Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)

1992-01-08 / 88. szám

1992. január 8. kívánja, hogy független és önálló, semleges és nyílt területté váljon nemzetközi garanciák, valamint Szerbia, Horvátország, Magyarország és Románia egyezményes jóváhagyása alap­ján. A Vajdaság saját erőforrásai és geopolitikai távlatai birtokában erre az életre és fejlődésre alkalmas. b) A Vajdaság helyzete belsőleg és nem­zetközileg is igen érzékeny Szerbia és Horvát­ország összetűzése következtében, továbbá amiatt, hogy egyes nemzetiségi csoportok azoknak a nemzeteknek a részei, amelyeknek az államával a Vajdaság határos (magyarok, románok, horvátok), továbbá azért is, mert a Közép-Európát, a Balkánt és a Közel-Keletet összekötő stratégiai fontosságú útvonal men­tén terül el. A Vajdaságnak vagy egyes részeinek a birtoklására való törekvés korábban is meg­volt, és meg is ismétlődhet. A Vajdaságnak Horvátországgal 1308 km, Magyarországgal 164 km, Romániával pedig 275 km közös határa van. A Vajdaság demilitarizálása széles körű és sokrétű jelentőséggel bírna, és valamennyi érdekelt fél megegyezésével kellene biztosíta­ni. Ad IV. A Vajdaság érdekelt Jugoszláviának, akár mint laza társulásnak a fennmaradásában, akárcsak az annak intézményeiben való saját, közvetlen részvételében is. A Szerbia által történő közvetett képviselet nem szavatolja a Vajdaság érdekeinek autentikus kifejezésre ju­tását és védelmét. A szóban forgó érdekek jelentőségét az a tény is igazolja, hogy a Vajdaság területe és lakosainak a száma alapján a Szlovén Köztár­sasággal és Macedóniával azonos, a Monte­negrói Köztársaságnál (Crna Gora) pedig jó­val nagyobb. Aránylag jelentős gazdasági erőforrásokkal rendelkezik, aminek a sajátos­sága abban a tényben rejlik, hogy a Vajdaság kifejezetten és intenzíven mezőgazdasági te­rület (Jugoszlávia éléstára), amely az ország legjelentősebb szántóföldi terményei piaci feleslegének mintegy 70 százalékát adja. Ad V. A Száva és a Duna folyók természetes és évszázados határt képeznek Szerbia és a Vajdaság területe között. A Vajdaságnak 1945-ben Szerbiához történt csatlakozása so­rán is ezeket a határokat állapították meg. Szerbia azonban nem tartotta őket tisztelet­ben, hanem elcsatolta a Szerémség délkeleti (495 km 2) és a Bánát délnyugati (a pancso­­vai rét stb., mintegy 400 km 2) részét. Az elcsatolt részeket vissza kell adni a Vajda­ságnak, Szerbia részeit viszont - a Mátva Száva menti részét, amelyet a Vajdasághoz csatoltak - vissza kell adni Szerbiának. 1991 decemberében A Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga Fordította: Szloboda János Holnapja 5 Canak elveszett útlevele Már lapzárta után érke­zett az a cikk, amelyben Domonkos László Sze­gedről arról értesít ben­nünket, hogy elmaradt a Nenad Canakkal való ta­lálkozás. Az előzmények a következők: December 28-ára Sze­gedre invitálta Nenad Báná­tot a Délvidéki Magyarok köre. A városban és kör­nyékén tartózkodó mene­kültek érdekvédelmi szerve­zete elsősorban a sorstár­sat, a barbárság és a nem­zetiségi elnyomás ellen bát­ran és tisztességesen küzdő, harcos politikust kí­vánta vendégül látni. Azt az embert, aki merészelte kijelenteni háborús öldök­lésben résztvevő nemzet­társairól, hogy a szerbiai nemzeti szocialista rezsim játékszerévé váltak Ezt a Canakot, a szövetségest várták Szegeden, de hiá­ba. A Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga el­nöke ugyanis­­ nem talál­ta útlevelét. A saját laká­sában. Ez a jó Nenad bi­zonyára annyira trehány alak, hogy úgy elhányta úti passzusát, hogy most képtelen volt rálelni. Ezt a feltételezést erősítette meg az újvidéki belügy is, mondván: ugye, gospodin­janak, csak nem gondol­ja...?! Nem gondolta. El­ment viszont az „CIDBÁ"­­sokhoz, ahol ismét csak makulátlanságukról győzték meg emberünket. De felvi­lágosították arról is, hogy ha útlevele nincsen, akkor bizony nem utazhat Szege­débe, kivételt senkivel sem tehetnek Ennyi a történet Do­monkos László nyomán. Az esetet ellenőriztük: Canak valóban nem találta útleve­lét, s valóban végigjárta az említett útvonalakat, de eredményre nem jutott ná­luk. A történet - mint min­den valamire való történet - mégis boldog véget ért: Nenad Canak megtalálta útlevelét saját könyvespol­cán. Könyvek alól kandikált ki, félig kitakarva testét, szinte integetve tulajdonosa felé: itt vagyok, te kis bu­tus, hogy nem vettél észre? Az eset két kérdést vet fel: szellemek járkálnak-e Canak szobájában és űzik vele az „itt a piros, hol a piros" játékot, vagy pedig az említett állam- és rend­védelmi szervek mégiscsak elveszítették ártatlanságu­kat? Persze az a kérdés is felvetődhet, hogy Canak netán pillanatnyi „elvakult­­ságában" valóban nem látta a szabadságba vezető úthoz szükséges okmányát. A vá­laszt - esetleg saját tapasz­talatából - az olvasó is megadhatja. Mindenesetre útilapu már van, Canak mehet Szegedre - s ahogy hírlik, megy is. Hacsak ismét nem tűnik el, ami már egy­szer előkerült. A kéksisakosok tervezett elhelyezése Jugoszláviában Krajina: Kostajnica Potrinja Dvor na Uni Glina Vrginmost Vojnic Sluni Titova Korenica Donji Lapac Gracac Obrovac Benkovac Knin Az egységek elhelyezése Kelet-Szlavónia Pélmonostor Eszék (részben) Vukovár Vlnkovel (részben) Nyugat-Szlavónia Grublilno Polje Daruvár Pakrac N. Gradlíka (részben) Novska (részben) Jasenovac Nincs pontosítva Megfigyelők Bosznia- Hercego­vina és Horvátország határán

Next