Napjaink, 1983 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Olvasói levelek 2 B. Juh­ász Erzsébet: Régi vagy új eszmények? A család képe a hetvenes évek magyar irodalmában 3 Varga Lajos: Karacs Mária történetei (elbeszélés) 13 Tóth Kornélia: Nővérek (riport) 14 Brackó István—Illésy Sándor: Diósgyőr szikrázó ünnepe 13 Szendrei Lőrinc: Szellemi honfoglalást! (interjú) 22 Kilián István: A miskolci szobor helyett Arany és felvidéki barátai 23 Bakonyi István: A költő­ oldalnézetben 27 Magyar József: Költői üzenet odaátról 23 D. Rácz István: Színpad után könyv 29 Iszlai Zoltán: Kopogós kollázsok 29 Botlik József: A választás gyötrelme 33 Szabó Bogár Imre: Drámai próza, prózai dráma 31 Takács József: Két különös kisregényről 32 Takács Géza: Egy szegedi kőművesmester 32 Kárpáti Béla: Egy virágzó műfaj 33 Vekerdi József: Kalderált mesék és balladák 34 Hölvényi György: Hatvan év a magyar zenetanításban. Beszélgetés Rajeczky Benjáminnal 34 Russoly József: Figyelő (Két évkönyv Miskolcról) 36 Jurecskó László: Országos vagy területi? A miskolci téli tárlatról . Hírek Székely Dezső (17), Szikra János (17), Kiss Dénes (20), Böröndi Lajos (20), Tóth Endre (20), Fecske Csaba (25) versei: Tardi Sándor (3), Lenkey Zoltán (6, 8), Bál­ványos Huba (7, 15, 37), Feledy Gyula (9, 21), Drozsnyik István (23, 38) rajzai. Első oldalon: Portré, Tardi Sándor rajza Hátsó oldalon: Fűre lépni tilos! Szabó Tamás szobra a mis­kolci téli tárlatról. * A szerkesztésben közreműködnek: Serfőzó Si­mon, Feledy Gyula, Dobrossy István, Kalász László, Kabdebó Lóránt, Cs. Varga István, Ruszoly József A Napjaink régi olvasója vagyok; lapjuk decemberi számában különös érdeklő­déssel olvastam Fodor András és Sze­kér Endre írásait Kodály Zoltánról és mun­kássága kecskeméti kultuszáról. A zeneszer­zőt családi kapcsolatok fűzték N­yitrához, s egyik legnevezetesebb, legtermékenyebb nép­rajzi gyűjtőút­ja is itt, Nyitra környékén, a Zobor alatt zajlott le. Nem sikerült pontosan megállapítanom, hogy 1903-ban Kodály miként kezdte meg zoboraljai népdalgyűjtő körútját, de nem vol­nék meglepve, ha gyalog indult volna el, hi­szen a legközelebbi magyarlakta falu Geren­csér (Huncsarovce) csak pár kilométernyire volt Nyitótól, a következő falu Csitár (Sti­­táre) szintén csak néhány kilométernyire fe­küdt Gerencsértől. A nyitrai emlékezés sze­rint Kodály ebben a két faluban kezdte meg a gyűjtést. Mindjárt az első faluban, amely közvetlen a Zobor alatt fekszik, olyan szép, régi melódiára bukkant, mint a Gerencséri utca ,­pár lépéssel tovább, Csitáron pedig A csitári hegyek alatt... Családunkban sokszor szóba került Kodály Zoltán neve. Boldogult édesapám, dr. Mar­tincsek Károly polgári hivatása mellett zené­vel is foglalkozott, és Túrócszentmártonban (Martin) szimfonikus zenekart alapított és ve­zetett. Történetesen a nagyszombati (Trnava) gimnáziumban Kodály iskolatársa volt, együtt muzsikáltak a gimnázium zenekará­ban, és később leveleztek. Édesapám hívta fel figyelmemet Kodály Zobor alatti gyűjtő­­útjára. Azok közül, akik énekeltek, 1933-ban, Ko­dály nyomán járva, én még beszélni tudtam Balla Katalinnal, Urbanek Józseffel és Varga Cecíliával — az utóbbi szolgáló volt. Kodály tanulmányokban dolgozta fel első zomboral­­ji útját (a többieket is, mert hiszen nemegy­szer járt erre), ezek a Magyar Néprajzi Tár­saság Értesítőjének XVI., XVII. és XX. kö­tetében jelentek meg Zoborvidéki népszoká­sok és balladák cím alatt. Annyira pontos volt, hogy még az énekesek nevét is felje­gyezte. Balla Katalin és Urbanek József nevét meg is találtam a tanulmányban. Varga Ce­cíliáét nem, viszont megtaláltam a szöveget, melyet Kodálynak elmondott, de a szomszéd falu gyűjtésében, Zsérén. (Puszta malomban, cserfagerenda). A szolgáló valószínűleg Zsé­­réről kerülhetett Ghímesre. Mind a hárman azt mondták, hogy az eufónos nagyságos úr nagyon jól tud bánni az egyszerű néppel. Nagyon jól értette a szót a nép nyelvén. Sze­rették, és szívesen énekeltek neki mindent, amit tudtak. Kodály három népszokást is feljegyzett a Zobor alatt, Zsérén, de hasonló népszokáso­kat talált a környező községekben is. Ez a Villözés, a Sárdázás és a Tananaj nészokása volt, melyeket majdnem minden esetben dal kísért. A Villőzésről így írt Kodály: „Virágvasárnapján, sétánia után járnak a lányok villőzni. Házról házra mennek, köz­ben villődalokat énekelnek, amiért tojás jár nekik. Estefelé készítenek egy szalmabábot, felöltöztetik rossz kabátba, régi kalap is akad rá — ez a kice-vice (kis­­ zsúpszalma). Né­­hányan felkapják, megkerülik vele a falut.” Nem mindenki tudja, hogy Kodályt családi kapcsolatok is fűzték Nyitóhoz. Éppen ezért még a háború éveiben is ellátogatott Nyitrá­­ra. Itt élt nővére, Kodály Emília. Apjuk, Ko­dály Frigyes vasutas volt, ak­i eleinte Buda­pesten élt, itt született Emília 1880. március 31-én. Dehát a vasutas sors forgandó, az apát később Kecskemétre nevezték ki állomásfő­nöknek, ott született Kodály Zoltán, majd Galántára, itt született a harmadik gyermek, Kodály Pál 1890. június 29-én, és itt ihlette meg Kodályt a Galámiai táncok dallama. Ko­dály Emília szintén vasutashoz, Rózsa Szil­veszterhez ment férjhez, akit később állo­másfőnökként Nyitrára helyeztek, és a csa­ládot Nyitrán hamarosan megkedvelték. 1919- ben Nyitót is elérte a világháború utáni tí­fuszjárvány, amelynek áldozata lett Kodály Emília is. Nyitrán halt meg 1919. május 5- én. Rózsa Szilveszter szép síremléket állítta­tott, mely máig is megvan. Megfakult be­tűit Mihályffy László nyitrai festő a saját költségére bearanyoztatta; a Kodály név te­hát a nyitrai temetőben is csillog. Nyitra mostanára egybenőtt Gerencsérrel és Csitárral is, ezek a nagy Nyitra közigaz­gatási r­észei lettek, a Gerencséri utcából Nyitrai utca lett, a csitári hegyekből nyitrai hegyek. Kodály emlékét külön utca őrzi Nyit­­rán. A falvakba sűrű autóbuszjáratok vezet­nek, sokan járnak be Nyitrára hivatalokba vagy gyárakba. Az elhagyatott Zsérére nem­csak autóbusz, de vonat is jár. Bizonyá­ra elcsodálkozna Kodály, ha most láthatná ezeket a tájakat. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Nyitra Tartalom Olvasói levelek, vélemények cikkeinkről NAPJAINK A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács irodalmi és művelődési lapja Főszerkesztő: Papp Lajos Szerkesztőség: Miskolc, Korvin Ottó u. 1. 3530 Telefon: 15­881 Kiadóhivatal: Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. sz. 3527 Felelős kiadó: Veres Mihály Postacím: Miskolc, Pf.: 178. 3051. Telefon: 35-131 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. 190** közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest 1900 Előfizetési díj egy évre: 102 forint Megjelenik minden hónap elsején Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál Miskolcon Felelős vezető: Kilián Béla index: 25 913 — ISSN 0317 — 6329

Next