Napi Gazdaság, 2009. április (19. évfolyam, 63-83. szám)

2009-04-01 / 63. szám

G20-csúcs: a törésvonalak már látszanak Erősebb gazdaságösztönzés, szigorúbb pénzügyi szabályozások, a nemzetközi pénzintézetek felhizlalása és átalakítása, nem utolsósorban pedig a protekcionizmus­­ témahiányban nem szenved majd a holnapra, eredetileg a globális válság gyakorlati kezelésére összehívott G20-tanácskozás. Kicsi az esély arra, hogy második Bretton Woodsként vonuljon be a gazdaságtörténetbe a holnap kezdődő londoni G20-csúcsértekez­­let, noha a meghatározó gazdaságok állam- és kormányfőinek összehívásakor még az volt a cél, hogy most már a konkrétumokról essék szó. Tavaly novemberben, a globális válság tetőzése idején talán azt gondolták az akkor Washingtonban tartott rendkívüli tanácsko­zás résztvevői, hogy 2009 márciusára annyira már lecsillapodnak a dolgok, hogy előkészítet­­ten kerülnek a csúcsvezetők elé olyan témák, mint például a globális számviteli szabványok áttekintése, a hitelminősítőknek ajánlott standardok, a pénzintézetek felügyeletének összehangolása, hatáskörük kiterjesztése a sok bajt okozó új üzleti, illetve kereskedési formákra. A washingtoni értekezleten ezek a kérdések azért sem jutottak sokkal tovább a felvetés stádiumánál, mert Barack Obamát éppen hogy csak megválasztották az USA el­nökévé, beiktatására még jó két hónapot várni kellett - mostanra azonban kiderült, hogy az eltelt időt alig használták ki az aprómunkák elvégzésére sem a többi országban, sem a főleg a saját mentőakcióival elfoglalt USA-ban. Baljós előjelekben nincs hiány, nem vélet­lenül figyelmeztetett a héten mind az ENSZ, mind az IMF első embere: el kell kerülni, hogy az értekezlet ered­ménytelenül záruljon. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezér­­igazgatója szerint a kormányok nagyjából GDP-jük két százalékát fordítják a konjunktúra feltámasztására, ami megegyezik az IMF javaslatával, de lehet, hogy jövőre ennél többre lesz szükség, ha viszont nagy nézeteltérések alakulnak ki a húszak vezetői között, az tovább erősíti a bizalmi válságot. Ban Ki-Moon ENSZ-főtitkár egyenesen azt tartotta a G20-csúcs tétjének: képes-e megelőzni, hogy a gazdasági krízissé mélyült hitelválság az emberi civilizáció fejlődését megakasztó összeomlássá váljon. Az intelmek egyelőre nem váltottak ki nagyobb együttműködé­si hajlamot a Londonba készülőkből: a francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde közölte a BBC-vel, hogy Nicolas Sarkozy államfő akár ott is hagyhatja az egészet, bármiféle megállapodás aláírása nélkül, ha nem érik el az általa kívánt eredményt. Párizs szerint a pénzügyi felügyeletek erősítése kell legyen az egyik fő téma - ha már a lazaság vezetett a világgazdasági válsághoz -, és sok­kal erősebb globális szabályozást akar e téren, mint mondjuk az USA vagy Nagy-Britannia. Egy francia kivonulás viszont jókora pofon lenne mind Gordon Brown brit miniszterelnöknek, mind Obamának. A házigazda tekintélyét már épp eléggé megtépázta az országát különösen keményen érintő krízis, az USA elnökének pedig ez lesz az első európai útja hivatalba lépése óta - nem mehet haza üres kézzel. Ezzel együtt a csúcs előtt inkább az látszik, hol hú­zódhatnak a törésvonalak. Vannak országok, ilyen az USA is, amelyek a gazdaságösztönzést teszik a teendők listájának élére - a nagy európai országok viszont, élükön Németországgal, már nem akarnának többet költeni saját büdzséjük terhére, sőt szívesebben hallják az olyan véleményeket, amelyek szerint a vál­ság az USA-ból indult ki, így neki kell a kimozdítást is magára vállalnia. Az európai országok zöme inkább a szabályozások erősítését állítaná az értekezlet közép­pontjába; ezt megkönnyíti számukra, hogy az ezen dolgozó munkacsoport produkált már egy jelentést, amely nagy vonalakban felvázolja a tennivalókat, a hitelminősítőktől a pénzintézeti javadalmazások szabályozásáig, 14-féle területen (javaslataik azonban j£ még messze vannak a konkrétumoktól). Abban már­­ nagyobb az egyetértés, hogy az IMF-et mint a bajba­­ került országok megsegítőjét, fel kell táplálni, mert lassan kifogy a pénzből, ehhez azonban nehéz lesz forrást szerezni a tartalékokkal jobban eleresztett feltörekvőktől, főleg Kínától, ha nem kapnak nagyobb beleszólást a szervezet életébe. A feltö­rekvők más ponton is konfliktusba kerülhetnek a klasszikus gazdasági nagyhatalmakkal, ez pedig a protekcionizmus kérdése: elvben minden­ki egyetért abban, hogy a kereskedelmi/gazdasági védőbástyák erősítése csak a válság mélyítéséhez vezet, a gyakorlatot azonban a WTO figyel­meztetése tükrözi: számos ország vet már be ilyen eszközöket. SZABÓ MÁRTA SOKAKNAK NEM TELIK ÖSZTÖNZÉSRE Az OECD-nél látnak a legsötétebben Minden eddiginél nagyobb gazdasági zsugorodás­ra számít tegnap kiadott jelentése szerint a harminc fejlett országot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD): a tagországok ösz­­szességében eszerint idén 4,3 százalékkal esik vissza a GDP - ilyenre még nem volt példa a szervezet több mint ötvenéves történetében - és még jövőre is 0,1 százalékos mínuszban lesznek. (A szervezet 2008 novemberében még csak 0,4 százalékos összesített csökkenést jósolt 2009-re, 2010-re pedig már általá­nos növekedést várt.) Ezzel egyelőre az OECD festi a legsötétebb képet: az IMF idén március közepén 3-3,5 százalékos globá­lis visszaesést jelzett ez évre, a Világbank elnöke, Robert Zoellick pedig teg­nap csupán 1,7 százalékot prognosztizált. Az OECD mindegyik nagyobb tagországában kemény recessziót vár 2009-re - a legsúlyosabb Japánban várható, ahol 6,6 százalékkal csökken­het a GDP, az államadós­ság pedig meghaladhatja a GDP 197 százalékát -, jövőre pedig plusz-mí­nusz nulla körüli bővülésekkel számol. Tisztességes növekedést mutatnak majd a nagy feltörekvők, de saját rekordjaiktól elmaradnak: még Kínában is 6,3 százalékra lassul idén a tempó. A szervezet szakér­tői szerint a GDP-csökkenéssel szembenéző orszá­gokat nagyban megkülönbözteti majd egymástól, hogy képesek lesznek-e ösztönző eszközökkel lökést adni a gazdaságnak: erre egyebek közt Németor­szágnak, Hollandiának, Svájcnak, Dél-Koreának van mozgástere, míg például Magyarországnak, Olaszországnak vagy Japánnak kevesebb lehetősé­ge van pénzügyi helyzete miatt. A jegybankoknak nulla közelében kell tartaniuk az alapkamatot, hogy újra életre kapjon a hitelezés - figyelmeztetett az OECD. Szakértői szerint a Fed kamata 0,25 százalék maradhat egészen 2010 végéig és az eurózónában is a zéró felé járhat majd idén június végére (elemzők arra számítanak, hogy az Európai Központi Bank már holnap tovább faragja a most 1,5 százalékos rátát). Az alacsony kamatok azonban nem lesznek elegendőek a hitelpiacok beindításához - mondja a jelentés -, a többi jegybanknak követnie kellene a Fed példáját, és más eszközöket is be kellene vetnie, beleértve az értékpapírok felvásárlását. napi GDP-VÁLTOZÁS (ÉV/ÉV SZÁZALÉK) 2009 2010 USA -4,0 0,0 Japán -6,6 -0,5 Euróövezet -4,1 -0,3 Kanada -3,0 0,3 Franciaország -3,3 -0,1 Németország -5,3 0,2 Olaszország -4,3 -0,4 Nagy-Britannia -3,7 -0,2 India 4,3 5,8 Kína 6,3 8,5 OECD -4,3 -0,1 forrás: OECD A NAP SZTORIJA/A NAPI GAZDASÁG 2009. ÁPRILIS 1., SZERDA Korai még búcsút venni a dollártól A nemzetközi tartalékvaluták között a dollár még mindig priori­tást élvez, bár az euró a válság előtti években elég gyorsan feltört, s voltak, akik 2013-ra a két valuta arányának kiegyenlítődésére számítottak. Az amerikai valuta gyengülése és a világgazdaság­ átalakulása viszont felgyorsította a feltörekvő országok gondolat­­kísérleteit. Az eddig kiemelt jelentőséggel nem bíró SDR-t (az IMF elszámolási egysége) többen látnák az új tartalékvaluta szerepében. Mivel Európa és az Egyesült Államok nem támogatja az ötletet, így nem valószínű, hogy lényegi változás történne e téren a G20-on. Pedig az ötletnek vannak pozitív vonásai. A világgazdaság rá­utaltsága a tartalékvalutát kibocsátó országra jelentős, s ez vál­ság idején még jobban megerősödik - mondta Németh Dávid, az ING szenior elemzője. A globális kihívásokra történő gyors reakció ugyanis segítheti a mielőbbi kilábalást, ám a nemzeti érdekek előtér­be helyezése akár ellenkező hatással is járhat. Az Egyesült Államok jelenleg inkább az utóbbi felé hajlik, kérdés, hogy a G20-on ez mennyire változik meg. Az IMF-keret megháromszorozására tett javaslata ugyan hangzatos, eddig viszont csak Japán tett gyakorlati lépéseket. A fenti kockázatokat viszont megszüntethetné egy mesterséges valutakosár. Az „új” gazdasági erőközpontok (például Oroszország, Kína) sürgetik az elmozdulást, lényegi változásnak viszont csak akkor lenne értelme, ha az eddigi dollár- és euróalapú tartalékvaluta-rendszer hárompólu­súvá válhatna; ehhez egy olyan ázsiai valutára lenne­ szükség, amely kiemelt szerepet kaphat a térségen belül - véli Barcza György, a KM­H vezető elemzője. A keleti kontinensen viszont történelmi okokból (például a második világháború) nem merült fel, hogy egymáshoz vagy egy kiemelt országhoz, mondjuk Japánhoz igazítsák az árfolya­maikat, s ebben nagy eséllyel nem is lesz változás. Az amerikai valuta búcsúztatása ráadásul elképzelhetetlen, amíg az árupiaci kereskedelem dollárban denominált - tette hozzá Németh. Ugyan egy-egy helyen már az euró is megje­lent, de ez még nem jelent lényegi áttörést. Egy esetleges változtatás semmiképpen sem hozna gyors eredményeket. A korábbi tartalékok átváltása a kínálati oldal növelésén keresztül oly mérték­ben leértékelné ugyanis az árfolyamot, ami nem érdeke az adott devizával rendelkező jegybankoknak. PINTÉR ANDRÁS a pinter@napi.hu BARCZA GYÖRGY Hányfelé húznak a húszak? Tíz évvel ezelőtt született meg a G8-ból a G20, amikor egyre egyértelműbbé vált, hogy nem lehet a világgazdaság­ról reálisan tárgyalni, ha kihagyják belőle a meghatározó feltörekvő országokat, például Kínát, Indiát, Brazíliát. A mostani tanácskozás legnagyobb problémája, hogy ha nem is húszfelé, de semmiképpen sem egy irányba húznak ezek az országok, hiszen csak a válság globális­­ helyzetük, nemzeti érdekeik és megoldási javaslataik jelentős különb­ségeket mutatnak. BARABÁS T. JÁNOS KI MIT AKAR?­­ EURÓPAI UNIÓ - több pénz a Nemzetközi Valutaalapnak, hatékonyabb pénzügyi szabályozás, újabb, esetleg globális gazdaságösztönző lépések nélkül 2 EGYESÜLT ÁLLAMOK - még több pénz a bankrendszerbe, nemzetközi megállapodás a pénzvilág szabályozásá­nak egységes reformjáról, átláthatóbb adóparadicsomok 3 NAGY-BRITANNIA - félúton az európai kontinens és az USA között: mindenáron növekedési pályára állítani a világgazdaságot, munkahelyeket teremteni és végrehajtani a bankrendszer globális reformját, lecsapni az adó­­paradicsomokra és fellépni a protekcionizmus ellen 4 NÉMETORSZÁG ÉS Franciaország - az alapkérdésekben egyetértve ellenzik a további gazdasági ösztönzést, támogatják a pénzvilág szigorú ellenőrzését 5 JAPÁN - a pénzügyi szabályozásnál fontosabb a világgazdaság megmentése, a válság okainak feltárása, a priori­tások megállapítása 6 KÍNA, OROSZORSZÁG - a fejlődő országok számára nagyobb beleszólás az IMF-ben és a Világbankban, esetleg a dollár leváltása egy országhoz nem kötődő „szupervalutára", a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja, fellépés a protekcionizmus ellen 7 BRAZÍLIA, INDIA és a többi fejlődő - nagyobb beleszólás a reformokra szoruló nemzetközi intézmények, így az IMF politikájába, megnövelt támogatás a válság leküzdéséhez, harc a protekcionizmus ellen LENGYELORSZÁGNAK NEM SIKERÜLT BEJUTNI Lengyelország már februárban tárgyalásokat kezdett Londonnal a mostani G20-csúcstalálkozón való esetleges részvételéről, amit Lech Kaczynski államfő már évek óta próbál elérni. Testvére, Jaroslaw Kaczynski, az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) vezetője a lengyel diplomácia katasztrofális bukásának minősítette, hogy bár bruttó hazai termékét tekintve az ország a 20. legnagyobb a vi­lágon, mégsem sikerült bejut­nia e befolyásos körbe. Donald Tusk miniszterelnök rámutatott, hogy a Világbank legutóbbi ada­tai szerint a világranglistán Len­gyelország még csak a 21. Nem kaphatunk meg mindent, amiről álmodozunk - idézte az Interfax a kormányfőt -, és azon kívül, hogy szeretnénk, nincs objektív oka a G20-hoz való csatlakozásunk­nak. Az előző G20-csúcsot tavaly novemberben, a globális válság első nagy rohamakor tartották Washingtonban, akkor a cso­porthoz egyébként nem tartozó Spanyolország és Hollandia last minute meghívást kapott az ettől korábban ódzkodó házigazdától. NAPI

Next