Napjaink, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Tartalom Meghalt Benedek Miklós 2 Lapszélre (Papp Lajos) 2 Csontos János: Téblábolások kora 3 Novák Béla Dénes versei: Szent László: Zsoltár 5 Hamary Dénes versei: A hévízi tónál; Valamilyen napra 5 Györgyei Géza: Történet eljövendő szégyenkezéshez (elbeszélés) 6 Anga Mária verse: Post scriptum 9 László Zsolt verse: Mindig ott mindig emlékezésig 9 Jevgenyij Jevtusenko: önéletírás, idő előtt (befejezés) 10 Dobozi Eszter: A napnyugtát néztük Tiszaladányiak szovjet lágerekben 12 Tóth László: „Undorodom mindenfajta nacionalizmustól . . Beszélgetés Rudolf Chmel szlovák irodalomtörténésszel, hungarológussal 16 Szenti Ernő versei: Az önsorsrontókra felügyel; Áldás és átok 17 Juhász József versei: Via dolorosa; A Mau-Mau felkelő dala 17 Szekér Endre: Fehér Ferenc hazavezérlő csillagai 18 Mezey Katalin versei: Olyan vagyok; Gyilkosságok 20 Kerék Imre verse; Karácsonyi vers 20 Takács Imre versei: Vendégeskedő hölgy; Lucullusi lakoma délen; Fohászkodásom; Csintalankodásom próbája 21 Lagzi István. .. Mindnyájunknak — el kell menni .. A második przemysli magyar napló, 1914. 21 Simon Ottó verse: így múlik el 30 Szőke Lajos verse: Nem adom 30 Kerékgyártó T. István: A munkáshatalom mítosza Haraszti Miklós: Darabbér. Egy munkás a munkásállamban 30 Tüskés Tibor: A féktelen idő költője 32 Sallai Éva: A hűség költője 33 Petőváry Ágnes: Lélekelemzés és lélegmegőrzés 34 Bakonyi István: Két költő Borsodban 34 Laczkó András: A művekre figyeljünk 35 G. Komoróczy Emőke: A kimondás bátorsága 36 Tarján Tamás: A magyar dráma műhelyéből Grökstukker 37 XV. Országos Grafikai Biennále Az 1989. évi lapszámok repertóriuma. (Melléklet.) összeállította: dr. Tóvári Judit. Bognár Árpád (3, 7, 11, 12, 13, 31), Feledy Gyula (19), Pásztor Gábor (39), Baranyai András (39), Rékassy Csaba (39), Szabados Árpád (39) rajzai: fotoreprodukciók (23, 25, 28), Lagzi István „Mindnyájunknak el kell menni ..című közléséhez Első oldalon: öreg lovagok Bognár Árpád rajza Hátsó oldalon: öreg hölgy Bognár Árpád rajza * A szerkesztésben közreműködnek: Serfőző Simon (szerkesztő), Kalász László (líra), Brackó István (széppróza), Botlik József (kritika), Gyöngyösi Gábor (közművelődés), Ruszoly József (tanulmány), Feledy Gyula (képzőművészet). —m mmm i wm—mm A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács irodalmi és művelődési lapja. Főszerkesztő: Papp Lajos. Szerkesztőség: Miskolc, Korvin Ottó u. 1. 330. Telefon: 15881. Kiadóhivatal: Kiadja a Borsod Megyei Lapkádé Vállalat, Miskolc, Bajcey-Zavinszky út 15. sz. 3527. Felelős kiadó: Veres Mihály. Postacím: Miskol, Pf.: 178. 3051. Telefon: 38-131. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahíva__ . . _____ ____ tálnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest, xnr. TVT A TTT A TTA.0T7- celv utca 1«/* — l»« — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR A.I /A 1^1 AI 1X1 215-96182 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 132 forint. Megjelenik minden hónap elsején. JL xx. a 1 I / l 1 I AI I 1 Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Boraodli Nyomdában. Mts-1 / ' - kolon. Felelős vezető: Horváth Ferenc. Index: 25 913 — ISSN 0547-2075. Meghalt Benedek Miklós Hatvannyolc éves korában váratlanul elhunyt Benedek Miklós Rózsa Ferenc-díjas hírlapíró, az Észak-Magyarország című napilap nyugalmazott főmunkatársa. Eltávozásával nemcsak a helyi sajtó vesztette el életével és munkálkodásával egyaránt példaadó, kiemelkedő alakját, de a magyar újságírás, az újságíró társadalom is jelentékeny képviselőjét gyászolja személyében. Katonás tartású, magas alakja feltűnt minden olyan kulturális eseményen, amely méltán tarthatott igényt a sajtó figyelmére. Tehetsége és szorgalma közmondásos volt a pályatársak körében. Benedek Miklós korábban — amíg erejéből, energiáiból futotta erre is — szívesen írt lapunknak, s figyelme a Napjaink sorsa, munkálkodása iránt mindvégig töretlenül kollegiális, baráti volt és maradt. Kollégánkat, munkatársunkat gyászoljuk elhunytával. Emlékét így őrizzük. Benedek Miklós hamvait december 14-én helyezték örök nyugalomra a városi tanács által adományozott díszsírhelyen, a Szentpéteri kapui városi temetőben. Lapszélre ■ rjév!... De vajon új év-e? Vagy csak „más'ú J év? Valami egészen más? Miután az emberfia „népben-nemzetben szórakozva” megitta szilveszteri pezsgőjét, megkönnyezte a Himnuszt és arcon csókolta szerettei után mindazokat, akiket az év többi napján általában kerülni szokott — nos, az ember elgondolkodik. Gondolkodik, s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy kies hazánkban mára más lett a „más” is. S ha nevezett „homo sapiensünk” egy irodalmi lap főszerkesztője netán, gondolatvonala e következtetésből, mint valamely „kollagén szubsztanciából kikristályosuló extraktumból”, így lép tovább: íme, a „tettenérhető másság!” Valamikor, ha egy irodalmi folyóirat megjelenésének időpontja a hónap első napja volt, akkor az a lap a hónap első napján meg is jelent. A „ma minden másképp van’* tézise jegyében most úgy fest, hogy teljesen mindegy, van-e lapelőállítási szerződés a nyomda és a kiadó között, vagy nincs. (■Zárójelben: valószínű, hogy nincs). Teljesen mindegy, hogy a szerződésben amely nem létezik, mint említettük — rögzített határidő szerint a szerkesztőség leadja-e a nyomdának a lap kép- és kéziratanyagát. Persze, ezzel együtt, leadja. Ám teljesen mindegy, leadta-e vagy sem és mikor, a kéziratanyag szedésére akkor kerítenek sort, amikor a lapot már expediálni kellene. A lapszámnak, amelynek a hónap első napján az árusító standokon kellene lennie, a tördelése a hónap nyolcadik napjára elkészül. Elkészül és vár a nyomásra. A hónap tizenegyedik napján három ív nyomásával készülnek el a gépteremben. A szerkesztő jár-kel, mint a Bolygó Hollandi, ám azzal ellentétben, fárad s őszül öregszik. Ez azonban senkit sem érdekel. Az sem, hogy híre jön: a lap előző havi száma eltűnt, elveszett. Előfizetők, olvasók jelzik, nem kapható Debrecenben, Egerben, Szegeden, Nyíregyházán, Szolnokon. S nem kapható természetesen a megjelenés helyén — Miskolcon. S míg körötte sistereg-habzik a vád: „a lap langyos, unalmas, érdektelen, hogy nem kell az olvasóknak, magas a remittenda” a szerkesztő áll és bámul. Tehetetlen. Hát így megy ez? Ha más időket élünk, bizony ez így megy. Hasonlóan annyi más dologhoz. Elvégre békés átmenet van. Átmenet a „másságba”, valahova. Boldog új évet kellene kívánnia. Vajon megteheti-e? Nem értik-e félre? Egyáltalán, van-e helye lapjának s neki a ...másság” e „boldog új esztendejében”? P. L.