaság válsága, a ter­melés drasztikus visszaesése ter­mészetesen a falusi lakosság szo­ciális helyzetére is kihat. Nőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatot­tak körében a munkanélküliség, mivel a jó 20 millió munkaké­pes polgárral szemben az ágazat csak 15 millió munkahelyet tud kínálni. S bár a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottak száma 1991 és 1993 között 3 százalékkal emel­kedett, az egykori Szovjetunió más köztársaságaiból történt be­vándorlás is nagymértékben meg­terhelte a munkaerőpiacot. A ta­nulmány szerzői úgy vélik, az ál­lamnak fokozottan kell támogatni a mezőgazdaságot, különös tekin­tettel a munkahelyteremtésre. Juhász Imre Egyes fontosabb élelmiszerek egy lakosra jutó fogyasztása Oroszországban (kilogramm/év) 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Hús- és hústermékek 75 69 60 59 57 52 Tej- és tejtermékek 386 347 281 294 278 225 Tojás (darab) 297 288 263 250 234 218 Cukor 47 38 30 31 31 29 Burgonya 106 112 118 127 122 122 Zöldség, gyümölcs 89 86 77 71 65 64 Gabonatermékek (kenyér, tésztaáru, liszt, lisztre átszámítva) 119 120 125 124 124 124 Különböző bankok által ajánlott hitelkondíciók a CONCORDIA KÖZRAKTÁR Rt. által kiállított közraktárjegy fedezete mellett Bank neve Hitelek kamatkondíciói Forint Deviza Finanszírozás maximuma A bank által hitelfedezetként az áruérték %-ában* elfogadott termékkör** Kereskedelmi és Hitelbank Rt.­” 24,5% folyósítási jutalék nincs devizanemtől függően UBOR/FIBOR/stb.­­ 1,25%, folyósítási jutalék nincs tőke + a futamidőre számított kamat összege nem haladhatja meg az áru tőzsdei értékének 75%-át, kiemelt ügyfelek esetében a 85%-ot őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napra­forgó, cukor, cigaretta CIB Bank Rt. CIB H prime rate + 2%, jelenleg 25,75% folyósítási jutalék nincs LIBOR + 2% folyósítási jutalék nincs a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 60%-a étkezési búza esetében (28%-os sikértartalom felett) 22 000 Ft/tonna őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Daewoo Bank Rt.’" 24,5% folyósítási jutalék nincs LIBOR ♦ 1,25% folyósítási jutalék nincs a folyósított hitel összege maximum az áru tőzsdei értékének 66%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó, cukor, műtrágya (csak a Péti Nitrogénművek által előállított termékek), cigaretta (csak a Concordia Rt. saját telepén tárolva) Takarékbank Rt. 25,5% folyósítási jutalék nincs -tőke + futamidőre számított kamat összege nem haladhatja meg az áru tőzsdei értékének 70%-át őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Általános Értékforgalmi Bank Rt. -LIBOR és/vagy FIBOR + 2%, folyósítási jutalék 0,25% tőke + futamidőre számított kamat összege nem haladhatja meg az áru tőzsdei értékének 77%-t őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Magyar Hitelbank Rt. 25,5% folyósítási jutalék nincs LIBOR + 1,5% folyósítási jutalék nincs a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 80%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó Mezőbank Rt. 26,0% folyósítási jutalék nincs­­ a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 70%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó OTP Bank Rt. 25,5-26,5% (hitel nagyságától függően) LIBOR + 1,5-1,7% (hitel nagyságától függően) a kölcsönösszeg maximuma a tőzsdei érték 70%-a őszi és tavaszi kalászos gabonák, kukorica, napraforgó­­ Abban az esetben, ha az árat a BÁT-on nem jegyzik, a bankok az ára értékének meghatározásakor szakértői véleménnyel alátámasztott belföldi árat, vagy szerződés szerinti árat vesznek figyelembe. " A hitelfedezetként elfogadott termékkör bővítése - az adott bankkal történő megegyezés alapján - lehetséges.Ha a közraktározás művi úton történik, forinthitelnél 0,5%-kal, devizahitelnél pedig 0,25%-kal több a kamat Az oldalt szerkesztette: Ráthy Sándor

Next