Napi Gazdaság, 2006. február (16. évfolyam, 23-41. szám)

2006-02-01 / 23. szám

Távozik egy legenda a Fed éléről, Bernanke új stílust hoz Sokan minden idők legnagyobb jegybankelnökének tartják a Federal Reserve éléről tegnap leköszönt Alan Greenspant, akinek regnálása alatt az Egyesült Államok gazdasága történetének leghosszabb expanzióját élte meg. Az elnöki posztot mától betöltő Ben Bernanke az inflációs célsáv alkalmazásával újítaná meg a Fed politikáját.­ ­ PAPP ZOLTÁN Pocsékabb kezdetet nemigen képzelhetett ma­gának Alan Greenspan, amikor 1987 augusztu­sában átvette az USA jegybankjának szerepét be­töltő Federal Reserve elnöki tisztét Paul Volckertől. Alig két hónapja volt hivatalban, amikor a Wall Street fennállásának legnagyobb krachját produ­kálta. Greenspan azonban váratlan magabiztos­ságról tett tanúbizonyságot, és a pénzpiaci likvi­ditás bővítésével sikerült elejét vennie a kataszt­rófának. Később, immár tapasztalt jegybankár­ként, monetáris eszközökkel minimalizálta az ázsiai és az orosz devizaválság hatásait, majd a technológiai lufi 2000-es kidurranása és a 2001- es terrortámadások következményeit. Regnálása alatt az amerikai gazdaság mindössze kétszer ke­rült recesszióba - mindkettő kevesebb mint egy évig tartott ugyanakkor történetének leg­hosszabb expanziós időszakát élte meg. Érthető, ha sokan a valaha élt legnagyobb jegy­bankelnöknek tartják az annak idején még Ronald Reagan által kinevezett, nyolcvanadik élet­évét márciusban betöltő Greenspant. A megíté­lés azonban korántsem egységes. Azt ugyan a bí­rálók is elismerik, hogy a kilencvenes évekbeli alacsony kamatszint nagyban hozzájárult a gaz­daság dinamikus bővüléséhez, de szemére vetik, hogy idejekorán alkalmazott szigorítással megaka­dályozhatta volna a tőzsdei lufi kialakulását és az árfolyamok összeomlását. Hasonló kritika manap­ság is megfogalmazódik: az elmúlt évek nyomott kamatai mellett az amerikai háztartások nyakló nélkül vettek fel hiteleket, s együttes adósságuk ma már 11 ezer milliárd dollárt tesz ki, ami a bruttó hazai termék (GDP) 87 százalékának felel meg. Amikor Greenspan hivatalba lépett, ez az összeg még csak 2,7 ezer milliárd dollár volt, az akkori GDP 58 százaléka. FED-ELNÖKÖK Az ötödik - immár nem meghosszabbítható - mandátuma után távozó jegybankelnök sokszor nem követte a monetá­ris politikai előírásokat, inkább hagyatkozott intuíciójára. Ám ha emiatt bírálható is, tény, hogy e felfogásával valódi paradigmaváltást idézett elő az amerikai gazdaságban. A kilencvenes években az elsők között ismerte föl ugyanis az informatikai és egyéb technológiai fejlesztések nyomán be­következő termelékenységjavulás hatását, nevezetesen azt, hogy lehetséges a korábbinál gyorsabb gazdasági növeke­dés az infláció megugrása nélkül. Ha akkor a tankönyvekre hallgat, ma valószínűleg nem lehetne az Új Gazdaságról be­szélni - sem hátulütőiről, sem áldásairól. A NAPI GAZDALÁC Sima átmenet lesz - vélekednek a Wall Stree­­ten annak kapcsán, hogy mától Ben Bernanke veszi át a Federal Reserve irányítását. Való igaz, hogy a távozó Alan Greenspan nem hagy utódjá­ra komolyabb bevégzetlen feladatot, bár Ber­­nankére vár még annak az „apróságnak” az el­döntése, hogy a tegnapi kamatemelés után le­gyen-e még márciusban is újabb szigorítás. E te­kintetben a piac véleménye megoszlik, azt azon­ban szinte mindenki biztosra veszi, hogy ha egy­általán sor kerül rá, a márciusi lesz az utolsó lé­pés a hiteldrágítási sorozatban. Ha nem következik be valamilyen külső sokk - újabb terrortámadás vagy háború -, akkor nemcsak az átmenet, de Bernanke egész elnöki ténykedése simábbnak ígérkezik Greenspanénál. Amióta George W. Bush elnök tavaly októberben őt jelölte a Fed élére. Bernanke - aki előzőleg már 2002-től a kormányzótanács tagja volt - szá­mos alkalommal megfogalmazta krédóját, amely szerint a jegybanknak kiszámítható politikát kell folytatnia. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az ingadozó élelmiszer- és energiaárak nélkül számított maginfláció vonatkozásában bevezet­nének egy célsávot, s ha a pénzromlás üteme ki­lép abból, a Fed a megfelelő irányban módosítja a kamatot. Bár az újítással Bernanke csak akkor élne, ha az ügyben kialakulna a még hiányzó konszenzus a Fed kormányzótanácsában, sokan máris azt ki­fogásolják, hogy a változtatás túl merev rendszert Bernanke, aki már tanárként is a monetáris politika kiszá­míthatóságának híve volt, egyszer a szabad belátás korláto­zásának minősítette az általa jelenleg szorgalmazott elkép­zelést. Új pozíciójában mindenesetre neki sem lesz könnyű elviselni a korlátokat. A Business Week idézi egy tavalyi nyilatkozatát, amely szerint a Fed kormányzóinak hawaii in­get és bermudanadrágot kellene hordaniuk, így jelzendő közszolgálati elkötelezettségüket. Ezt persze viccnek szán­ta, azt viszont komolyan állítja, hogy máig nem tud hozzá­szokni az állandó öltönykényszerhez, eredményezne. Korlátozná a monetáris politika mozgásterét, s megnehezítené a hatékony reakci­ót például abban az esetben, ha a lakóingatlanárak hirtelen meredeken zuhanni kezdenének. Az el­lenzők felhánytorgatják azt is, hogy az akadémiai múlttal rendelkező Bernankénak - aki 1979-től 2002-ig egyetemeken tanított, ezen belül 1996- tól a Princeton gazdasági karát vezette - nincs kel­lő gyakorlati tapasztalata a Fed irányításához, s nem tud kommunikálni a piacokkal. Támogatói viszont azt hangoztatják, hogy a reformmal a be­fektetők könnyebben meg tudnák jósolni a Fed döntéseit, nem érnék őket meglepetések. Paul Volcker___________1979. augusztus 6.-1987. augusztus 11. Alan Greenspan_________1987. augusztus 12.-2006. január 31. Ben Bernanke 2006. február 1- Forrás: Bloomberg _______________________________ ALAN GREENSPAN BEN BERNANKE JEGYZET : BARABÁS T. JÁNOS__________________________ A pénz főpapjai nem csalhatatlanok A jegybankok vezetői - különösen a mienk - a kormányok bírá­latát előszeretettel minősítik függetlenségük megsértésének, pél­dátlan támadásnak mintegy Isten adta jogaik ellen. Pedig nem valamilyen felsőbb hatalom, hanem a gazdaságpolitika döntötte el igen bölcsen - megjegyezzük, nem is annyira régen -, hogy szük­ség van egy olyan eszközre, amely megfékezheti a politikusok kró­nikus (túl­ költekezési hajlamát. Ezzel tulajdonképpen megjelent a kormányokkal szemben egy ugyan sokkal szőkébb jogkörű, de másik hatalmi pólus. A küzdelem pedig azóta folyik. Például az egymást váltó varsói kormányok [is] évek óta harcban állnak a jegybank monetáris politikai tanácsával. Elismerik, hogy a ma­gas kamatokkal sikerült 2 százalék körülire leszorítania az inf­lációt - ugyanakkor viszont megbénították a gazdaság fejlődését. E vélemény igazát látszik alátámasztani, hogy a már a szakér­tők és a Világbank által is bírált magas kamatok csökkentésével kapott erőre a gazdaság növekedése. Ezért bírálta Gerhard Schröder egykori német kancellár az Európai Központi Bankot, amiért az nem volt hajlandó a kamatcsökkentésre, pedig a kor­mányok általános véleménye, hogy a recesszióból való kilábalás legfontosabb eszköze a hitelköltségek leszállítása. A jegybankok általában makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy feladatuk kizárólag az infláció kordában tartása - pedig ezt ma már szinte mindenütt megkérdőjelezik. (Az új, jobboldali lengyel kormány például annyira, hogy a gazdaságélénkítő monetáris politika érdekében a jegybanki függetlenség felszámolását ter­vezi, vagy legalábbis ezzel fenyegetve akar elérni újabb kamat­­csökkentést.) Érdekes Japán példája, ahol a defláció miatt 2001- ben gyakorlatilag zéróra vitték le a hitelek kamatát. A napok­ban, szokatlan módon, nyilvános vita robbant ki a kormány tag­jai között, akik közül többen - köztük a miniszterelnök - figyel­meztették a jegybankot: a gazdasági növekedés megindulása el­lenére elhamarkodottan ne változtasson élénkítő kamatpoliti­káján. Nakagava Hideano, a kormányzó Liberális Demokrata Párt egyik vezetője egyenesen azt javasolta, hogy a veszély ki­védése érdekében szüntessék meg a Bank of Japan függetlensé­gét. A politikusok félelmei nem indokolatlanok: a kormány tilta­kozása ellenére hasonló helyzetben 2000 augusztusában a jegy­bank kamatot emelt ...és ismét jött a recesszió. Egyre több szakértő véli úgy, hogy az inflációs fenyegetés elle­ni harc egy boldogabb korban tűnt a legnagyobb veszélynek. A jegybankokra így különösen nagy felelősség hárul, hogy megta­lálják a kormányokkal való együttélés módját. A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karának hallgatói az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. támogatása révén olvassák lapunkat. NAPI HÍR NAPI GAZDASÁG ► 2006. FEBRUÁR 1., SZERDA ________ _ Magyar Nemzeti Bank: Járai, a kommunikatív elnök­ ­• MOLNÁR CSABA A Magyar Nemzeti Bank jelenleg hivatalban lévő elnökének már jelölése is vitákat kavart, sokan féltették a Fidesz-kormány pénz­ügyminiszterének jegybankelnökké kinevezésétől az MNB függet­lenségét. Járainak mozgalmas elnökség jutott, szembe kellett néz­nie mind erős, mind pedig gyenge oldali spekulációs támadással a forint ellen, nevéhez fűződik a forint árfolyam­sávjának utólag elismerten hibás lépésnek bi­zonyult eltolása 2003 nyarán, emlékezetes vi­tákat folytattak a mindenkori pénzügyminisz­terrel, elnöki periódusában vezették be az inf­lációs célkövetés rendszerét és bővítették ki a monetáris tanácsot, ami csaknem az Alkot­mánybíróságon végződött. Elemzői vélemények szerint a Járai-éra legmarkánsabb vonása mégis a kommunikáció és súlyának szembetűnő erősödése. Az MNB kom­munikációja rendkívül aktívvá vált, ezt egyébként a központi bank vezetésének és magának az elnöknek is szemére hányják, mond­ván, sokszor beszél feleslegesen, illetve politikailag motiváltan. Az elnök ezekre a megjegyzésekre rendre azzal replikázik, hogy csak a valós helyzetet tárja fel. A Járai Zsigmond vezette jegybank min­denképpen sikeresen, a forint különösebb megingása nélkül vezényelte le az alapkamat 12,5 százalékról a jelenlegi 6 százalékra mér­séklését, a monetáris tanács viszonylag szilár­dan ellenállt a különböző irányokból érkező nyomásnak. Voltak persze meleg pillanatok, amikor - ahogy egy kereskedő fogalmazott - „mindegy, hogy mit mond Járai, ha megjelenik a neve a Reutersen, esik a forint”. JEGYBANKELNÖKÖK* Név_____________Periódus_______________________ Bartha Ferenc 1988. június 15.-1990. június 30. Surányi György 1990. július 1.-1991. december 9. Bod Péter Ákos 1991. december 15.—1995.február 28. Surányi György 1995. március 1.-2001. február 28. Járai Zsigmond 2001. március 1-jétől__________ *a rendszerváltás óta____________Forrás: NAPI-gyűjtés Palazzo Dorottya Stílus a belvárosban * A B.d.wzo Dorottya, amelyet a vezető magvar építésziroda, a Zoboki- IX'meter és Társaik építés-/ In­dia és a londoni szckholyű AJMK tervezett, sokféle célra jelen­t­het ideális ingat­la­nt megoldást Budapest történelmi központjában. A klasszikus Dorottya ház a XIX. században épült meg, legszebb részé a Hauszmann Alajos ter­vez­te. A felújított épületben a­z in­gat­lan fejlesztő a legkényesebb igényeket szem előtt tartva alakítja ki a lakásokat, és melléjük kiemelkedő színvonalú szolgáltatá­sokat is nyújt, 85 lakásból álló választékával, amely a kisebb, 60 m­-es stúdiólaká­­soktól a hatalmas, 200 m-es, három- vagy négyhálószobás rezidenciákig terjed, a lalazzo Dorottya igazi különlegesség a budapesti ingatlanpiacon. A loft stílusú penthouse-lakások a maguk óriási tereivel és napsütötte teraszaikkal, loggiáikkal szinte megkoronázzák a kínálatot. Az­ épületen belül zöldellő belső udvart alakí­tanak ki, télikerttel, erkélyekkel, teraszokkal. A kedvező elhelyezkedést jelzi, hogy a Palazzo Dorottya közvetlen közelében található az üzleti és a kormányzati negyed, sőt Budapest legjobb szállodáinak nagy része, a Tour Seasons, a Kempinski és az Intercontinental, de itt van a legfrekventáltabb bevásárlónegyed is, a Váci utcával és a Vörös­marty térrel. Palazzo Dorottya , Budapest V. ker., Dorottya utca 6. Telefon: +(36-1) 814-62-62 Értékesítés: A1 Individual, Budapest VI. ker., Andrássy út 5. I mail: falcsár palazzodorottya.hu­­­ web. wwm.palazzodorottya.com

Next