Napkelet, 1931. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)

1931-07-01 / 7. szám - Gyallay Domokos: A tábornok paplana

A tizedest meghökkentette az ajánlat. — Félős dolog ez, vitéz hadnagy uram ! Isten őrizz, hátha az én vétségemből valami baja esik a tábornok úrnak? Arcomra nem venném azt a gyalázatot! — Ezért vagy te a mi emberünk ! — ütött Pap Mózes vállára a hadnagy. — Most aztán parancsnak vedd, amit mondok : válassz ki tíz embert s esti dobszó után vezesd elém őket! Parancs? Az már más ! A tizedes ésszel nyúlt a dologhoz : vidékebeliekből szedte össze tíz emberét. Azok a becsületre való nézt is egy kézre fognak dolgozni. Megbeszélte nekik a feladatot. Bem generálisra vigyázni? Olyanforma tisztesség ez, mint a sereg zászlaját hordozni. Megértették a földiek, atyafiságosan kötelezték magukat, hogy életüket vetik a tábornok őrzésére. Dobszó után jelentkeztek Sebessy hadnagynál. Ez Bem kvárté­­lyosházhoz vezette és kioktatta őket teendőik felől. A tábornok nagy ládáinak kulcsát a tizedesnek adta át , mától fogva neki örökké a tábornok keze ügyében kell lennie. II. Ünnep után Bem kiindította seregét Kolozsvárról. A Szamos­­völgyét akarta Urbán hadaitól megtisztítani. A testőrizők szolgálata derekasint megkezdődött. A tizedes öt embert a málha mellé rendelt, maga pedig hatodmagával a tábornok személyére fordította gondját. Ez volt aztán hűséges vigyázás ! Akár kocsin ült a tábornok, akár lovon galopperozott, a tizedesek el nem vesztették szemük elől. Akár­hányszor megesett, hogy a Kossuth-huszárok, akik hírtévé szolgálatra voltak beosztva a tábornok mellé, messze hátul kerülgették a sereg málhás szekereit, mikor Pap Mózesék árkon-bokron át megrövidítették az utat, elejébe kerültek a menetnek, csatárláncba álltak a hegy tetején s szeretettel mosolyogtak az érkező tábornok szemébe. A kopó­falka nem környékezi nagyobb hévvel a közrekapott ordast, mint a testőrizők a generálist. Az előnyomulás második hetében, valahol Beszterce tájékán, Bem megbeszélést tartott vezérkarával. A tizedesek akkor is ott párázottak a tábornok közelében. A megbeszélés végén Bem szeme élével végig­barázdált rajtuk, majd feléjük intett lovaglópálcájával. — Uraim, sokat próbáltam életemben, de ilyen gyorslábú embe­reket soha nem láttam ! — mondotta. — Ezek a lovasság gyorsaságát és a gyalogság kitartását egyesítik magukban. Mind ilyenek a székelyek? — Jórészt ilyenek ! — jelentette Sebessy hadnagy. — Jó lábra, tüdőre kapnak a nagy hegyek között. — Adjanak nekem pár ezret ebből a fajtából s én rövidesen meg­tisztítom egész Erdélyt az ellenségtől! — mondotta Bem.

Next