Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)
1992-01-08 / 88. szám
1992. január 8. kívánja, hogy független és önálló, semleges és nyílt területté váljon nemzetközi garanciák, valamint Szerbia, Horvátország, Magyarország és Románia egyezményes jóváhagyása alapján. A Vajdaság saját erőforrásai és geopolitikai távlatai birtokában erre az életre és fejlődésre alkalmas. b) A Vajdaság helyzete belsőleg és nemzetközileg is igen érzékeny Szerbia és Horvátország összetűzése következtében, továbbá amiatt, hogy egyes nemzetiségi csoportok azoknak a nemzeteknek a részei, amelyeknek az államával a Vajdaság határos (magyarok, románok, horvátok), továbbá azért is, mert a Közép-Európát, a Balkánt és a Közel-Keletet összekötő stratégiai fontosságú útvonal mentén terül el. A Vajdaságnak vagy egyes részeinek a birtoklására való törekvés korábban is megvolt, és meg is ismétlődhet. A Vajdaságnak Horvátországgal 1308 km, Magyarországgal 164 km, Romániával pedig 275 km közös határa van. A Vajdaság demilitarizálása széles körű és sokrétű jelentőséggel bírna, és valamennyi érdekelt fél megegyezésével kellene biztosítani. Ad IV. A Vajdaság érdekelt Jugoszláviának, akár mint laza társulásnak a fennmaradásában, akárcsak az annak intézményeiben való saját, közvetlen részvételében is. A Szerbia által történő közvetett képviselet nem szavatolja a Vajdaság érdekeinek autentikus kifejezésre jutását és védelmét. A szóban forgó érdekek jelentőségét az a tény is igazolja, hogy a Vajdaság területe és lakosainak a száma alapján a Szlovén Köztársasággal és Macedóniával azonos, a Montenegrói Köztársaságnál (Crna Gora) pedig jóval nagyobb. Aránylag jelentős gazdasági erőforrásokkal rendelkezik, aminek a sajátossága abban a tényben rejlik, hogy a Vajdaság kifejezetten és intenzíven mezőgazdasági terület (Jugoszlávia éléstára), amely az ország legjelentősebb szántóföldi terményei piaci feleslegének mintegy 70 százalékát adja. Ad V. A Száva és a Duna folyók természetes és évszázados határt képeznek Szerbia és a Vajdaság területe között. A Vajdaságnak 1945-ben Szerbiához történt csatlakozása során is ezeket a határokat állapították meg. Szerbia azonban nem tartotta őket tiszteletben, hanem elcsatolta a Szerémség délkeleti (495 km 2) és a Bánát délnyugati (a pancsovai rét stb., mintegy 400 km 2) részét. Az elcsatolt részeket vissza kell adni a Vajdaságnak, Szerbia részeit viszont - a Mátva Száva menti részét, amelyet a Vajdasághoz csatoltak - vissza kell adni Szerbiának. 1991 decemberében A Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga Fordította: Szloboda János Holnapja 5 Canak elveszett útlevele Már lapzárta után érkezett az a cikk, amelyben Domonkos László Szegedről arról értesít bennünket, hogy elmaradt a Nenad Canakkal való találkozás. Az előzmények a következők: December 28-ára Szegedre invitálta Nenad Bánátot a Délvidéki Magyarok köre. A városban és környékén tartózkodó menekültek érdekvédelmi szervezete elsősorban a sorstársat, a barbárság és a nemzetiségi elnyomás ellen bátran és tisztességesen küzdő, harcos politikust kívánta vendégül látni. Azt az embert, aki merészelte kijelenteni háborús öldöklésben résztvevő nemzettársairól, hogy a szerbiai nemzeti szocialista rezsim játékszerévé váltak Ezt a Canakot, a szövetségest várták Szegeden, de hiába. A Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga elnöke ugyanis nem találta útlevelét. A saját lakásában. Ez a jó Nenad bizonyára annyira trehány alak, hogy úgy elhányta úti passzusát, hogy most képtelen volt rálelni. Ezt a feltételezést erősítette meg az újvidéki belügy is, mondván: ugye, gospodinjanak, csak nem gondolja...?! Nem gondolta. Elment viszont az „CIDBÁ"sokhoz, ahol ismét csak makulátlanságukról győzték meg emberünket. De felvilágosították arról is, hogy ha útlevele nincsen, akkor bizony nem utazhat Szegedébe, kivételt senkivel sem tehetnek Ennyi a történet Domonkos László nyomán. Az esetet ellenőriztük: Canak valóban nem találta útlevelét, s valóban végigjárta az említett útvonalakat, de eredményre nem jutott náluk. A történet - mint minden valamire való történet - mégis boldog véget ért: Nenad Canak megtalálta útlevelét saját könyvespolcán. Könyvek alól kandikált ki, félig kitakarva testét, szinte integetve tulajdonosa felé: itt vagyok, te kis butus, hogy nem vettél észre? Az eset két kérdést vet fel: szellemek járkálnak-e Canak szobájában és űzik vele az „itt a piros, hol a piros" játékot, vagy pedig az említett állam- és rendvédelmi szervek mégiscsak elveszítették ártatlanságukat? Persze az a kérdés is felvetődhet, hogy Canak netán pillanatnyi „elvakultságában" valóban nem látta a szabadságba vezető úthoz szükséges okmányát. A választ - esetleg saját tapasztalatából - az olvasó is megadhatja. Mindenesetre útilapu már van, Canak mehet Szegedre - s ahogy hírlik, megy is. Hacsak ismét nem tűnik el, ami már egyszer előkerült. A kéksisakosok tervezett elhelyezése Jugoszláviában Krajina: Kostajnica Potrinja Dvor na Uni Glina Vrginmost Vojnic Sluni Titova Korenica Donji Lapac Gracac Obrovac Benkovac Knin Az egységek elhelyezése Kelet-Szlavónia Pélmonostor Eszék (részben) Vukovár Vlnkovel (részben) Nyugat-Szlavónia Grublilno Polje Daruvár Pakrac N. Gradlíka (részben) Novska (részben) Jasenovac Nincs pontosítva Megfigyelők Bosznia- Hercegovina és Horvátország határán