Napi Magyarország, 1998. május (2. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02 / 102. szám
4 * iMxfu MAGYARORSZÁG «1998. május 2., szombat Orbán: A Fidesz győzelemre esélyes párttá vált Folytatás az 1. oldalról Elnök úr, Ön az utóbbi időben többször is nyilatkozta, hogy az ország - szakzsargonnal élve - kormányváltó hangulatban van. Kutatási eredményekre alapozza ezt a véleményét, vagy inkább személyes tapasztalataira hagyatkozik? A közvélemény-kutatási adatoknak sosem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, bár kétségtelen, hogy valamenynyi intézet ugyanolyan irányú változásokat mér. A polgári ellenzékről, elsősorban a Fideszről egyre többen gondolják úgy, hogy rá lehet bízni az ország kormányzását, a kormányzó baloldalról pedig azt, hogy ideje lenne kipróbálni valami jobbat, tisztességesebb, rendezettebb, biztonságosabb országban élni. Amennyiben személyes tapasztalataim nem ezt az előrejelzést erősítenék meg, sokkal inkább kételkednék. A Fidesz politikusai hónapok óta járják az országot, s az enyémhez nagyon hasonló élményekről számolnak be. Egyre többekben fogalmazódik meg az igény, hogy az áldozatvállalás gyümölcseiből ne csak kiváltságos rétegek részesedjenek, hogy gyermekeink biztonságban nőhessenek fel. Már én sem merem a gyerekeimet egyedül elengedni a szomszéd utcában lévő iskolába. A polgárok azt szeretnék, hogy ne kelljen az utcán rettegni, hogy tisztességes mértékű adókulcsok mellett ne kényszerítsék a vállalkozókat csalásra. Ebben szövetségest látnak a Fideszben. Politikai ellenfelei szintén elismerik, hogy „van még tennivaló”. Az Önök programját boncolgatva viszont felteszik a kérdést: miből? Én is erősen csodálkozom azon, hogy a kormányzó pártok nem saját elképzeléseik ismertetésével vannak elfoglalva, ahogy az a demokráciákban szokásos, hanem kihívójuk programját elemeztetik, kritizálják. Ebből a választó - és aligha alaptalanul - arra következtethet, hogy nyilván vannak elképzeléseik az elkövetkezendő négy évre, ezeket azonban nem kívánják megosztani vele. Pártja programadó 40 pontját ön úgy mutatta be, mint intézkedési tervet. Milyen anyagi forrásokból kívánják megvalósítani elképzeléseiket, ha egyfelől adó- és tb-járulék csökkentést ígérnek a választóknak, másfelől pedig növelnék a szociális juttatásokat? A Fidesz negyven pontja valóban nem ígérethalmaz, hanem a programunk főbb elemeinek összegzése. Pontosan kidolgoztuk, hogy a kormányalakítás után az első száz napban milyen lépéseket tennénk meg. Igen, csökkenlépésénél termetk meg, igen, csasz-----------------------------------tenénk az adókulcsokat, és mérsékelnénk a tb-terheket, mert a jelenlegi elvonások a vállalkozókat - ha nem akarnak tönkre menni - arra kényszerítik, hogy eltitkolják jövedelmüket. Ebből pedig az következik, hogy a feketegazdaság aránya a GDP-n belül mintegy kétszerese például a Szlovéniában tapasztaltaknál, ahol a közterhek fele akkorák, mint nálunk, az adó formájában befolyó pénzek mégsem alacsonyabbak. Az állam forrásai ezáltal tehát nem csökkennek. Akik azt mondják, hogy a polgár tisztességes feltételek mellett sem hajlandó befizetni adóját, azok egyben azt is állítják, hogy ebben az országban mindenki született csaló. Én ezt másképpen látom. Az elmúlt négy évben bebizonyosodott, hogy a korrupció, a panamázás összefonódott a kormányzó pártokkal. A botrányos, de semmilyen következménnyel nem járó eseteket hosszasan sorolhatnánk a Tocsik-Szokai-ügytől az olajgaten át az energetikai privatizációig. Elemzők szerint 94-ben az MSZP azzal nyerte meg a választásokat, hogy minden társadalmi rétegnek ígért valamit Kósáné Kovács Magda például egy rádióvitában azt mondta, hogy tizedére, vagyis negyvenezer főre csökkentik a munkanélküliséget A kormányfő most Önöket nevezi felelőtlen ígérgetőnek. Nem érdemes a szocialisták egykori ígéreteiről beszélni, mert mindenki a maga bőrén tapasztalhatja, hogy ezekből mennyi valósult meg. A támadásokat pedig a kapuzárás előtti pániknak tudhatjuk be. Ahogy mondtam, mi nem csupán igyekszünk mindenkinek valami jót mondani. Ha bizalmat kapunk, mostani javaslataink számon kérhetőek lesznek. Ami például a munkanélkülieket illeti, a problémát gazdasági koncepciónk képes kezelni. Az országban megvan a hétszázalékos gazdasági növekedés lehetősége. Sőt, aki azt állítja, hogy erre nem képes az ország, az örökös segédmunkás szerepére kárhoztatna bennünket, mert az Európai Unió növekedési ütemét meg kell haladnunk, ha valaha utol akarjuk érni. Erre egyébként a kontinensen is vannak pozitív példák. Megfelelő kormányzati munka, biztonságos adó- és jogi környezet mellett a mainál jobban is tudunk teljesíteni. Ha a hazai kis- és közepes vállalkozásokat meg tudjuk erősíteni, s nem kényszerítjük feketemunkások alkalmazására, a jelenleginél lényegesen több alkalmazottat tudnak majd foglalkoztatni. A Fidesz 1988-ban generációs pártként indult. Ma még a baloldali politológusok is, mint az egyik nagy gyűjtőpártot emlegetik. Ugyanakkor a szavazótáborukban ma is megmutatkoznak a gyökerek. Nem csupán a fideszes generáció növekedett fel a tíz év alatt, de otthont találtak nálunk más nemzedékek, nem marxista gyökerű politikusai is. A polgári Magyarországot felépíteni kívánó erők nagyobbik része ma a Fideszben dolgozik. Az 1988-90-es ellenzék olyan jelentős politikusait tudhatjuk munkatársainknak, mint Tölgyessy Péter vagy Varga László, aki már az 1947- es, szabadon választott parlamentnek is képviselője volt. A Fidesz tehát ebben az értelemben is gyűjtőpártnak tekinthető, ám még ennél is fontosabbnak tartom, hogy támogatóink legfőbb jellemzője nem fiatal életkoruk, hanem a valódi változások iránti igény; közös nevezőnk egy olyan polgári Magyarország, amelyet csak velük szövetségben vagyunk képesek felépíteni. A kutatások szerint a nyugdíjasok a szocialistákra szavaznak. Egyes vélemények szerint ennek oka az, hogy önök elsősorban a fiatal családokat akarják előnyökhöz juttatni. A fiatal családok támogatása hallatlanul fontos, mert ha néhány éven belül nem válik általánossá a három-négygyermekes családmodell, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el az országban. A jelenlegi rendszer kifejezetten bünteti azokat, akik több gyermeket nevelnek. Márpedig egy öregedő társadalomban nagyon is könnyen kiszámítható következményekkel jár, ha a nyugdíjasok száma egyre növekvő mértékben múlja felül az aktívakét. Ezt nevezik társadalombiztosítási csapdának. A mi generációnk büszke szülei és nagyszülei munkájára, mert amit el lehetett érni a diktatórikus államszocializmusban, azt annak ellenében érték el. A nyolcvanas évek elejére megindult egy olyan, lépésről-lépésre magának utat törő polgárosodási folyamat, amelynek a rendszer - bár szeretett volna -, de nem tudott gátat szabni. Többek között ennek a következménye a rendszerváltozás is. Tehát nem tekintünk mindenkit kollaboránsnak, aki itt élt. Ellenkezőleg! A keveseknek kiváltságokat jelentő rendszert egy elenyésző kisebbség tartotta fenn, melynek ellenében a többség - ha passzívan is - ellenállt. Ebből a szüleink által felhalmozott erőből táplálkozunk ma is. Tisztes megélhetést szeretnénk biztosítani a nyugdíjasoknak, s programunk - ha a választók bizalmából megvalósíthatjuk - erre lehetőséget is nyújt majd. A kormány által eddig végrehajtott emelések nem tudták megőrizni a nyugdíjak reálértékét, hogy a félszázalékos „adományról” már ne is beszéljünk. Ígéretekből persze ma sincs hiány, de ezek gyakorlatilag ingyen vannak. Az elmúlt két hétben mintha ritkábban lehetne hallani, hogy nincs más alternatíva, mint az MSZP-SZDSZ koalíció. Ugyanakkor az újságok szalagcímeiben azt olvashatjuk, hogy semmi sem dőlt el, meg hogy továbbra is nyílt a verseny... Ez mindenképpen előrelépésnek látszik a korábbiakhoz képest. Gondolja, hogy a sajtó most jobban kedveli Önöket? Egyszerűen arról lehet szó, hogy a Fidesz mára egyértelműen győzelemre esélyes párttá vált, már nem lehet tagadni, hogy a választások a Fidesz és az MSZP között dőlnek el. Mellesleg, akik azt mondják, hogy nincs más alternatíva, mint a saját hatalmon maradásuk, azok valamilyen másfajta rendszer felépítésére törekednek, mint például az Európai Unióban bevettnek tekintett parlamentáris demokrácia. Egy ilyen kijelentés mondjuk Ausztriában elképzelhetetlen. Persze az elmúlt évszázadokban hosszabb-rövidebb ideig léteztek már ilyen rendszerek - mondjuk a hitleri Németország, vagy a Szovjetunió —, mi azonban nem szeretnénk ezekhez az időkhöz visszatérni. Horn Gyula a minap a Nap-kelte műsorában azzal indokolta, hogy nem áll ki Önnel nyilvános vitára, hogy ő diplomata, ám Orbán Viktor csupán a Európai Ügyek Bizottságának elnöke, ezért nincs miről vitatkozniuk belpolitikai kérdésekben... Sajnálatosnak tartom, hogy a miniszterelnököt nem érdekli a belpolitika, mert a választások itthon lesznek. Tény, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen szervezett „mérkőzésünket” Horn Gyula lemondta, mert éppen akkor lakossági fórumon kell részt vennie. Én kész vagyok még az első forduló előtt, más időpontban is ütköztetni elképzeléseinket, annál is inkább, mert szépen gyűlnek a kíváncsi hallgatóság körében az erre felkérő aláírások. Remélem, hogy ezt a miniszterelnök úr is elfogadja. A politológusok — és a szabad demokrata politikusok - kedvenc időtöltésének újabban a koalíciós latolgatás látszik. Az MSZP-Fidesz koalícióról ugyan már nem értekeznek a kolumnisták, most azonban a választóvonalat a bal- és jobboldal közé teszik, tehát vagy a mostaniak maradnak hatalmon, vagy a teljes ellenzék alakít kormányt, legalábbis Hack Péter és Kuncze Gábor szerint. Hogyan vélekedik erről a Fidesz elnöke? A mostani koalíciós pártokkal, azaz az MSZP-vel és az SZDSZ-szel nem készülünk semmiféle együttműködésre, hiszen elképzeléseink megvalósításához éppen ezeket a pártokat tartjuk kívánatosnak leváltani a hatalomból. Azok a politikusok pedig, akik a választások eredményének ismerete előtt koalíciós találgatásokba bocsátkoznak, nem a választók bizalmának elnyerésére törekednek, hanem saját hatalmuk minden lehetőség szerinti fenntartására. A sötét dolgozószobák mélyén kötött paktumok nem szolgálhatják az ország érdekeit, s mi a magunk részéről soha nem is törekedtünk erre. Már 1994-ben hívtak minket a baloldali koalícióba, s ha a hatalmat tartottuk volna fontosabbnak, mint elképzeléseink megvalósíthatóságát, akár úgy is cselekedhettünk volna. Ahogyan akkor sem, most sem vagyunk rákényszerítve semmilyen elvtelen kompromisszumra. A választások két értékrend, két jövőkép között dőlnek el. A jelenlegi utat már ismerjük. Mi a mostaninál igazságosabb, testvériesebb világban szeretnénk élni, s ezt közös akarattal - ha a választók leveszik rólunk az ellenzéki lét béklyóját - meg is valósíthatjuk. Benyovszky László Fotók: Tallum Attila Újabb páratlanul érdekes résszel folytatódik az olajgate-ügy, mint a kormányon lévő politikai hatalom legnagyobb korrupciós botrányának taglalása. Néhány mondatban mégis érdemes összefoglalni az eddigi fejezeteket. A 90 előtti politikai hatalom élve avval a lehetőséggel, hogy még utoljára összeállíthatják a költségvetést, gyakorlatilag még 1990 áprilisában is úgy terelgettek különböző ügyeket, gazdasági és pénzügyi folyamatokat, hogy a rendszerváltozás fecsegő felszíne, a nagy lelkesedés, elterelje a figyelmet a mélyben munkálkodó szocialista pénzügyi nehézfiúk tevékenységéről. Az MSZP nagymenői 90 és 94 között csendben privatizálgattak, kihasználva azt a lehetőséget, hogy az első szabadon választott magyar kormány nem nyúlt le azokra a szintekre, ahol mindenféleképpen szükségszerűek lettek volna a személycserék. 94-től - újra a hatalomban - elővették a régi taktikát, amely nem volt más, mint állami üzletek közé ékelt magánérdekeltségeken keresztül hatalmas mennyiségű pénzhez jutni. Ehhez a legkedvezőbb terepet az energiaszektor szolgáltatta, a gáz és a kőolaj, illetve a későbbiekben majd alaposan bemutatásra kerülő orosz államadósság lebontása. Elsőként Patkó András cége, a HFT kívánt beékelődni az orosz-magyar kőolajszállítások közé koordinátori szerepben, majd más cégek is ilyen szerepre vágytak, de ezekről szintén később. Mai fejezetünk egy nemzetközi kapcsolatrendszerről lebbenti fel a fátylat, a szereplők természetesen ugyanazok. A hidegháború évtizedeiben a nyugati blokk számos területen presszionálta a gyakorlatilag minden téren fejletlenebb keleti világhatalmat és csatlósait. Ez a helyzet - amelyet bízvást nevezhetünk történelmi kényszernek - számos ellenlépésre sarkallta a szocialista szektor erre szakosodott potentátjait, már ami az ideológián túli területeket, mondjuk a tudományos-technikai területhez tartozó diszciplinákat illeti. Az ideológiák vezényelte gyilkos és titkos háborút a maga titkos vonalain keresztül a KGB irányította, beszerezve különféle hétpecsétes nyugati titkokat, tudományos felfedezéseket, eredményeket és technológiákat. A KGB és alvállalkozásai szerezték be a COCOM-listás termékeket, felügyelték a fejlesztéseket, mindent alárendelve a fegyverkezési versenynek. Sokak előtt közismert, hogy a szocialista országokban a tudomány és a technika kvázi civil felügyeletét az úgynevezett országos műszaki és fejlesztési bizottságok látták el, amely grémiumok személyes összetételét, s nem csak a rossz nyelvek szerint, a KGB által felügyelt szovjet OMFB ellenőrizte, sőt, ez is nyílt titok, a megfelelő vonalakon az egyes országok OMFB-it állandó jelentési kötelezettség terhelte a nagy testvérnek. Hogy közelebb kerüljünk tárgyunkhoz, érdemes még egyszer megemlíteni a véletlen egybeesést, a hazai OMFB párttitkárát Pál Lászlónak hívták, és hogy egy példával még beljebb kerüljünk, említődjön meg még egy érdekesség: az OMFB hatáskörébe tartozott, hogy egy gyárüzem kaphat-e COCOM-listás technológiát. Mint például egy gyárüzemen belüli számítógépes hálózat kiépítése is, anno. Például a Budapesti Vegyipari Gépgyár szemfüles politikai tanácsadóinak (a párttitkárok új megnevezése) sikerült kijárnia egy ilyen fejlesztést. A Budapesti Vegyipari Gépgyár politikai tanácsadóját e sikeres tranzakció idején Máté Lászlónak hívták, aki jelenleg tulajdonosa is egykori sikerei helyszínének. A különböző országok OMFB-i - egyúttal hírszerzése is - legális állami vállalatokat felügyelve kereskedelmi tevékenységet is folytattak, irányítottak. Hazánkban ilyen tevékenységet például a Techmoimpex is végzett, ahol a külkereskedőknek adott esetben bizonyos külföldi ügyfelekről jelentéseket is kellett írniuk. A Technoimpex egyes külkereskedői például jelentéseket írtak az egykori odesszai emigráns, bizonyos Shlomo Áron tulajdonában lévő osztrák cégről, az Altro Gmbh.-ról, amely valójában izraeli érdekeltség. Erről még a későbbiekben lesz szó. A különleges kereskedelemmel foglalkozó cégek feltételezhetően kapcsolatot tartottak olyan Nyugat-Európában bejegyzett vállalkozásokkal is, amelyet a magyar hírszerzés alapított a költséges hírszerzés finanszírozására, úgymond fedő jelleggel. Ez már bevett gyakorlat, fedővállalkozásnak nevezik az ilyen cégeket. MegaBotrány - GigaStorage A GigaStorage botrány három hónappal az olajgate kirobbanása után 1996. február 12-én tört a nyilvánosság homlokterébe, amikor is a magyar napilapok külföldi tudósítóinak beszámolói szerint a francia hatóságok őrizetbe vettek egy bolgár származású amerikai állampolgárt, bizonyos Bisser Dimitrovot, a svájci határ közelében fekvő francia városkában, Belfortban. A bolgár üzletember vállalkozását hívták Giga- Storage-nek. Természetesen a francia lapok is írtak az ügyről, amelyet nagyszabású pénzmosási vállalkozás leleplezésnek neveztek, s kiemelték, hogy ebben a tranzakcióban magyar bankoknak is szerepe volt. Az 50 millió frankos pénzmosás hátterében (ahogyan az AFT francia hírügynökség világgá kürtölte) a Magyar Nemzeti Bankot és az OTP-t nevezték meg. Az ügy 48 éves főszereplője Bisser Dimitrov 1994-ben ajánlotta fel a belforti önkormányzatnak, hogy amerikai pénzen feltámasztja a francia város tönkrement számítógépiparát. Az önkormányzat sokmilliós támogatásban részesítette a Giga-Storage nevezetű vállalkozást, mert Dimitrov elhitette a városatyákkal, hogy 270 magasan képzett helyi munka nélküli szakembernek biztosít munkalehetőséget. Hozzá kell tennünk, a kis francia város polgármestere sokáig francia nemzetgyűlési képviselő volt, s az a hír járja róla, hogy ő a legbaloldalibb francia kommunista. Az első munkanélküliekkel azonban a bolgár csak akkor kötötte meg a munkaszerződést, amikor már elfogtak 47 malajziai bevándorlót, akiket Dimitrov fillérekért kezdett el foglalkoztatni. OKA-DHG (Folytatjuk) X^X^ . Olajgate-sztori V)( h S b [ ~ Egy internacionalista kémsztori Pál László, még fungál