Napjaink, 1983 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Olvasói levelek 2 B. Juhász Erzsébet: Régi vagy új eszmények? A család képe a hetvenes évek magyar irodalmában 3 Varga Lajos: Karacs Mária történetei (elbeszélés) 13 Tóth Kornélia: Nővérek (riport) 14 Brackó István—Illésy Sándor: Diósgyőr szikrázó ünnepe 13 Szendrei Lőrinc: Szellemi honfoglalást! (interjú) 22 Kilián István: A miskolci szobor helyett Arany és felvidéki barátai 23 Bakonyi István: A költő oldalnézetben 27 Magyar József: Költői üzenet odaátról 23 D. Rácz István: Színpad után könyv 29 Iszlai Zoltán: Kopogós kollázsok 29 Botlik József: A választás gyötrelme 33 Szabó Bogár Imre: Drámai próza, prózai dráma 31 Takács József: Két különös kisregényről 32 Takács Géza: Egy szegedi kőművesmester 32 Kárpáti Béla: Egy virágzó műfaj 33 Vekerdi József: Kalderált mesék és balladák 34 Hölvényi György: Hatvan év a magyar zenetanításban. Beszélgetés Rajeczky Benjáminnal 34 Russoly József: Figyelő (Két évkönyv Miskolcról) 36 Jurecskó László: Országos vagy területi? A miskolci téli tárlatról . Hírek Székely Dezső (17), Szikra János (17), Kiss Dénes (20), Böröndi Lajos (20), Tóth Endre (20), Fecske Csaba (25) versei: Tardi Sándor (3), Lenkey Zoltán (6, 8), Bálványos Huba (7, 15, 37), Feledy Gyula (9, 21), Drozsnyik István (23, 38) rajzai. Első oldalon: Portré, Tardi Sándor rajza Hátsó oldalon: Fűre lépni tilos! Szabó Tamás szobra a miskolci téli tárlatról. * A szerkesztésben közreműködnek: Serfőzó Simon, Feledy Gyula, Dobrossy István, Kalász László, Kabdebó Lóránt, Cs. Varga István, Ruszoly József A Napjaink régi olvasója vagyok; lapjuk decemberi számában különös érdeklődéssel olvastam Fodor András és Szekér Endre írásait Kodály Zoltánról és munkássága kecskeméti kultuszáról. A zeneszerzőt családi kapcsolatok fűzték Nyitrához, s egyik legnevezetesebb, legtermékenyebb néprajzi gyűjtőútja is itt, Nyitra környékén, a Zobor alatt zajlott le. Nem sikerült pontosan megállapítanom, hogy 1903-ban Kodály miként kezdte meg zoboraljai népdalgyűjtő körútját, de nem volnék meglepve, ha gyalog indult volna el, hiszen a legközelebbi magyarlakta falu Gerencsér (Huncsarovce) csak pár kilométernyire volt Nyitótól, a következő falu Csitár (Stitáre) szintén csak néhány kilométernyire feküdt Gerencsértől. A nyitrai emlékezés szerint Kodály ebben a két faluban kezdte meg a gyűjtést. Mindjárt az első faluban, amely közvetlen a Zobor alatt fekszik, olyan szép, régi melódiára bukkant, mint a Gerencséri utca ,pár lépéssel tovább, Csitáron pedig A csitári hegyek alatt... Családunkban sokszor szóba került Kodály Zoltán neve. Boldogult édesapám, dr. Martincsek Károly polgári hivatása mellett zenével is foglalkozott, és Túrócszentmártonban (Martin) szimfonikus zenekart alapított és vezetett. Történetesen a nagyszombati (Trnava) gimnáziumban Kodály iskolatársa volt, együtt muzsikáltak a gimnázium zenekarában, és később leveleztek. Édesapám hívta fel figyelmemet Kodály Zobor alatti gyűjtőútjára. Azok közül, akik énekeltek, 1933-ban, Kodály nyomán járva, én még beszélni tudtam Balla Katalinnal, Urbanek Józseffel és Varga Cecíliával — az utóbbi szolgáló volt. Kodály tanulmányokban dolgozta fel első zomboralji útját (a többieket is, mert hiszen nemegyszer járt erre), ezek a Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjének XVI., XVII. és XX. kötetében jelentek meg Zoborvidéki népszokások és balladák cím alatt. Annyira pontos volt, hogy még az énekesek nevét is feljegyezte. Balla Katalin és Urbanek József nevét meg is találtam a tanulmányban. Varga Cecíliáét nem, viszont megtaláltam a szöveget, melyet Kodálynak elmondott, de a szomszéd falu gyűjtésében, Zsérén. (Puszta malomban, cserfagerenda). A szolgáló valószínűleg Zséréről kerülhetett Ghímesre. Mind a hárman azt mondták, hogy az eufónos nagyságos úr nagyon jól tud bánni az egyszerű néppel. Nagyon jól értette a szót a nép nyelvén. Szerették, és szívesen énekeltek neki mindent, amit tudtak. Kodály három népszokást is feljegyzett a Zobor alatt, Zsérén, de hasonló népszokásokat talált a környező községekben is. Ez a Villözés, a Sárdázás és a Tananaj nészokása volt, melyeket majdnem minden esetben dal kísért. A Villőzésről így írt Kodály: „Virágvasárnapján, sétánia után járnak a lányok villőzni. Házról házra mennek, közben villődalokat énekelnek, amiért tojás jár nekik. Estefelé készítenek egy szalmabábot, felöltöztetik rossz kabátba, régi kalap is akad rá — ez a kice-vice (kis zsúpszalma). Néhányan felkapják, megkerülik vele a falut.” Nem mindenki tudja, hogy Kodályt családi kapcsolatok is fűzték Nyitóhoz. Éppen ezért még a háború éveiben is ellátogatott Nyitrára. Itt élt nővére, Kodály Emília. Apjuk, Kodály Frigyes vasutas volt, aki eleinte Budapesten élt, itt született Emília 1880. március 31-én. Dehát a vasutas sors forgandó, az apát később Kecskemétre nevezték ki állomásfőnöknek, ott született Kodály Zoltán, majd Galántára, itt született a harmadik gyermek, Kodály Pál 1890. június 29-én, és itt ihlette meg Kodályt a Galámiai táncok dallama. Kodály Emília szintén vasutashoz, Rózsa Szilveszterhez ment férjhez, akit később állomásfőnökként Nyitrára helyeztek, és a családot Nyitrán hamarosan megkedvelték. 1919- ben Nyitót is elérte a világháború utáni tífuszjárvány, amelynek áldozata lett Kodály Emília is. Nyitrán halt meg 1919. május 5- én. Rózsa Szilveszter szép síremléket állíttatott, mely máig is megvan. Megfakult betűit Mihályffy László nyitrai festő a saját költségére bearanyoztatta; a Kodály név tehát a nyitrai temetőben is csillog. Nyitra mostanára egybenőtt Gerencsérrel és Csitárral is, ezek a nagy Nyitra közigazgatási részei lettek, a Gerencséri utcából Nyitrai utca lett, a csitári hegyekből nyitrai hegyek. Kodály emlékét külön utca őrzi Nyitrán. A falvakba sűrű autóbuszjáratok vezetnek, sokan járnak be Nyitrára hivatalokba vagy gyárakba. Az elhagyatott Zsérére nemcsak autóbusz, de vonat is jár. Bizonyára elcsodálkozna Kodály, ha most láthatná ezeket a tájakat. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Nyitra Tartalom Olvasói levelek, vélemények cikkeinkről NAPJAINK A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács irodalmi és művelődési lapja Főszerkesztő: Papp Lajos Szerkesztőség: Miskolc, Korvin Ottó u. 1. 3530 Telefon: 15881 Kiadóhivatal: Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. sz. 3527 Felelős kiadó: Veres Mihály Postacím: Miskolc, Pf.: 178. 3051. Telefon: 35-131 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. 190** közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest 1900 Előfizetési díj egy évre: 102 forint Megjelenik minden hónap elsején Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál Miskolcon Felelős vezető: Kilián Béla index: 25 913 — ISSN 0317 — 6329