Napi Magyarország, 1997. december (1. évfolyam, 2-12. szám)
1997-12-17 / 2. szám
4 dí JAGYORSZÁG Rádió utcai história - megyeszinten Pátkán a helyi cigányok is nemet mondtak A székesfehérvári Rádió utca korábbi cigány lakóinak históriája él, minthogy a tervek szerint ma, Székesfehérvárott találkoznak egymással a Fejér megyei települések vezetői. A konferencia kezdeményezője - aki reménykedik abban, hogy közös állásfoglalás is születik majd a megye szegényebb önkormányzatai érdekében - Hodnéska Károly, az 1600-as lélekszámú Pátka község polgármestere. Mint ismeretes, Palásti Sándor, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának főosztályvezetője alkotmányellenesnek tartja, hogy Pátka lakossága aláírásokat gyűjt a fehérvári Rádió utcából kiköltöztetetteknek a faluba telepítése ellen. Az ombudsman megbízottja hangsúlyozta: a székesfehérvári önkormányzat által kilakoltatottak helyzetének rendezésére szánt pénzből az érintett családok bárhol vásárolhatnak maguknak házat vagy lakást. Ha Pátka megakadályozná a roma családok beköltözését, az sértené a mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának alkotmányos jogát, valamint az alaptörvény diszkriminációt, tiltó rendelkezéseivel is ellentétes. Hedlicska Károly pátkai polgármester munkatársunkkal elöljáróban azt közölte: arról a tényről elfeledkezik a tisztelt média, hogy Pátkán mintegy 150 cigány lakik igen sanyarú körülmények között, s éppen ők tiltakoznak a legélénkebben. Szó sincsen tehát cigánykérdésről, azt csak némelyek szeretnék kiprovokálni. Ezzel szemben szerinte az a valóság, hogy az elöregedőfélben lévő falu, ahol - a helyi roma kisebbség helyzete miatt is - a pénz- és természetbeni szociális segélyezésre az önkormányzati költségvetés mintegy 15 százalékát fordítják, igazságtalannak érzi, hogy jóval áron felül juttatnak lakáshoz székesfehérvári, ott rezsit nem fizető romacsaládokat. Adatai szerint 1,5-1,7 millió forintért. Miközben a tősgyökeres pátkai cigánycsaládok némelyike - kényszerűen - ma is gumikerekű lakókocsiban húzza meg magát. A helyi cigányok állítólag ismerik a betelepülni szándékozókat, s rossz véleményük van róluk. Hedlicska Károly felhívta a figyelmet arra, hogy a Népszava hétfői számának fotóján éppen a helybéli cigányok képviselői tartják a Pátka nem eladó feliratozású transzparenst. A pátkai polgármester a megyei településeket és a megyei országgyűlési képviselőket azért hívja közös eszmecserére, mert úgy véli - s állítása szerint nagyon sok polgármester-kollégája gondolkodik hasonlóan -, hogy a megyeszékhely akarva-akaratlanul a koldusszegény költségvetésű kistelepülések rovására szabadulna meg rossz szociális helyzetű lakosaitól. Hedlicska Károly ugyanakkor azt is mondta, a Rádió utcai romák kitelepítése mesterségesen gerjesztett hisztérikus körülmények között történt, s a székesfehérvári polgármester nyilván nyomásra cselekedett, amikor a nem megfelelő megoldást választotta. Szerettük volna elérni Nagy István székesfehérvári polgármestert is, ő azonban betegsége miatt nem állhatott rendelkezésünkre. JOÓ Belpolitika Árvízvédelmi teendőket gyakoroltak A Felső-Tisza vidékén jól vizsgázott a lakosság Jónak értékelte a Felső-Tisza című árvízvédelmi gyakorlat résztvevőinek helytállását a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei védelmi bizottság és a Honvédelmi Minisztérium. Zilahi József a bizottság vezetője a tegnapi értekezleten elmondta: kipróbálták, hogy az egységes közigazgatási rendszerben a különböző szervek, valamint a falvak és városok miként reagálnak egy rendkívüli eseményre - például árvízre -, a személy- és vagyonmentésben milyen szervezettséggel, hatékonysággal tevékenykednek. A gyakorlat a Felső-Tisza vidékén élő lakosság körében nemcsak megértésre, hanem helyeslésre is talált, hiszen a megye folyókkal szabdalt része az ár- és belvíz által igencsak veszélyeztetett, így a meggyőzés és az emberek mozgósítása - a betakarítási munkák ellenére - nem okozott gondot. Bebizonyosodott, hogy a vízügyi szolgálat alkalmas a rendkívüli helyzetekben való helytállásra. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Németh Sándor kifejtette: a kilencvenes évektől arra törekedtek, hogy a katonaságot és más szervezeteket, továbbá a lakosságot a valós veszélyek elhárítására képessé tegyék. Cselényi György Szénszünet A pénzhiányban szenvedő szegedi felsőoktatási intézmények közül háromban, takarékossági megfontolásból, szénszünetet rendeltek el december 20-a és január 5-e között. Kivétel az orvosi egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma. Mint megtudtuk, bezárják a József Attila Tudományegyetemhez tartozó Bolyai Intézetet az Ady téren, valamint az Aradi vértanúk terén található épületeket. Az intézmény kollégiumait, a Rákóczi téri és az Irinyi utcai épületet azonban továbbra is fűtik, hogy a hallgatók zavartalanul készülhessenek a vizsgákra. Amíg a tudományegyetemen fennállása óta most kényszerültek először ilyen jellegű takarékossági intézkedésre, addig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola vezetése már rendelkezik némi gyakorlattal, hiszen az elmúlt télen is kénytelenek voltak szüneteltetni a fűtést. Balázs József, az intézmény főtitkára lapunknak elmondta: ez akkor sem okozott különösebb gondot a vizsgaidőszakban, viszont jelentős összeget sikerült megtakarítaniuk. Az oktatási épületeik zárva lesznek, de a kollégiumokban meleg lesz, és a hallgatók csoportosan vizsgázhatnak az oktatókkal egyeztetett időpontokban. Lehetővé kívánják tenni azt is, hogy - igény szerint -, egyesek a megszokott határidő előtt vagy után adhassanak számot tudásukról. Még az se biztos, hogy az élelmiszeripari főiskolán vizsgázhatnak-e decemberben a hallgatók. b. j. Az üzenet: van remény Tíz éve nem látott ismerősöm levelét hozta a posta. A megható sorokhoz egy fénykép is társult: három mosolygós tekintetű, életvidám apróságé. A messziről jött üzenet, a papírra vetett történet önmagáért beszél. Szabolcs megye egy kisvárosából jó évtizede felkerekedett egy alig felnőtté cseperedett lány, hogy a fővárosban munkát, boldogulást találjon. Az idő tájt Erdély magyarlakta falvaiból egyre szomorúbb hírek érkeztek, s ezrével indultak útnak, hogy szülőföldet, otthont otthagyva az egykori anyaországban találjanak menedéket, így került Budapestre egy fiatalember is, aki mérnöki diplomáját már áttelepültként védte meg. Itt találkoztak össze ők ketten: a még főiskolára járó lány és a frissdiplomás fiú, s itt határozták el, hogy sorsukat összekötik. Ennek lassan egy évtizede, s azóta, mi tagadás, az élet máshová vetett valamennyiünket, így sorsukról szinte semmit sem tudtam. Ezért fogadtam őszinte örömmel a jelentkezést, amely korábbi lapom, az Új Magyarország megszűnése miatti aggodalom miatt íródott, Így tudtam meg, hogy Rita, régi és kedves kolléganőm, ma Tordason él, és három kisgyermek boldog édesanyja. Az otthontól távol vetődött két magányos ember az elmúlt esztendőkben békés, meleg otthont teremtett magának e Fejér megyei kis faluban. Mint írja: boldog vagyok, hogy elmenekülhettünk Budapestről, s hála Istennek megtehettük, hogy kertes házban éljünk, saját otthont építsünk. Bár álmaik igazi otthona még várat magára, ha tervük sikerül, jövő ősszel beköltözhetnek abba a szép új házba, amely már igazi kényelmet biztosíthat a megszaporodott családnak. A fényképen az apróságok - Réka négy és fél, Gábor három, Kincső másfél esztendős, a Szabolcsból és Erdélyből útra kelt fiatalok legféltettebb kincsei. Forgatom a levelet, ízlelgetem a szeretettel írt sorokat, amelynek legfontosabb üzenete: Van remény! (rozgics) A rovatot szerkesztette: Halász Zsuzsa 1997. december 17. Szerda Távolodó Európa Az Európai Unió tagországaiból és a volt keleti blokk országaiból érkezett majdnem negyven újságíró, szakszervezeti PR-szakember elemezte Luxembourgban, az Európa Tanács hét végi ülése előtt a bővítési törekvések eddigi tapasztalatait és a jövőben várható alakulását. Lapunkat a Munkástanácsok Országos Szövetsége jóvoltából képviselhettem a konferencián, amelynek házigazdája az 54 millió tagot tömörítő Európai Szakszervezeti Szövetség (Confédération Européenne des Syndicats, CES) volt. A hivatalos programban elhangzott előadások végkicsengése nem volt túl biztató számunkra: elhibázott dolog lenne túlzottan beleélni magunkat az Európai Unióba való felvételbe. A tavaszi választások bekövetkeztével lecseng a mostani kormány sikerpropagandája, s a következő kabinet mindenképpen kénytelen lesz nyilvánosan elismerni: a közeli belépés meséje csak a NATO-népszavazásra hurkolt mézesmadzag volt, s persze jól hangzó indok a népnyomorító intézkedések sorozatára. A hazai sajtóban kevesen, ritkán és óvatosan fogalmazzák meg: a tagországok némelyikében egyre erősebb a bővítés elleni hang. Mindenütt van - bár eltérő mértékben - nyomasztó munkanélküliség, termékfelesleg: senkinek sincs szüksége - a határok jelképessé válásával - egy Keletről érkező, munkát és megélhetést kereső invázióra, senkinek sem kellenek újabb vetélytársak a piacon. És természetesen, egyetlen tagország sem akar mindezekért többet fizetni a közös kasszába - a létszám megnövekedésével ugyanis az egész támogatási rendszert gyökeresen át kell alakítani a régiek kárára és az újak hasznára. Az EU nem korlátlan termék- és munkaerő-felvevő piac, hanem egy nehezen kiegyensúlyozott, különféle szabályok és megkötések tengerében működő mechanizmus, amelyet a legegyszerűbb lenne szétszedni, és az új igényeknek megfelelően összerakni - ez azonban nem járható út. Várhatóan marad az alakítgatás, javítgatás - és ebben a helyzetben az új fogaskerekeknek, azaz az új jelentkezőknek kell beilleszkedniük, igazodniuk a mechanizmus többi alkatrészéhez. Szó volt gyakran Maastrichtról és az OECD-ről, röpködtek a százalékok, milliók és milliárdok, a kivetítőkön villództak a grafikonok munkanélküliségről, az egyes országok oktatásra fordított költségeiről, a szociális helyzetről. Az EU önmaga által támasztott feltételrendszerét még a jelenlegi tagországok sem képesek tökéletesen kielégíteni - az elvárt, 10 százalék alatti munkanélküliséghez képest Németország keleti tartományaiban egyes helyeken 23, a nyugati részeken is bőven 15 százalék feletti a mutató. Az EU előírásai szerint a tagországok néhány éven belül valamennyi, 2000 lakost meghaladó településén biológiai módszerrel kell tisztítani a szennyvizet. E követelmény teljesítéséhez Magyarországon - mostani árakon számítva - 650-700 milliárd forint beruházásra van szükség, amely összeget a magyar költségvetés semmiképpen sem tud előteremteni a következő néhány esztendőben. Az EU agrárszerkezetének legfontosabb jellemzője a mezőgazdasági vállalkozások alapvetően családi jellege, túlnyomó részben ezek a gazdaságok kapnak támogatást - nálunk viszont a tsz-lobby nyomására tudatos elsorvasztásuk folyik. Sorolhatók még a példák, amelyekből kiviláglik: miközben a kormány az Unió normáihoz való igazodást hangsúlyozza, a valóságban épp ezzel ellentétesen cselekszik. A tanácskozás résztvevőinek nagy többsége között az volt az uralkodó nézet, hogy a volt szocialista országok némelyike is leghamarabb 2010, de inkább 2020 táján csatlakozhat valamilyen formában az Európai Unióhoz. A hivatalos programot követő esti, vacsorával egybekötött beszélgetéseken gyakran szóba került ez a téma, mint ahogy a Magyarországról hallott különböző információk valóságtartalma is. A nyugati országokban például egyértelműen úgy tudják: a Hágai Nemzetközi Bíróságon Magyarország elvesztette a Bős-Nagymarosra vonatkozó pert. Néhány kollégának elmeséltem a szekszárdi húsosok rémdrámáját: mindenkinek nagyon tetszett az ÁPV Rt. előtti sátorozás ötlete. Hallatlanul mulatságosnak találták, hogy egy miniszter környezetvédelmi célokat szolgáló pénzekből vodkagyár-építést támogatott, s az is tetszést aratott, hogy éppen az egészségbiztosítási önkormányzat építtetett fantomklinikát. Jól szórakoztak azon is, hogy a kormányfő ingyenes utazási lehetőséget ígér a 65 év felettieknek, de pénzt nem ad hozzá, a közlekedési vállalatok pedig rémülten tiltakoznak, mert nekik sincs fedezetük ilyen célokra. A derültség mindezek hallatán csak akkor hagyott alább, amikor jeleztem: számtalan ilyen történetet tudnék még mondani, amelyekben egy azért közös: senkinek, semmilyen baja nem történt, semmilyen tényleges felelősségre vonásra nem került sor. Persze a jókedv hamar visszatért a nemzetközi társaságba, elvégre ők egymás között voltak Luxembourgban, Európában. Haeffler András Emelkedő busztarifák Baján is A bajai önkormányzat ülésén döntés született a helyi autóbuszközlekedés tarifáinak emeléséről. Január 1-jétől az előreváltott jegyek ára 52-ről 62 forintra emelkedik, a buszvezetőtől váltottaké 65-ről 75- re. Az egyvonalas havi bérlet 1390, az összvonalas 1830 forintba kerül, a tanuló- és nyugdíjasbérlet 595 forintba. Ez 15,77 százalékos emelést jelent. Az önkormányzat tárgyalta a városi tűzoltóság fejlesztési tervét is. A bajai lánglovagok felszerelése elavult, pótolni kell őket, de erre a tűzoltók költségvetéséből nincs lehetőség, így most négy év alatt szeretnék lecserélni az egészet. Megszavazták a képviselők a Közmunkatanács által 1998-ra is kiírt közmunkaprogramok támogatására szóló pályázat jelentkezési feltételeit. Idén a város szívében fekvő Petőfi-szigetet sikerült rendbe tenni a pályázaton nyert pénzen foglalkoztatott közmunkásokkal. Jövőre az árvízvédelemhez kapcsolódó munkálatokat szeretné a város a közmunkásokkal elvégeztetni, újabb pályázatok segítségével. ZALAVÁRI