Napi Gazdaság, 2007. május (17. évfolyam, 82-102. szám)

2007-05-02 / 82. szám

• • Ünnep helyett tiltakoztak május elsején­ ­• NAPI GAZDASÁG A 2008-as költségvetés szi­gorú lesz, de újabb megszorí­tásokra nem kell számítani - jelentette ki szakszervezeti ve­zetők előtt Gyurcsány Ferenc a május elsejei rendezvények keretében. A találkozó nem volt nyilvános a sajtó számára, arról a szövetségek vezetői számoltak be. A szakszerveze­ti konföderációk szerint a munkavállalók nem hajlandók több terhet elviselni. Tiltakoz­nak a bármilyen jogcímen megfogalmazott minden to­vábbi adó- és járulékemelés ellen. Mint mondják, a járulé­kokat nem a magánbiztosítók profitjának növelése érdeké­ben fizetik. Ezeket közös felhívásuk is tartalmazza, amelynek az „Ed­dig és ne tovább!” címet adták. A felhívásban kijelentik, hogy tisztes munkajövedelmet, biz­tonságos és egészséges munka­­körülményeket, a munkahelye­ken törvényes rendet akarnak. A 18 éve alakuló rendszer megbukott, ezért rendszervál­tásra lenne szükség - jelentet­te ki az MTI-Eco szerint Pal­­kovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnö­ke a május elsején tartott de­monstráción, amelyen a Liga szakszervezeti szövetséggel kö­zösen a romló életminőség és a megszorító intézkedések ne­gatív hatásai ellen tiltakoztak a képviselői irodaház melletti Olimpiai Parkban. Gaskó István, a Liga Szak­­szervezetek elnöke szerint a munkavállalókra aránytalanul nagy terheket hárítanak a kon­vergenciaprogram megszorító intézkedései, még mindig nem elég hatékony a fellépés a fe­ketemunka ellen, és a munka­helyeken nem tartják be a munkaügyi jogszabályokat. Palkovics Imre az uniós bérfel­zárkóztatást követelte, szerin­te jelenleg a magyar átlagbérek az EU-s átlagnak mindössze 27 százalékát teszik ki. A vezető mobilszélessáv-szolgáltató Két dudás egy Lengyelországban... A NAPI GAZDASÁG Lengyelországban egy jobb- és egy bal­oldali szakszervezeti szövet­ség vetekszik a munkások ér­dekeinek képviseletéért: a rendszerváltásban meghatáro­zó érdemeket szerzett, fény­korában tízmilliós tagsággal rendelkező Szolidaritás és az egykori szocialista tömörülés­ből származó Lengyel Szak­­szervezeti Szövetség (OPZZ). Bármilyen meglepő, a dicső­séges múlt dacára a gdanski székhelyű Szolidaritás taglét­száma ma már az egymilliót sem éri el, míg az OPZZ-é há­rommillió (ebből félmillió a nyugdíjas). A Szolidaritást ugyanis szinte széttépték a győzelem utáni ideológiai és politikai, valamint hatalmi belharcok, és a párt- és kor­mányalakítások felszívták leg­jobb kádereit. Az igazi szak­­szervezeti munka az ágazati és helyi szervezetekben folyik, amelyek közül több is igen ha­tékonyan képviseli a dolgozók érdekeit. A különösen erősek közé tartoznak a pedagógusok, a bányászok, és - mint a Szo­lidaritás bölcsője - a tenger­­melléki hajóépítők, akiknek gyárait politikai orientációjá­tól függetlenül minden len­gyel kormány kénytelen volt megmenteni a csődtől, s ez várható a jövőben is - az Eu­rópai Unió rosszallása ellené­re. A szakszervezetek gyakran rendeznek tiltakozó akciókat, tüntetéseket, de a sztrájkok és az erőszakos cselekmények száma jelentősen csökkent. Keveseknek tetszik a szlovák érdekvédelem •■ SIDÓ ZOLTÁN: POZSOHY Szlovákiában egyetlen köz­ponti szakszervezeti szövetség működik. A Konfederácia Od­­borovych Zvazov (KOZ), azaz Szakszervezetek Szövetségé­nek Konföderációja mintegy félmillió ta­got számlál, létszáma folyamatosan csök­ken. A presztízse ala­csony, ráadásul politi­kai semlegességét is elveszítette, mivel a 2006. jú­niusi választások előtt nyíltan a későbbi győztes, a Robert Fico vezette Smer oldalára állt. A Smer a munka törvény­­könyvének a szakszervezetek szája íze szerinti megváltozta­­tatását akarja kicsikarni, sőt Robert Fico a napokban szor­galmazta, állítsák vissza a má­jus elsejék korábbi rangját. A Hospodárské Noviny szlovák gazdasági napilap által rendelt márciusi reprezentatív felmé­rés szerint a megkérdezettek 22,4 százaléka úgy látja, a szak­­szervezetek nem képesek kel­lőképpen védeni az al­kalmazottak érdekeit, 42,3 százalék szerint inkább nem képesek, mint képesek erre, és mindössze 18,7 száza­lék látja úgy, hogy meg­felelnek feladatuknak. Szlová­kiában kevés, a szakszerveze­tek által irányított sztrájkra ke­rült sor, leginkább a Kovo (Va­sas) ágazati szakszervezet ren­dez utcai megmozdulásokat, ám tényleges munkabeszünte­tésre, sztrájkkészültségre főleg a vasutas, a pedagógus és az egészségügyi szakszervezet volt képes. A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karának hallgatói az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. támogatása révén olvassák lapunkat. NAPI HÍR 3 NAPI GAZDASÁG­­• 2007. MÁJUS 2., SZERDA A kis cégeknél nem működik az érdekképviselet A kis- és középvállalkozások dolgozói a legkiszolgáltatottabbak - vélik politikusok, akik „természetesen” eltérően ítélik meg a szakszervezetek szerepét a munkavállalói érdekképviseletben.­ ­ WILLIW-TOTH KORNÉLIA Magyarországon a munkavállalók szervezettsége rendkívül ala­csony; mind a köz-, mind a versenyszférában nagyon kevés tagja van a különböző érdekvédelmi szervezeteknek. Ennek egyik oka, hogy az emberek nem tartják elég hitelesnek a szakszervezete­ket, emellett például néhány multinacionális vállalat sem nézi jó szemmel, ha a dolgozói csatlakoznak az érdekvédőkhöz. A kkv­­knál az érdekképviselet kérdése gyakorlatilag nem is kerül szó­ba - mondta lapunknak Bernáth Ildikó fideszes képviselő, a fog­lalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a diszkrimináció a foglalkoztatásban albizottság elnöke. Bernáth szerint addig nem is várható javulás, amíg például az MSZOSZ választási megálla­podást köt az MSZP-vel, hiszen később éppen azzal a kormánnyal szemben kellene képviselnie a munkavállalók érdekeit, amely­nek egyik pártjával korábban szövetségre lépett. Az MSZP-nél úgy vélik, a magyar munkavállalók érdekképvi­selete főképp a mikro- és kisvállalkozások körében korlátozott, ebben a szektorban nagyon nagy az emberek kiszolgáltatottsá­ga. A szakszervezetek érdekérvényesítési képessége csak ott tud hatni, ahol működő és viszonylag magas szervezettségű tömörülés(ek) vannak - mondta lapunknak Filló Pál országgyű­lési képviselő, az MSZP munkás és érdekképviseleti tagozatá­nak elnöke. A nagyobbik kormánypártnál a szakszervezetek jogi szabá­lyozását megfelelőnek tartják, az érdekérvényesítési képessé­get a hatályos törvények nem gátolják, azonban hosszú távon szükségessé válhat a munkaadók és a munkavállalók érdekelt­ségének javítása a szervezettség növelése érdekében - mond­ták lapunknak. Ott, ahol nem működik szakszervezet, segíthet a munkahelyi érdekérvényesítésben, ha az ágazati kollektív szerződést - például az építőipar esetében - kiterjesztik - véli Fu­ló Pál. Az ipari társadalmat felváltó információs társadalom, amellyel például rugalmas munkarend, a „kékgalléros” munkaerő számá­nak erőteljes csökkenése jár, a szakszervezeteket is új kihívások elé állítja. Ezekhez az új követelményekhez egyelőre nem csu­pán Magyarországon, Európában sem sikerült alkalmazkodni - véli Pongrácz Tibor, az MDF gazdasági főtanácsadója. A párt a munkavállalók érdekeinek képviseletét nagyon fontosnak tart­ja, ám tapasztalataik szerint ez Magyarországon jelenleg ala­csony szintű; nem a munkajoggal vagy a szakszervezeti joggal, annak érvényesülésével van a baj. Szakszervezetekre szükség van, de az újfajta társadalmi berendezkedés újfajta működést kí­ván - mondta a NAPI Gazdaságnak Pongrácz. A hazai érdekér­vényesítés rendszerének áttekintését a kormánynak kellene kez­deményeznie, az MDF szívesen részt venne a párbeszédben - tette hozzá. A szakszervezetekre és a munkavállalók érdekérvényesítésé­re vonatkozó kérdéseinkre a KDNP-től és az SZDSZ-től lapzár­tánkig nem érkezett válasz.­ ­­­ Az új követel­ményekhez egyelőre nem is csupán Ma­st­gyarországon,­­ Európában­­ sem sikerült al­­­kalmazkodni MUNKAERŐ-PIACI ISMERETEKET KELLENE OKTATNI? Nincs divatban a szakszervezeti tagság­ i NAPI GftZDASflG A rendszerváltás óta a magyarországi munkavállalók szervezettségi szintje fo­lyamatosan romlik. A felmérések szerint míg a szakszervezetek taglétszáma 2003- ban 936 ezer volt, ma körülbelül 700 ezerre tehető. A negatív tendencia nem magyar sajátosság, egész Európára jellem­ző - mondta lapunknak Szabó Endre. A közszféra alkalmazottait tömörítő Szak­­szervezetek Együttműködési Fórumának elnöke szerint ennek oka, hogy a glo­balizáció nyomán a vállalkozások túl nagy nyomást gyakorolnak a kormányokra, így a munkavállalókra aránytalanul nagy te­her hárul, amit a szakszervezetek nem tudnak csökkenteni vagy ellensúlyozni. Borsik János, az Autonóm Szakszerveze­tek Szövetségének elnöke szerint a taglét­szám csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy az idősebb korosztállyal ellentétben a fia­tal pályakezdő munkavállalók nem fogé­konyak az összefogásra és idegenkednek a közös fellépéstől. Borsik szerint az álta­lános iskola felső tagozatán és a középis­kolában munkajogi és munkaerő-piaci is­mereteket kellene oktatni. Borsik úgy véli, a taglétszám bővüléséhez vezetne, ha a szakszervezetek a munkavállalói érdeke­ken kívül mással is ösztönözhetnék a be­lépést. Dániában például magasabb nyug­díj jár a volt szakszervezeti tagoknak, ami igen erős motivációt jelent. A taglétszámtól függetlenül a szakszervezetek fellépése lehetne erőteljesebb, az Autonómok veze­tője szerint jó példa erre Francia­­ország, ahol az alacsony, 7-8 százalékos szervezettségi szint ellenére hatalmas tün­tetéseket, demonstrációkat szerveznek, mi­vel jobbak a társadalmi kapcsolataik. Ha kizárólag a bérrel és a kollektív szerződés­sel foglalkoznak a szakszervezetek, soha­sem fognak megfelelő presztízst szerezni, foglalkozni kell egyéb, a társadalmat érin­tő kérdésekkel, például a nyugdíjasok, pá­lyakezdő munkanélküliek és a kisebbsé­gek helyzetével, az egészségüggyel, a kör­nyezetvédelemmel vagy például a tömeg­­közlekedéssel - tette hozzá Borsik. A szakszervezeti vezető szerint a sztráj­kok, demonstrációk számának visszaesé­séhez vezetett az is, hogy a 2000-2002 előtt lezajlott konfliktusok után középtá­vú megállapodások születtek, amelyek jó része még ma is érvényben van. Utoljára az Orbán-kormány idején tüntettek több tízezren a Munka törvénykönyve módosí­tásai ellen, tavaly nyáron pedig a konvergenciaprogram munka­­vállalókat érintő intézkedései miatt demonstráltak 5-6 ezren. A társadalom és a tagság jelen­tős részétől bírálatot kapunk azért, hogy nem lépünk fel keményebben, a szerve­zett akcióknak még sincs meg a kellő tá­mogatásuk - panaszkodik Szabó. A köz­szférában márciusra tervezett, végül el­maradt sztrájkra a SZEF elnöke szerint meglett volna a kellő hajlandóság, de so­kan visszaléptek, mert attól féltek, hogy részvétel esetén az elsők között bocsát­ják el őket. Az SZÉF elnöke szerint prob­lémát jelent az is, hogy Magyarországon kevés szakszervezet rendelkezik kellő nagyságrendű sztrájkalappal, így egy eset­leges akció esetén nem tudják pótolni a kieső munkabért. TAGSÁG

Next